Gerard K. O'Neill — az űrkolonizáció és az O'Neill-henger úttörője
Gerard K. O'Neill — az űrkolonizáció úttörője: O'Neill-henger, tömeghajtóművek és az Űrkutatási Intézet története; inspiráló életmű az űrbeli városokért.
Gerard Kitchen "Gerry" O'Neill (1927. február 6. – 1992. április 27.) amerikai tudós volt, aki jelentős eredményeket ért el a részecskefizikában és az űrkolonizáció elméleti és gyakorlati kérdéseiben. Fizikát tanított a Princeton Egyetemen, és itt vált ismertté mind tudományos munkásságával, mind az űrben élés és gyártás népszerűsítésével.
Részecskefizikai munkásság
O'Neill a részecskefizikában is fontos eredményeket ért el: dolgozott olyan berendezések elvein, amelyek szubatomi részecskéket tartanak és irányítanak, vagyis a részecsketárolók (storage ring) és ütköztetők fejlesztéséhez járultak hozzá. A kutatásaihoz kapcsolódó kísérletek közül az egyik kiemelkedő esemény volt, amikor 1965-ben egy kísérletben két részecskesugarat lőttek egymásra a kísérletet a Stanford Egyetemen. Az ilyen jellegű vizsgálatok segítettek a részecskék belső szerkezetének és alapvető tulajdonságainak feltárásában, például az elektron viselkedésének pontosabb megismerésében.
Az űrkolonizáció és az O'Neill-henger
Miközben egyetemi oktatóként és kutatóként dolgozott, O'Neillot foglalkoztatta az ember világűrben való tartózkodása és a nagyléptékű űrépítés lehetősége. Részletesen írt az űrbeli településekről és gyárakról, és egyik legismertebb műve az O'Neill-hengerről szóló elképzelés volt. Az O'Neill-henger — amelyet magyarul gyakran O'Neill-henger néven említenek — egy forgó, mesterséges gravitációt biztosító, nagy űrállomás-koncepció: általában két, 8–32 km hosszú, 4–6 km átmérőjű, ellentétes irányban forgó hengerre gondolt, amelyek belső terét lakó- és mezőgazdasági egységekkel töltenék meg; a napfényt tükröző rendszerekkel és belső tájakkal oldanák meg.
O'Neill az ötleteit részletesen bemutatta több könyvében és cikkében; az "Az űr gyarmatosítása" című munkájában az űrbeli települések, önfenntartó közösségek és a városi infrastruktúra kérdéseit tárgyalta. A tervek középpontjában az állt, hogy az űrben történő gyártás és építkezés – elsősorban a Holdról és kisbolygókról származó nyersanyagok felhasználásával – csökkentheti a Földre nehezedő terheket és lehetővé teszi nagyobb léptékű emberi jelenlétet az űrben.
Tömeghajtómű (mass driver) és gyakorlati kutatások
O'Neill gyakorlati eszközöket is javasolt az űranyagok mozgatására. 1976 körül Henry Kolm segítségével dolgozott ki prototípus jellegű megoldásokat az úgynevezett tömeghajtóműre (mass driver), egy elektromágneses gyorsító szerkezetre, amelyet nyersanyagok, például a Hold vagy kisbolygók anyagának az űrbe juttatására lehetne használni. Az ilyen megoldásokra azért volt szükség, hogy költséghatékonyan szállíthassanak építőanyagot a Föld körüli pályára vagy más űrbeli infrastruktúrákhoz.
Space Studies Institute (SSI) és ismeretterjesztés
O'Neill megalapította az Űrkutatási Intézetet (Space Studies Institute, SSI), amely olyan kutatásokat és projekteket támogatott, amelyek az űrgyártás és -kolonizáció gyakorlati megvalósítását segítették elő. Az SSI célja az volt, hogy finanszírozást és szervezeti hátteret biztosítson az olyan elméleti munkák és kísérleti fejlesztések számára, amelyek a nagyléptékű űrtevékenység megvalósíthatóságát vizsgálták.
Publikációk, hatás és elismerés
O'Neill egyik legismertebb könyve, A The High Frontier (magyarul gyakran "Az űr magasföldje" vagy hasonló címmel) széles körben elterjesztette az űrkolonizáció gondolatát, és nagy hatással volt a közgondolkodásra és az űrkutatási tervek alakulására. Munkássága ösztönzőleg hatott tudósokra, mérnökökre és az űrkutatás iránt érdeklődő civilekre egyaránt.
Magánélet és halála
O'Neill tudományos és ismeretterjesztő tevékenysége mellett aktív közéleti szereplő volt az űrkutatás ügyében. Hét évig vívott küzdelmet a leukémia ellen, és 1992-ben halt meg. Öröksége ma is él: az O'Neill-henger koncepciója, a mass driver elképzelése és az SSI által elindított kezdeményezések tovább inspirálják az űrkolonizációról és az űriparról folyó gondolkodást.
Összefoglalva, Gerard K. O'Neill munkássága hidat képezett a részecskefizikai kutatások és az űrben megvalósítandó, nagy léptékű emberi tevékenység elképzelései között, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az űrkolonizáció ötlete a tudományos és közéleti diskurzus részévé váljon.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Gerard Kitchen "Gerry" O'Neill?
V: Gerard Kitchen "Gerry" O'Neill amerikai tudós volt, aki fizikát tanított a Princeton Egyetemen.
K: Mit talált fel?
V: Feltalált egy gépet a szubatomi részecskék tárolására és a tömeghajtóművet, egy olyan gépet, amellyel dolgokat lehetett kilőni az űrbe.
K: Mi az ő űrállomás-tervezete?
V: Az ő űrállomás-tervezete az O'Neill-henger néven ismert.
K: Mikor fejezte be az iskolát a Cornell Egyetemen?
V: 1954-ben fejezte be az iskolát a Cornell Egyetemen.
K: Milyen kísérletet végeztek a Stanford Egyetemen 1965-ben?
V: 1965-ben O'Neill először a Stanford Egyetemen használta készülékét, amellyel két részecskesugarat lőtt egymásra. A tudósok ezt a kísérletet arra használták, hogy felfedezzék az elektron méretét.
K: Miről beszélt 1975-ben más tudósokkal? V: 1975-ben O'Neill más tudósokkal a világűrben történő gyártásról tárgyalt.
K: Mikor építette meg az első tömeghajtóművét? V: 1976-ban Henry Kolm tudós segítségével megépítette az első tömeghajtóművét.
Keres