Bikaviadal (Corrida de toros): definíció, történet, szabályok, matadorok
Bikaviadal: története, szabályai és a matadorok világa — hagyományok, rituálék és vitatott szenvedély Spanyolországtól Latin-Amerikáig.
A bikaviadal (spanyolul corrida de toros) egy évszázadokra visszanyúló kulturális és sportjellegű esemény, amelyet ma leginkább Spanyolországban és Portugáliában, valamint Dél-Amerika néhány országában űznek. A forma, a ceremónia és a szabályok régiónként különböznek, de számos közös elemet — jelmezeket, zenét, felvonulást és a viadal három fő részét — mindenhol megtartják.
Gyors helyszín- és arénaismertető
A világ egyik legnagyobb bikaviadal-arénája a mexikóvárosi Plaza México, amely 48 000 férőhelyes (Plaza México). A legrégebbi, ma is működő arénák közé tartozik a sevillai La Maestranza, amelyet 1765-ben használtak először bikaviadalokra (La Maestranza).
Rövid történet és hagyományok
A spanyol bikaviadal, a Corrida de toros, sokszor kifejezetten halálos küzdelemként jelenik meg a közvéleményben, hiszen az előadás végső célja a bika elpusztítása. A modern forma kialakulásában nagy szerepe volt olyan 19. századi személyiségeknek, mint Paquiro (Francisco Montes Reina), aki szabályokat, szabásmintákat és protokollt rögzített, ezzel egységesítve a viadalok menetét.
A viadal felépítése és szabályai
A tipikus spanyol bikaviadal három tercio-ból (harmadból) áll, amelyek kezdetét katonai-hangosító jelzések és trombiták adják: a menetet a kezdést trombita és kapcsolódó jelzések jelzik. A torerosok ilyenkor, gyakran Paso doble zenére vonulnak be az arénába, bemutatva csapatuk szerepét és egységét.
- Első tercio (tercio de varas): a bika és a matador csapata felméri az állat erejét, a lovas pikadorok pálcájukkal megpróbálják kordában tartani a bikát.
- Második tercio (tercio de banderillas): a banderillero-k rövid, színes zászlós pálcákat (banderillákat) tűznek a bika vállizmaiba, hogy gyengítsék azt és előkészítsék a matadort.
- Harmadik tercio (tercio de muerte): ebben a szakaszban a matador egyedül lép be a ringbe a végső megoldásra.
Résztvevők, szerepek és jelmezek
Egy tipikus bikaviadal-csapat hét főből áll: a vezető matador mellett hat segítő (banderillero és picador) dolgozik együtt. A szerepet és mozdulatokat mindenkinek pontosan kell ismernie, mert a viadal pontos koreográfia. A csapatot általában a Toreros néven említik. A tradicionális ruházat, a traje de luces — vagy magyarul „fényruha” — gazdagon hímzett, arany vagy ezüst díszítéssel, és a formát a 18. századi andalúziai viselet ihlette. A jelmezekkel kapcsolatban részletes szabályok vannak, amelyeket egyes korai kodifikátorok határoztak meg (jelmezek története).
A matador jellegzetes kelléke a kis piros köpeny, a muleta, valamint a kard. A köpeny segítségével irányítja és megvezeti a bikát, a karddal pedig a viadal végső mozzanatát hajtja végre.
Az utolsó szakasz — a faena és az estocada
A harmadik tercióban a matador piros köpenyben és egy karddal tér vissza az arénába. A köpenyt (muleta) a matador arra használja, hogy a bikát sorozatos áthaladásokkal egy irányba vezesse (sor). Az előadást faena-nak nevezik; ez a köpenyes munkasorozat és az érzelmi-bemutató része. A faena végső mozzanata az estocada, amikor a matador megpróbálja a kardot a bika lapockái (lapockák) közé és az aorta vagy a szív irányába vezetni, hogy a lehető leggyorsabb halált okozza.
Sérülések, kockázatok és orvosi ellátás
A bikaviadal veszélyes a torerosok számára: ha a matador hibázik, a bika szarvai súlyos vagy halálos sérülést okozhatnak. Több híres matador halt meg a ringben; például, amikor Manolete a ringben vesztette életét 31 éves korában, háromnapos hivatalos nemzeti gyászt rendeltek el. Az arénákban ezért kötelező a gyors orvosi beavatkozásra alkalmas műtő és gyengélkedő, ahol a szarvsérülést szenvedett matadorokat ellátják.
Kik lehetnek matadorok? Képzés és rangok
Az elismert matadori pálya általában hosszú gyakorlást és fokozatokat jelent: a kezdők (novilleros) fiatal bikákkal gyakorolnak, majd a tapasztalat és a siker alapján kapnak lehetőséget az alternativa nevű ceremónián, amikor hivatalosan is matadorrá avatják őket. A sikeres matadorok legendássá válhatnak; közülük néhányan világszerte ismertek: Manolete, Juan Belmonte, Joselito, El Cordobés vagy a közelmúlt ismert nevei, mint José Tomás.
