Pyrrhula
A bikapintyek a pintyfélék családjába (Fringillidae) tartozó kismadarak nemzetségének egyik neme. A Pyrrhula nemzetségbe tartoznak.
A nemzetség palearktikus elterjedésű. Minden faj Ázsiában fordul elő, két faj kizárólag a Himalájában, egy faj, a P. pyrrhula pedig Európában is előfordul. Az Azori-szigeteki túzok (P. murina) kritikusan veszélyeztetett faj (kb. 120 pár maradt meg), amely csak az Azori-szigeteken, São Miguel szigetének keleti részén fordul elő.
A mitokondriális DNS citokrómb szekvenciájának elemzése azt jelzi, hogy a holarktikus fenyőrigó (Pinicola enucleator) a bölömbikák ősének testvércsoportja.
A bölömbika fajok evolúciója nem sokkal azután kezdődött, hogy a fenyőrigó ősei elváltak tőlük (a középső miocén végén, körülbelül egy tucat millió évvel ezelőtt (mya). Eléggé biztos, hogy a túzokfajok sugárzása a Himalája általános területén kezdődött. Úgy tűnik, hogy a hegyi pintyek is ehhez a kládhoz tartoznak.
A bikapintyek szárnya és faroktollai fényes feketék. Fehér faruk van. A lábak és a lábfejek húsos barna színűek. Rövid, duzzadt csőrük a rügyek fogyasztására alkalmas, és fekete, kivéve a P. nipalensis-t, amelynek sárgás a csőre. A hímeket narancssárga vagy vörös mellükről lehet megkülönböztetni. Néhány fajnak fekete sapkája van.
Valószínűleg a legtöbb populáció részben vándorló. A legtöbb vándorló rövid vagy közepes távolságokat tesz meg. Az észak-európai madarak nagyobb körzetben mozognak, mint a közép-európai madarak. A vonuló madarak száma jelentős éves ingadozásokat mutat; nem sikerült kapcsolatot találni semmilyen konkrét táplálékforrással. Az őszi vonulás későn kezdődik, és meglehetősen rövid ideig tart, többnyire október-novemberig; a tavaszi vonulás február-áprilisig tart.
Az 1970-es évek közepe óta komoly csökkenés tapasztalható Nagy-Britanniában a túzok populációjában; 35 év alatt 62 százalékkal csökkent a számuk. Az adatok szerint az elmúlt évtizedben nőtt a termelékenység, és a fészekkiesési arány a fióka fázisban (15 nap) 37%-ról 21%-ra csökkent.
Túzok, nőstény
Kérdések és válaszok
K: Mi a tudományos neve a bikapintyeknek?
V: A bikapintyek a Pyrrhula nemzetségbe tartoznak.
K: Hol fordulnak elő a bikapintyek?
V: A bikapintyek palearktikus elterjedésűek, ami azt jelenti, hogy Ázsiában és Európában is megtalálhatóak. Az Azori-szigeteki bölömbika (P. murina) kritikusan veszélyeztetett, és csak az Azori-szigeteken, São Miguel szigetének keleti részén fordul elő.
K: Melyik faj áll közeli rokonságban a bölömbikával?
V: A mitokondriális DNS citokróm b szekvenciájának elemzése azt jelzi, hogy a holarktikus fenyőrigó (Pinicola enucleator) közeli rokonságban áll a bölömbikával.
K: Mikor kezdődött a túzokfajok evolúciója?
V: A túzokfajok evolúciója nem sokkal azután kezdődött, hogy ősük a középső miocén végén, mintegy tucatnyi millió évvel ezelőtt (mya) elvált a fenyőfajdtól.
K: Honnan származik ez a klád?
V: Eléggé biztos, hogy ez a klád valahonnan a Himalája környékéről származik.
K: Hogyan lehet megkülönböztetni a hímeket és a nőstényeket?
V: A hím bikapintyek mellének narancssárga vagy vörös a színe, míg a nőstényeké nem; egyes fajok fején fekete sapka is van, ami szintén segíthet megkülönböztetni őket.
K: A legtöbb populáció részben vagy teljesen vándorol?
V: A legtöbb populáció részben vándorló, a madarak rövid vagy közepes távolságokat tesznek meg az őszi (október-november) és a tavaszi (február-április) vonulás során.
