A Browder v. Gayle, 142 F. Supp. 707 (1956) ügyet az Egyesült Államok Alabama középső kerületének kerületi bíróságának három bíróból álló ítélőtáblája tárgyalta a montgomery-i és az alabamai állami buszos szegregációs törvényekkel kapcsolatban. A kerületi bíróság 1956. június 5-én 2-1 arányban, egy ellenvélemény mellett úgy döntött, hogy a buszos szegregáció alkotmányellenes a tizennegyedik kiegészítésnek az egyenlő bánásmódra vonatkozó védelme alapján.

Az állam és a város fellebbezett, és a döntést az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 1956. november 13-án helybenhagyta. A tisztázásra és újbóli meghallgatásra irányuló kérelmet 1956. december 17-én elutasították.

Háttér

A per közvetlen hátterét a montgomery-i buszszegregáció elleni polgárjogi mozgalom képezte, amelyet a Montgomery Bus Boycott indított el 1955 végén. A bojkott és a helyi aktivizmus jogi úton is kihívta a közösségi közlekedésben érvényesített faji elkülönítést. A keresetben a helyi fekete közösség tagjai nyújtottak be panaszt, és a jogi eljárásban helyi és nemzeti polgárjogi szervezetek ügyvédei képviselték őket.

A bíróság érvelése

A kerületi bíróság úgy találta, hogy a buszos elkülönítés sérti a tizennegyedik kiegészítés egyenlő bánásmódról szóló záradékát, mert az állami törvények és helyi rendeletek faji elkülönítést tartottak fenn a közszállításban. A döntés jogi szempontból összhangban állt azzal az elvvel, hogy a „separate but equal” elv az oktatásban már 1954-ben alkotmányellenesnek bizonyult (Brown v. Board of Education), és ebből a bírók következtették, hogy a hasonló elv a közlekedésben sem tartható fenn.

Végrehajtás és hatások

Miután a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a kerületi bíróság döntését és elutasította a felülvizsgálati kérelmet, a montgomery-i buszokon megszűnt az államilag előírt faji elkülönítés végrehajtása. A döntés közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy a Montgomery Bus Boycott lezáruljon, és precedenst teremtett a többi hasonló jogi kihívás számára az Egyesült Államok déli államaiban.

  • Jelentőség a polgárjogi mozgalom számára: a per sikeresen alkalmazta a 14. kiegészítés elvét a közszolgáltatásokra, megerősítve, hogy a faji elkülönítés ott sem tartható fenn.
  • Társadalmi hatás: a döntés gyorsította az integrációt a közlekedés terén, és morális győzelemként szolgált a polgárjogi küzdelem számára.
  • Jogi precedens: a Browder-ügy példát mutatott arra, hogyan lehet a helyi aktivizmust és a stratégiai jogi lépéseket együttesen használni a faji megkülönböztetés megszüntetésére.

A Browder v. Gayle ügy a polgárjogi joggyakorlat egyik mérföldköveként maradt meg: bemutatta, hogy a bíróságok is érdemben képesek fellépni a faji megkülönböztetés ellen, és fontos állomás volt az Egyesült Államok társadalmi átalakulásában a 20. század közepén.