„Testvér, tudsz adni egy fillért?” — az angolul „Brother, Can You Spare a Dime?” (gyakran „Buddy, Can You Spare a Dime?”) címen ismert dal a nagy gazdasági világválság egyik legismertebb amerikai himnusza. E. Y. „Yip” Harburg szövegíró és Jay Gorney zeneszerző 1931-ben írták a dalt; ez az 1932-es New Americana című musical részét képezte. A dallam alapja egy orosz népdalra vagy altatódalra vezethető vissza, amelyet Gorney gyermekkorában hallott — ez a melankolikus, fülbemászó motívum nagyban hozzájárult a dal érzelmi erejéhez.

Téma és szöveg

A dal első személyű elbeszélőjének hangján szól: felsorolja, mit épített és milyen eredményeket ért el („I built a railroad, I built a tower...”), majd könyörtelenül rámutat arra a ellentmondásra, hogy aki sokat tett az országért, most munkanélküli és nélkülöz. A refrén irónikusan, egyszerű közvetlenséggel teszi fel a címadó kérdést: „Testvér, tudsz adni egy fillért?” Ez a kontraszt — büszkeség és kiábrándultság — tette a dalt a korszak egyik legerősebb társadalmi kommentárjává.

Zenei és előadói megjelenés

Jay Gorney európai gyökereiből eredő dallama és Harburg éles, képszerű szövege együtt rendkívül hatásos kombinációt alkot. A dal több előadó feldolgozásában vált ismertté, de a legismertebb korai felvételek Bing Crosby és Rudy Vallee előadásai voltak. Mindkét változat közvetlenül Franklin Delano Roosevelt elnökké választása előtt jelent meg, és mindkettő nagy népszerűségre tett szert a slágerlistákon. A Brunswick kiadású Crosby-felvétel különösen sikeres lett: ez a korszak egyik legkelendőbb lemeze lett, és gyakran emlegetik a válság összetört álmainak himnuszaként.

Hatás és örökség

A „Brother, Can You Spare a Dime?” gyorsan túlmutatott a szórakoztatóiparon: politikai és társadalmi vita tárgya lett, egyesek túl kritikusnak vagy „nem hazafiasnak” ítélték, mások viszont a munkások és veteránok elhallgatott fájdalmának hiteles hangját látták benne. A dal a későbbiekben számos előadó és műfaj feldolgozásában új életre kelt, és gyakran használják filmekben, dokumentumokban és történelmi összeállításokban, amikor a nagy gazdasági világválság hangulatát akarják felidézni.

Összességében a „Testvér, tudsz adni egy fillért?” egyszerre kortörténeti dokumentum és időtálló zenei mű: egyszerű kérdésével és erős képeivel ma is képes megragadni a közönség empátiáját és felhívni a figyelmet a társadalmi igazságtalanságokra.