Katódsugárcső
A katódsugárcsövet vagy CRT-t Karl Ferdinand Braun találta fel. Sokáig ez volt a legelterjedtebb kijelzőtípus. Majdnem minden számítógép-monitorban és televízióban ezt használták, amíg az LCD- és plazmaképernyőket el nem kezdték használni.
A katódsugárcső elektronágyúval rendelkezik. A katód egy elektród (olyan fém, amely melegítés hatására elektronokat képes kibocsátani). A katód egy üvegcsőben van. Szintén az üvegcsőben van egy anód, amely vonzza az elektronokat. Ez húzza az elektronokat az üvegcső eleje felé, így az elektronok egy irányba lövellnek ki, katódsugarat alkotva. A sugár irányának jobb szabályozása érdekében a csőből kivonják a levegőt, így vákuum keletkezik.
Az elektronok a cső elejére érkeznek, ahol egy foszforszűrő található. Az elektronok hatására a foszfor világít. Az elektronok mágneses mező létrehozásával irányíthatók. Ha gondosan szabályozzuk, hogy a foszfor mely darabjai világítsanak, akkor a vákuumcső elején fényes képet lehet létrehozni. Ezt a képet másodpercenként 30-szor megváltoztatva úgy tűnik, mintha a kép mozogna. Mivel a csőben vákuum van (amelynek elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy a levegőt visszatartsa), és a csőnek üvegből kell lennie ahhoz, hogy a foszfor látható legyen, a csőnek vastag üvegből kell készülnie. Egy nagyméretű televízió esetében ez a vákuumcső elég nehéz lehet.
A katódsugárcsövet 1897-ben találták fel, és oszcilloszkópként (hullámokat megjelenítő gép) használták. Később, más találmányokkal és fejlesztésekkel együtt, Philo T. Farnsworth használta az első modern elektronikus televízióhoz az 1920-as években. A CRT volt a televíziós képernyő fő típusa egészen addig, amíg a folyadékkristályos kijelző a 2000-es évek elején népszerűvé nem vált.
Katódsugárcső elektromágneses fókuszálással és eltérítéssel
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Ki találta fel a katódsugárcsövet?
V: Karl Ferdinand Braun találta fel a katódsugárcsövet.
K: Mi az a katódsugárcső?
V: A katódsugárcső egy olyan kijelzőtípus, amely egy elektronágyú, egy fémelektród (katód) és egy anód segítségével vákuumot hoz létre egy üvegcsőben. Az elektronok ezután a cső elejére érkeznek, ahol egy foszfor képernyő található, amely az elektronok hatására felgyullad.
K: Hogyan működik?
V: Az elektronokat az anód vonzza, és egy irányba kilövik, katódsugarat hozva létre. E sugár irányának jobb szabályozása érdekében az üvegcsőből kivonják a levegőt, hogy vákuumot hozzanak létre. Az elektronok ezután az üvegcső elején lévő foszforvászonra csapódnak, és azt világítani kezdik. Azzal, hogy gondosan szabályozzuk, hogy a foszfor mely részei világítsanak, képeket hozhatunk létre a vákuumcső elején. Ezeket a képeket másodpercenként 30-szor megváltoztatva úgy tűnik, mintha mozognának.
K: Mikor használták először a televíziót?
V: A CRT-t először Philo T Farnsworth használta a modern elektronikus televíziózáshoz az 1920-as években.
K: Mikor kezdték használni helyette az LCD- és plazmaképernyőket?
V: Az LCD- és plazmaképernyőket a 2000-es évek elején kezdték használni helyettük.
K: Mitől nehéz a CRT?
V: A CRT-k vastag üvegből készülnek, és elég erős vákuum van bennük ahhoz, hogy a levegőt visszatartsa, ezért a nagyméretű televíziók vagy monitorok esetében elég nehezek.