Vita és ellenállás
A bikaviadalokat erős ellenállás éri az állatvédő szervezetektől és egyre nagyobb társadalmi vitát váltanak ki. Kritikusok az állatok szenvedését, a korszerű erkölcsi normákkal való összeegyeztethetetlenséget és a tömegtársadalmi üzeneteket emelik ki. Ezzel szemben hívei kulturális örökségként, művészi és történelmi értékként védik a gyakorlatot. A vita eredményeként egyes helyeken a bikaviadal tiltott vagy erősen szabályozott, máshol pedig kulturális örökségként védik.
Változatok és alternatívák
Vannak olyan bikaviadali formák, ahol az állatot nem ölik meg az arénában, vagy ahol a hangsúly a bika és az ember párviadalán, nem pedig az állat halálán van. Ezeket némely helyen a kompromisszum részeként vezették be, illetve mint a hagyományok modernizálásának alternatíváját említik.
Tenyésztés és a bika fajtája
A viadalokhoz használt bikákat gyakran kimondottan erre a célra tenyésztik (pl. toros bravos), különös figyelemmel a temperamentumra, erőre és mozgáskészségre. A tenyésztelepek, a szelekció és a genetikai vonalak fontos szerepet játszanak abban, hogy milyen teljesítményt nyújtanak az arénában.
Kulturális hatás és beszámolók
A bikaviadal erős kulturális vonatkozásokkal bír: irodalom, zene, képzőművészet és turizmus is merített inspirációt belőle. A rendezvényeknek erős rituális elemeik vannak — a zene, a bevonulás, a jelmezek és a közönség reakciói mind részei az összképnek.
Összegzés
A bikaviadal összetett jelenség: egyszerre sport, művészet és ritualizált harc, amelynek hosszú története és intenzív társadalmi vitája van. Míg egyesek megőrzendő kulturális örökségként tekintenek rá, mások az állatok védelme miatt ellenzik. A formai elemek — a három tercio, a matador és csapatának szerepe, a muleta és az estocada — a viadal lényegi alkotórészei, és ezek adják a nézők számára annak drámaiságát és kockázatát.
A fentieken túl a vidékek és országok eltérő jogi szabályozása, valamint a közvélemény változása folyamatosan alakítja a bikaviadal jövőjét.
A corrida kezdeti felvonulása, három bikaviadal-csapattal.
A suerte de capote: a matador a köpenyét használja, hogy a bika elmenjen mellette.
Matador a tercio de muerte-ben.
Édouard Manet A bikaviadal című festménye.
Spanyol stílusú bikaviadalok világszerte: Bikaviadalok legálisak. Betiltották a korábban hagyományosan gyakorolt bikaviadalokat. Megjegyzés: Egyes önkormányzatok betiltották a bikaviadalokat olyan országokban és régiókban, ahol egyébként legálisak.
A bikaviadalok elterjedtsége a spanyol tartományokban a 19. században.
A bikaviadalok elterjedtsége a mai spanyol tartományokban.
Art
A bikaviadal a művészet és a kultúra minden formájára hatással volt. Ernest Hemingway mondta a bikaviadalról: "A bikaviadal az egyetlen olyan művészet, amelyben a művész életveszélyben van, és amelyben az előadás briliánssága a harcos becsületére van bízva". A spanyol tánc- és zenei formákra, mint például a paso doble és a flamenco, nagy hatással van a bikaviadal látványossága.
Kérdések és válaszok
K: Melyik a legrégebbi bikaviadal-aréna?
V: A legrégebbi bikaviadal-aréna a spanyolországi Sevillában található La Maestranza, amelyet 1765-ben használtak először bikaviadalokra.
K: Hány ember fér el a legnagyobb bikaviadal-arénában?
V: A legnagyobb bikaviadal-aréna a Mexikóváros központjában található Plaza México, amely 48 000 férőhelyes.
K: Ki alakította ki a modern bikaviadalok szabályait és hagyományait?
V: A modern bikaviadalok szabályait és hagyományait Paquiro (Francisco Montes Reina) dolgozta ki.
K: Hány tagja van egy bikaviadal-csapatnak?
V: Egy bikaviadal-csapat hét emberből áll. A vezető a matador, és hat segítője van, akik szerepet játszanak a drámában.
K: Milyen ruházatot viselnek a matadorok?
V: A matadorok a 18. századi andalúziai ruházat ihlette öltözéket viselnek, amelyet traje de luces ("fényruhának" neveznek).
K: Mi történik a tercio de muerte ("a halál harmada") szakaszban?
V: A tercio de muerte ("a halál harmada") szakaszban a matador egyedül lép be a ringbe egy kis piros köpenyben és egy muleta nevű karddal. A köpenyét arra használja, hogy a bikát a faena néven ismert passzusok sorozatával magához vonzza. A végén megpróbálja helyzetbe hozni, mielőtt kardját a lapockái közé és a szívébe döfné - ezt az akciót nevezik estocada-nak.
K: Vannak olyan változatok, ahol az állatok sértetlenek maradnak a harc során?
V: Igen, vannak olyan változatok, ahol az állatoknak nem esik bántódása a küzdelem során, például az állatvédő szervezetek által szervezett változatok.
Keres