Kartell: definíció, típusok, példák és gazdasági következmények
Kartell: áttekintés, típusok és valós példák — hogyan torzítják a piacot, milyen gazdasági és jogi következményekkel járnak, és hogyan védekezhetünk ellenük?
A közgazdaságtanban a kartell olyan, korábban független vállalatok csoportja, amelyek nyíltan megállapodnak abban, hogy együttműködnek. A kartellek célja a nyereségük növelése vagy a piaci eladások stabilizálása. Ezt az áruk árának rögzítésével, a piaci kínálat korlátozásával vagy más eszközökkel érik el. A monopóliumok nem kartellek, mert a monopóliumban csak egy független vállalat van. A kartellek általában véve rosszat tesznek a gazdaságnak és a vásárlóiknak, akiknek túl magas árat számítanak fel. A kartellek általában oligopóliumokban fordulnak elő, ahol kisszámú szereplő ellenőrzi a kínálat többségét egy piacon.
Az előbb ismertetett eladói kartell mellett a vevők is alakíthatnak kartelleket a vásárolt input árának lenyomására. A kartell egy másik típusa a licitkör. Az ajánlati manipuláció során a potenciális szállítók megállapodást kötnek arról, hogy melyikük nyeri el a szállítási szerződést a versenyár feletti áron, és ha egyikük nyer, akkor megállapodnak egy olyan szabályban, amely szerint a többletnyereséget egymás között megosztják. Az ajánlattételi csalás a leggyakoribb az építőipari cégek körében, amelyek állami építési projektet próbálnak elnyerni.
Típusok és működési formák
- Eladói kartell: a gyártók vagy szolgáltatók közötti megállapodás az árak emelésére, termeléskorlátozásra vagy piacfelosztásra.
- Vevői kartell: a vásárlók összefognak, hogy alacsonyabb árszintet érvényesítsenek a beszállítókkal szemben (árlekötés a másik irányból).
- Licitkör / ajánlattételi csalás: tartalmazza a beárazott ajánlatok összehangolását, a nyertesek forgó rendszerét és az úgynevezett „kompatibilis” (látszólag versengő) ajánlatok alkalmazását.
- Piacfelosztás: a vállalatok ügyfelek, földrajzi területek vagy termékek szerint osztják fel a piacot, hogy elkerüljék a versenyt.
- Ármeghatározás: közös ármegállapodás vagy ármozgások összehangolása, akár nyíltan, akár rejtetten.
Példák (történeti és gyakorlati)
- Nemzetközi példák: egyes olajkitermelő országcsoportokat (például OPEC) gyakran kartellként említenek, mert közösen szabályozzák a kitermelést és így befolyásolják az árakat. (Megjegyzés: OPEC államok közötti együttműködés politikai és jogi szempontból más kategória, de gazdasági hatása kartelljellegű lehet.)
- Iparági kartellek: ismert esetek közé tartozik a liszin-, vitamin- és gyógyszeripari összehangolt árképzések ügye (több országban bírságolták a résztvevő vállalatokat), valamint a nehézgépjármű-gyártók EU-s kartellügye, amelyben nagy bírságokat szabtak ki.
- Ajánlattételi csalások: köz- és magánbeszerzésekben gyakran előforduló jelenség — különösen építési és infrastruktúra-projektek környezetében — amely a közkiadások hatékonyságát rontja.
Gazdasági következmények
A kartelleknek több káros hatásuk van a gazdaságra és a társadalomra:
- Magasabb árak a fogyasztóknak: a kartell által rögzített vagy mesterségesen magas szintű árak közvetlenül csökkentik a fogyasztói jólétet.
- Holtteher-veszteség: a verseny hiánya miatt kevesebb terméket állítanak elő, mint a közgazdaságtan szerinti versenyalapú egyensúlyban, ami társadalmi veszteséget eredményez.
