A Chandrayaan-2 (szanszkrit szóösszetétel: chandra = Hold, yāna = jármű) India második Hold-küldetése a Chandrayaan-1 után. A küldetést az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) fejlesztette; célja volt a Hold déli pólusának részletes vizsgálata és egy puha leszállás végrehajtása a régióban.
Felépítés és főbb elemek
A Chandrayaan-2 három fő részből állt: az orbiter pályára állító egységből, a leszállómodulból (a Vikram nevű lander) és a kis Pragyan nevű holdjáróból (rover). A lander és a rover feladata a Hold felszínének közvetlen vizsgálata volt, míg az orbiter a Holdat körüljárva távérzékelési adatokat gyűjtött.
A küldetés tudományos céljai között szerepelt a Hold topográfiájának és ásványtani összetételének feltérképezése, a felszíni és felszínközeli vízjég-készletek felkutatása, a holdi exoszféra tanulmányozása, valamint a leszállási technológiák tesztelése, különös tekintettel a kihívást jelentő déli sarki régióra.
Indítás
A küldetést 2019. július 22-én indították 14:43 IST-kor (09:13 UTC) a Satish Dhawan Űrközpont második indítóállásáról egy Geoszinkron Műholdas Indítórakéta Mark III (GSLV Mk III) segítségével. Az orbiter sikeresen pályára állt, és a további manőverek során a Hold körüli célpályára rendeződött.
Leszállási kísérlet és kommunikáció-megszakadás
A leszállás időpontját 2019. szeptember 7-re (01:55 IST / 2019. szeptember 6. 20:25 UTC) tervezték, a célterület a Hold déli pólusa közelében volt. Ha a leszállás sikeres lett volna, Hold déli pólusán történő puha leszállással India a negyedik állam lett volna, amely sikeresen hajtott végre puha leszállást a Holdon az USA, a Szovjetunió és a Kína után.
A leszállóegységgel folytatott kommunikáció a végső ereszkedés során megszakadt: az ISRO közlése szerint a kapcsolat a landerrel akkor szakadt meg, amikor az körülbelül 2,1 kilométeres magasságban tartózkodott a felszín fölött. Ezt követően a landert nem sikerült újból elérni; később az ISRO jelezte, hogy a leszállás nem volt sikeres és a lander feltehetően kemény leszállást (crash) szenvedett.
Eredmények és örökség
Bár a leszállóegység nem ért célba sértetlenül, az orbiter jelentős tudományos eredményeket szolgáltatott és továbbra is működött a Hold körüli pályán, adatokat gyűjtve a felszínről, a geológiáról és más jellemzőkről. Az orbiter által gyűjtött távérzékelési adatok fontos információkkal szolgáltak a Hold déli pólusának feltérképezéséhez, és hozzájárultak a későbbi küldetések tervezéséhez.
A Chandrayaan-2 tapasztalatai, különösen a leszállási fázis problémái, értékes tanulságokkal szolgáltak az ISRO számára. Az elvesztett lander ellenére a küldetés technikai és tudományos előrelépést jelentett, amelyet később további fejlesztésekre és új küldetésekre (például az azt követő Chandrayaan-3-ra) lehetett felhasználni.
Miért volt fontos a déli poláris régió?
- A Hold déli pólusának területei több, állandóan árnyékban lévő krátert tartalmaznak, amelyekben vízjég maradhat meg. A víz fontos erőforrás lehet jövőbeni holdbázisok számára.
- A régió tudományos szempontból is értékes: a Nap fényét ritkábban kapó, ősi felszíni anyagok megőrződhetnek, így információt adhatnak a Hold és a Naprendszer korai történetéről.
A Chandrayaan-2 bár nem teljesítette minden eredeti célt, mégis fontos mérföldkő volt India űrprogramjában: a küldetés növelte az indiai űrügynökség tapasztalatát a komplex holdi műveletekben, és hozzájárult a későbbi sikeres leszállási kísérletek előkészítéséhez.