A légzési hangok a levegő által keltett hangok, ahogyan az a légzőrendszeren keresztül halad. A légzési hangokat tüdőhangoknak vagy légzési hangoknak is nevezik. Néha bárki számára hallhatóak, máskor csak a tüdő és a légutak sztetoszkóppal történő meghallgatásával hallhatók.
A légzési hangok leírásához és azonosításához az egészségügyi szakemberek általában auskultációt alkalmaznak (sztetoszkóppal hallgatóznak). Meghallgatják, miközben a beteg belélegzik, és miközben kilélegzik. Mindkét tüdőt meghallgatják, mind a mellkason, mind a háton, alulról kezdve és felfelé haladva. Meghallgatják, hogy a légzési hangok hangmagassága alacsony, közepes vagy magas. Arra is figyelnek, hogy a hangok halkak, közepesek, hangosak vagy nagyon hangosak.
Normál légzési hangok
- Vesikuláris (vesikuláris) légzési hang: ez a normál, puha, felfelé-domináns hang, amelyet a tüdő perifériás részein hallunk; a belégzés általában hosszabb és erősebb, mint a kilégzés.
- Bronchoveszikuláris légzési hang: köztes jellegű hang, gyakran a trachea közelében és a főhörgők környékén hallható; belégzés és kilégzés hangereje hasonló.
- Bronchiális (hörgői) légzési hang: mélyebb, hangosabb hang, amelyet normálisan a légcsőnél és a nagy hörgőknél hallunk; ha ilyen hangot a tüdő perifériáján hallunk, az kóros elváltozásra (például tüdőpneumónia miatti konszolidációra) utalhat.
Kóros (adventíciös) hangok
- Szipogás, sípolás (wheezes): szűkült légutak által okozott magas, sípoló hangok, gyakori asztmában és COPD-ben; általában kilégzéskor hallhatóak, de súlyos esetben belégzéskor is előfordulnak.
- Repedéses hangok (crackles/rales): finom, pattogó vagy ropogó jellegű hangok; a finom (late inspiratory) repedések tüdőfibrozisra vagy intersticiális tüdőbetegségre utalhatnak, míg a durvább, nedvesebb repedések gyakran pangásos szívelégtelenség vagy tüdőgyulladás jelei.
- Búgó zörej (rhonchi): mélyebb, zörej-szerű hangok, amelyeket nagyobb légutakban lerakódó váladék vagy szűkület okozhat; a köhögés után gyakran elcsenghetnek.
- Stridor: magas, sípoló hang, amely főként felső légúti elzáródás (például idegentest, duzzadt lágyrész vagy súlyos gyulladás) esetén hallatszik; általában belégzéskor domináns és sürgősségi állapot lehet.
- Hiányzó vagy elnyomott légzési hangok: pleurális folyadék (pleurális effúzió), pneumothorax vagy nagy obstrukció esetén a hangok csökkenhetnek vagy hiányozhatnak.
Auskultáció technikája és értékelés
- Az auskultációt csendes környezetben, közvetlen bőrön végezzük; a ruházat akadályozza a hallást.
- A beteget általában ülő helyzetben vizsgálják; a háti részt alulról felfelé, a mellkast felülről lefelé kell összevetni mindkét oldalon.
- Kérjük a beteget, hogy mélyen, nyílt szájjal lélegezzen be és ki, miközben a vizsgáló többször hallgatózik minden ponton; fontos összehasonlítani a jobb és bal oldalt.
- A sztetoszkóp membránját (diaphragma) leginkább légzési hangokhoz használjuk, mert a membrán a magasabb frekvenciájú hangokat hozza ki jobban, míg a csésze (bell) alacsonyabb frekvenciájú zörejekhez hasznos lehet.
- Az értékeléskor figyelembe vesszük a hangmagasságát, hangerőt, időzítést (belégzés/kilégzés dominanciája), helyzetet (hol hallható) és tessékolthatóságot (például köhögés után változik-e).
Mit jelezhetnek a különböző hangok?
- Bronchiális hang periférián: tüdőkonszolidáció (pl. tüdőgyulladás).
- Finom, vég-inspirációs repedések: intersticiális tüdőbetegség vagy tüdőfibrozis.
- Nedves, buborékra emlékeztető repedések: pangásos szívelégtelenség miatti tüdőödéma.
- Sípolások: hörgőszűkület (asztma, COPD, allergiás reakció).
- Eltompult, halk légzés: pleurális folyadék vagy vastag szöveti borítottság.
- Teljesen hiányzó légzési hang: nagy pneumothorax vagy teljes légúti elzáródás esetén.
Mikor forduljon orvoshoz?
- Ha hirtelen jelentkező légzési nehézség, stridor, erős sípolás vagy kékes elszíneződés (lips/arc) jelentkezik, az sürgős ellátást igényel.
- Idült köhögés, ismétlődő hörghurutok, fokozódó nehézlégzés vagy láz mellett jelentkező kóros tüdőhangok esetén érdemes orvosi vizsgálatot kérni.
- A pontos diagnózishoz az auskultációt más vizsgálatokkal (például mellkasi röntgen, CT, spirometria, oxigén-szaturáció mérés) együtt kell értékelni.
Az auskultáció fontos, gyors és non-invazív vizsgálómódszer, de nem ad minden esetben végleges diagnózist. A hallott légzési hangok értelmezése klinikai kontextust igényel: a tünetek, fizikális vizsgálat és képalkotó eredmények együttesen vezetnek a pontos megállapításhoz és a megfelelő kezelés kiválasztásához.