- Hatékonysági veszteség és innováció csökkenése: ha a vállalatoknak nem kell ádáz versennyel szembenézniük, csökkenhet az ösztönzés a költségcsökkentésre és újításra.
- Források elosztásának torzulása: a piacfelosztás és termeléskorlátozás miatt a legjobb hatékonysággal dolgozó szereplők nem feltétlenül jutnak piacvezető helyzetbe.
- Költségvetési és társadalmi hatás: ajánlattételi csalásoknál a közpénzek pazarlása megnő, és ez adófizetők számára közvetlen veszteséget jelent.
- Vevői kartellnél: az alacsonyabb beszerzési árak ugyan kedveznek a vevőknek rövid távon, de a beszállítók gyengülhetnek, ami hosszabb távon ellátási problémákhoz és munkahelyvesztéshez vezethet.
Felderítés és jogi következmények
A kartellek felderítése nehéz, mert a megállapodások jellemzően titkosak. A jogi fellépés fontos eszközei:
- Versenyhatóságok: nemzeti hatóságok (például Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal), az Európai Bizottság és egyes országok ügyészségei vizsgálják és bírságolják a kartelleket.
- Leniency programok: a résztvevők ösztönzése arra, hogy elsőként jelentkezzenek és bizonyítékot adjanak a kartellről cserébe a kisebb vagy elengedett bírságért — ez hatékony eszköz a titkos megállapodások feltárására.
- Rajtaütések (dawn raids) és házkutatások: versenyhatóságok helyszíni ellenőrzései, iratok, e-mailek és belső feljegyzések lefoglalása.
- Pénzbírságok és büntetések: a részvevő vállalatokat jelentős bírságokkal sújthatják; egyes országokban a kartellezés akár büntetőjogi következményekkel és vezetőkre kirótt személyes büntetésekkel is járhat.
- Perek és kártérítési igények: sértett vállalatok és fogyasztók polgári úton is követelhetik a károk megtérítését.
Védekezés és megfelelés (compliance)
Vállalati és állami szinten is fontos a kartell ellenes védekezés:
- Versenyjogi megfelelési programok: belső szabályok, képzések, iránymutatások és belső ellenőrzések csökkentik a jogsértés kockázatát.
- Dokumentáció és átláthatóság: tiszta, auditálható árazási politika és egyértelmű versenypolitika.
- Kapcsolattartás versenytársakkal: kerülendő témák — árak, költségek, intenciók, tervezett pályázatok, ügyfél-listák és piacfelosztás — esetén célszerű jogi tanácsot kérni.
- Állami intézkedések: hatékony versenyfelügyelet, átlátható közbeszerzési rendszerek és szigorú szankciók csökkentik a kartellek kialakulásának esélyét.
Rövid összefoglalás
A kartell a verseny torzításának egyik legsúlyosabb formája: titkos megállapodások révén jellemzően magasabb árakat, csökkent termelést és társadalmi veszteséget okoz. Több típusa létezik (eladói, vevői, licitkör, piacfelosztás), és mindegyik komoly gazdasági és jogi következményekkel járhat. A hatékony felderítés, a büntetések és a megfelelési intézkedések együttesen csökkenthetik a kartellezés előfordulását és védik a piaci versenyt és fogyasztókat.
Áttekintés
Az azonos szakmában dolgozó emberek ritkán találkoznak egymással, még szórakozás és szórakozás céljából is, de a beszélgetés a közönség elleni összeesküvésben vagy valamilyen áremelési tervben végződik.
Adam Smith, A nemzetek gazdagsága, 1776
Több száz közzétett gazdasági tanulmányt és a trösztellenes hatóságok jogi döntéseit vizsgálták meg. Megállapította, hogy a kartellek által az elmúlt 200 évben elért átlagos áremelkedés 25% volt. A nemzetközi magánkartellek (amelyekben két vagy több országból voltak résztvevők) átlagos áremelkedése 28% volt. A belföldi kartellek átlagosan 18%-os növekedést értek el. A mintában szereplő kartellek kevesebb mint 10%-a nem tudta megemelni a piaci árakat.
