Chandra röntgenteleszkóp — NASA X-sugár űrteleszkóp ismertető

Fedezd fel a Chandra röntgenteleszkóp részletes ismertetőjét: NASA X-sugár űrteleszkóp műszaki adatok, felfedezések és működés magyarul.

A Chandra X-ray Observatory (CXO) egy űrteleszkóp, amelyet a NASA 1999. július 23-án indított útjára a Columbia űrrepülőgép (STS-93) fedélzetéről. A teleszkópot a Föld légkörén kívül, űrben működtetik, mivel a Föld légköre elnyeli a röntgensugárzás túlnyomó többségét, és a földi teleszkópok ezért nem képesek ezeket az észleléseket elvégezni.

A Chandra minden korábbi röntgenteleszkópnál körülbelül 100-szor halványabb röntgenforrásokra érzékeny; ezt tükreinek kivételesen nagy szögfelbontása teszi lehetővé. A távcső tükreinek pontossága mintegy 0,5 ívmásodperc nagyságrendű éles képeket biztosít az X-sugárzásban, ami forradalmasította a forró, magas energiájú asztrofizikai objektumok vizsgálatát. A Chandra egy magas, igen ellipszis pályán kering (pályahossza körülbelül 64 óra), ami lehetővé teszi a hosszú, megszakítás nélküli megfigyeléseket és a Föld árnyékhatásainak csökkentését.

Műszerek és képességek

• High Resolution Mirror Assembly (HRMA) – a nagy felbontású tükörrendszer, amely a kiváló szögfelbontást biztosítja.
• Advanced CCD Imaging Spectrometer (ACIS) – képi és spektrális észlelésekre alkalmas CCD-detektor, amely jó energiapontossággal szolgál.
• High Resolution Camera (HRC) – gyors időfelbontású képalkotó detektor, amely nagyon pontos időméréseket tesz lehetővé.
• HETG és LETG (High/Low Energy Transmission Gratings) – diffrakciós rácsok, amelyek nagy spektrális felbontást adnak az energiamegoszlás vizsgálatához.

Tudományos eredmények és alkalmazások

A Chandra kulcsfontosságú szerepet játszott számos területen:

• Galaxishalmazok bennük lévő forró, többmillió fokos gáz röntgensugárzásának vizsgálata, ami fontos a sötét anyag és a nagy struktúrák tömegének megértéséhez.
• Szupernóva-maradványok részletgazdag képei, a csillagrobbanások energiamozgásának és a neutroncsillagok/reziduális ködök vizsgálata.
• Aktív galaxismagok és fekete lyukak körüli akkréciós korongok, jetek felderítése, az eseményhorizont körüli fizika tanulmányozása.
• Mély felmérések (például a Chandra Deep Field-ek) révén nagyon halvány, távoli szupermasszív fekete lyukakat és galaxisokat fedezett fel, segítve a kozmikus történet feltérképezését.
• Csillagok koronájának és röntgenkibocsátó kettősök viselkedésének vizsgálata; kozmikus sugarak és ütközési folyamatok tanulmányozása.

Üzemeltetés, névadás és örökség

A Chandra a Hubble űrteleszkóp, a Compton Gamma Sugár Obszervatórium (1991–2000) és a Spitzer űrteleszkóp mellett a Nagy Obszervatóriumok egyikeként működik. A küldetést a NASA irányítja, a tudományos üzemeltetést és adatkezelést a Chandra X-ray Center végzi a Smithsonian Astrophysical Observatory közreműködésével. A teleszkópot Subrahmanyan Chandrasekharról nevezték el, aki kiemelkedő elméleti asztrofizikus volt (a Chandrasekhar-határ elméletéről ismert).

A Chandra eredetileg rövid távú küldetésre készült, de tartóssága és a gondos működtetés miatt a tervezett élettartamot jelentősen túlteljesítette; adatai még évtizedekkel a felbocsátás után is alapvetőek az asztrofizikai kutatásokhoz. A teleszkóp pályája és műszerei lehetővé teszik a hosszú, érzékeny megfigyeléseket, és a Chandra rendszere továbbra is fontos együttműködő társa a föld- és űrbeli távcsöveknek a többhullámhosszos asztrofizikai kutatásokban.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Chandra Röntgenobszervatórium?

K: Mi a Chandra érzékenységi területe?

K: Hogyan képes a Chandra elérni ezt a nagyfokú érzékenységet?

K: Miért nem tudják a földi teleszkópok észlelni a röntgensugárzást?

K: Milyen teleszkópra van szükség a röntgensugárzás megfigyeléséhez?

K: Milyen pályán kering a Chandra?

K: Milyen kapcsolatban áll Chandrasekhar a teleszkóppal?

Keresés betűvel