Európai dinoszauruszok: triász–kréta történet, fosszíliák és ismert fajok

Fedezd fel az európai dinoszauruszok triász–kréta korának titkait: fosszíliák, ismert fajok, evolúció és szigetek története egy áttekintésben.

A dinoszauruszok a mezozoikum triász korszakában, körülbelül 230 Ma (millió évvel ezelőtt) alakultak ki. Ebben az időben a Földön egyetlen szuperkontinentális földtömeg volt, amelyet Pangeának nevezték, és amelynek Európa is része volt. Így maradt meg az egész triász időszak alatt. A jura időszak kezdetére, mintegy 30 millió évvel később, a szuperkontinens Lauráziára és Gondwanára kezdett szétválni. A Panthalasszából, a Pangaiát körülvevő szuperóceánból kivezető legnagyobb beömlőt Tethys-óceánnak nevezték, és ahogy ez a beömlő mélyebben bevágódott a szuperkontinensbe, Európa nagy részét elöntötte a víz.

Az Európát jellemző paleogeográfiai változások — a kontinensrészek lassú elválása, a tengeri transzgressziók és a klímaváltozások — erősen befolyásolták a dinoszauruszok elterjedését és fosszilizációjának feltételeit. A triász végi, majd a jura során bekövetkező ökológiai átalakulások lehetővé tették a dinoszauruszok nagyobb csoportjainak (sauropodák, thyreophorák, ornithopodák, teropodák) fejlődését és specializálódását. A triász korban például olyan korai európai dinoszauruszok maradványai ismertek, mint a Plateosaurus, amely a mai Németország és Svájc területéről került elő, és jól mutatja az akkori növényevő formák korai diverzitását.

A kréta korszakban, 145 és 65 millió évvel ezelőtt között a kontinensek kezdték megközelíteni jelenlegi alakjukat, de nem a jelenlegi helyzetüket, és Európa trópusi maradt. Időnként sziget-mikrokontinensek láncolata volt, beleértve Baltikát és Ibériát.

Ez az európai szigetszerű elrendeződés fontos evolúciós következményekkel járt: izoláció, endemizmus és az ún. insularis törpülés jelensége is előfordult. Kiemelkedő példa erre a Hateg-bázis (ma Románia), ahol a későkredai környezetben olyan törpe növényevő sauropodok maradványai kerültek elő, mint a Magyarosaurus; illetve a késő-jura Langenberg lelőhely Németországban, ahol az Europasaurus nevű törpe sauropod ismert.

Európai lelőhelyek, fosszíliák és gyűjtési torzulások

Európa viszonylag gazdag a jura-kréta korszak határáról származó kövületekben, és az európai dinoszauruszokról ismert ismereteink nagy része ebből az időszakból származik. Amint az alábbi idővonal is mutatja, a mezozoikum többi részéről jelentős hiányosságok vannak ismereteinkben. A dinoszaurusz nemzetségek hiánya ebből az időszakból azért van, mert kevés fosszíliát fedeztek fel, és szinte biztosan nem azért, mert Európában kevés dinoszauruszfaj élt - kivéve talán közvetlenül a triász-jurakihalási esemény után.

Fontos megérteni, hogy a fosszilis rekordot nemcsak a valamikori élőlények elterjedtsége határozza meg, hanem a kőzetrétegek képződése, későbbi feltáródásuk és a kutatás intenzitása is. Európában számos kiváló lelőhely szolgáltat adatokat:

• Solnhofen (Németország) — kiváló állapotú késő-jura kövületek, többek közt az Archaeopteryx lelőhelye.
• Isle of Wight és Weald (Anglia) — kora kréta teropodok és ornithopodok, például Neovenator és Baryonyx maradványok.
• Lourinhã (Portugália) és Las Hoyas, Lo Hueco (Spanyolország) — változatos késő-jura és kora-kréta faunák, jó állapotú csontvázak és tojásleletek.
• Hateg-medence (Románia) — későkredai szigetelitás és törpeszerű sauropodok, például Magyarosaurus.
• Langenberg (Németország) — késő-jura klein-sziget fauna, Europasaurus példája az insularis törpülésre.

Jelentősebb európai dinoszauruszok (példák)

• Plateosaurus — triász kori növényevő (Közép-Európa).
• Megalosaurus — az egyik elsőként leírt theropod (korai felfedezések Angliából).
• Iguanodon — korai kréta nagyobb testű növényevő (Anglia/Belgium környéke).
• Baryonyx — halfogyásra specializálódott theropod (kora kréta, Anglia).
• Archaeopteryx — késő-jura, madárszerű átmeneti forma (Solnhofen, Németország).
• Europasaurus — késő-jura törpe sauropod (Langenberg, Németország).
• Magyarosaurus — későkredai törpe sauropod (Hateg, Románia).
• Neovenator — nagy testű theropod az Isle of Wight-ról (kora kréta).

Miért marad még mindig sok kérdés nyitva?

A fosszilis leletek töredékessége, a geológiai kitettség hiánya, valamint a kutatási fókuszok eltérései miatt a teljes kép hiányos. Emellett a tengeri elöntések és a szárazulatok folyamatos változása miatt sok területre csak ritkán kerülnek elő megfelelően konzerválódott csontok. A modern módszerek (CT-vizsgálat, izotópos elemzés, kladisztikai vizsgálatok) ugyanakkor gyorsítják az új leletek értelmezését, és gyakran újraírják korábbi elképzeléseinket.

Európai dinoszauruszok kutatása ma is aktív terület: új lelőhelyek feltárása, régi gyűjtemények újraelemzése és a technológiai fejlődés folyamatosan bővíti ismereteinket. A jövőbeni célok közé tartozik a triász–jura időszak jobban feltárt rekordjának kiépítése, a szigetdinasztériumok evolúciójának pontosabb megértése, valamint a fosszilis anyag integrálása globális paleobiogeográfiai modellekbe.

Kérdések és válaszok

K: Mikor alakultak ki először a dinoszauruszok?

K: Hogy hívták a szuperkontinentális szárazföldet ebben az időszakban?

K: Hány évvel a triász időszak kezdete után kezdett el a Pangaea Lauráziára és Gondwanára szakadni?

K: Hogy hívták a Pangaiát körülvevő legnagyobb Panthalassza-beli öblözetet?

K: Mikorra kezdték a kontinensek megközelíteni a mai alakjukat, de nem a jelenlegi helyzetüket?

K: Miért nem ismerünk ebből az időszakból származó dinoszaurusz nemzetségeket?

Keresés betűvel