A kartellmegállapodásokról általában nehéz tárgyalni, mivel a potenciális tagok jellemzően eltérő ideális összejátszási árakkal rendelkeznek. Ha egyszer már létrejöttek, a kartellek általában gazdaságilag instabilak, elsősorban azért, mert a tagok számára nyereségérdekeltséget jelent, hogy csaljanak azáltal, hogy a megállapodás szerinti ár alatt vagy a kartell által meghatározott termelési kvótáknál többet adnak el (lásd még játékelmélet). Az árakkal kapcsolatos csalást a kartell tagjai nehezen tudják megfigyelni, ezért a sikeresebb kartellek gyakran megállapodnak abban, hogy rögzítik a piaci kvótákat, ellenőrizhető információkat osztanak meg ezekről a részesedésekről, és előre megállapodnak valamilyen mechanizmusban, amellyel a kvótákat túllépő tagokat megbüntetik. Ez okozta azt, hogy sok olyan kartell, amely termékárakat próbált meghatározni, hosszú távon sikertelen volt. A 20. századi kartellek empirikus vizsgálatai azt állapították meg, hogy a felfedezett kartellek átlagos időtartama 5-8 év. Ha azonban egy kartell felbomlik, a kartell megalakulásának ösztönzői visszatérnek, és a kartell újraalakulhat. A közismert kartellek közé tartozik a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC), amelyek nem követik ezt a ciklust.
Az árrögzítés nemzetközi szinten gyakran előfordul. Ha az árszabályozási megállapodást többoldalú szerződés szentesíti vagy a nemzeti szuverenitás védi, nem lehet trösztellenes eljárást kezdeményezni. Ilyen árrögzítésre példa az olaj, amelynek árát részben az OPEC-országok kínálata szabályozza. A nemzetközi repülőjegyek árait is az IATA-val kötött megállapodás alapján rögzítik, amely gyakorlatra a trösztellenes jogban külön kivétel vonatkozik.
A magánvállalkozások által alkalmazott nemzetközi árrögzítés több mint 100 ország trösztellenes törvényei alapján büntethető. A büntetőeljárás alá vont nemzetközi kartellek példái a lizin, a citromsav, a grafitelektródák és az ömlesztett vitaminok.
Kérdések és válaszok
K: Mi a kartell a közgazdaságtanban?
V: A kartell olyan, korábban független vállalatok csoportja, amelyek megállapodnak abban, hogy nyereségük növelése vagy a piaci eladások stabilizálása érdekében együttműködnek.
K: Hogyan növelik a kartellek a nyereségüket?
V: A kartellek az áruk árának rögzítésével, a piaci kínálat korlátozásával vagy más eszközökkel növelik nyereségüket.
K: Miben különböznek a monopóliumok a kartellektől?
V: A monopóliumok különböznek a kartellektől, mert a monopóliumban csak egy független vállalat van.
K: Miért károsak a kartellek a gazdaságra és a vásárlókra nézve?
V: A kartellek azért rosszak a gazdaságra és a vásárlóikra nézve, mert túl sokat számláznak a vásárlóknak.
K: Hol fordulnak elő általában a kartellek?
V: A kartellek általában oligopóliumokban fordulnak elő, ahol kevés számú szereplő ellenőrzi a kínálat többségét egy piacon.
K: A vevők is képesek kartellezni?
V: Igen, a vevők is alakíthatnak kartelleket, hogy lenyomják egy megvásárolt input árát.
K: Mi az ajánlati manipuláció?
V: Az ajánlatok manipulálása az, amikor a potenciális szállítók megállapodást kötnek arról, hogy melyikük nyeri el a szállítási szerződést a versenyár feletti áron, és megállapodnak egy olyan szabályban, amely szerint a többletnyereséget egymás között megosztják.
Keres