Ralph Steinman — a dendritikus sejtek felfedezője, Nobel-díjas immunológus

Ralph Steinman — a dendritikus sejtek felfedezője, Nobel-díjas immunológus; élete, áttörő kutatásai és elismerései, amelyek forradalmasították az adaptív immunitás megértését.

Ralph Marvin Steinman (1943. január 14. – 2011. szeptember 30.) kanadai immunológus és sejtbiológus a RockefellerEgyetemen. Pályafutása során klinikai és alapkutatói képzettséget kombinálva dolgozott; fiatal kutatóként Zanvil A. Cohn laboratóriumában fedezte fel és írta le azt a sejtcsoportot, amelyet később dendritikus sejteknek nevezett el. Eredményei alapvetően formálták az immunológia szemléletét az antigénfelismerés és a T-sejtes válaszok kezdeti lépéseinek megértésében. Zsidó származású volt.

Születés, pályafutás és kutatói munka

Steinman kutatói karrierje során a sejtek morfológiai és funkcionális tulajdonságainak kombinált vizsgálatára törekedett. A Rockefeller Egyetemen végzett munkája során figyelt fel olyan sejteket környező szövetekben, amelyek hosszú, faág-szerű nyúlványaikról kapták a nevüket. Korai leírásában és későbbi tanulmányaiban kimutatta, hogy ezek a sejtek képesek antigéneket felvenni, feldolgozni és eljuttatni a nyirokszervekbe, ahol bemutatják azokat a naiv T-sejteknek, így kulcsszerepet játszanak az adaptív immunválasz beindításában.

A dendritikus sejtek jelentősége

A dendritikus sejtek felfedezése megváltoztatta a vakcinológia és az immunterápia megközelítését. Röviden, a dendritikus sejtek szerepe a következőképp foglalható össze:

• antigének felvétele és feldolgozása a perifériás szövetekben,
• migráció a nyirokcsomók felé, ahol bemutatják az antigéneket a T-sejteknek,
• ko-stimuláló jelzések biztosítása, amelyek nélkül a T-sejtek nem aktiválódnának hatékonyan,
• kapcsolatot teremtenek a veleszületett és az adaptív immunitás között, így központi célponttá váltak a daganatimmunoterápiás és fertőzés elleni vakcinális kutatásokban.

Steinman munkája nem csak a sejt morfológiáját írta le, hanem módszereket is kidolgozott ezeknek a sejteknek a tanulmányozására és laboratóriumi életre keltésére, amelyek lehetővé tették a funkcionális vizsgálatokat és a terápiás alkalmazások kísérleti kipróbálását.

Nobel-díj és a díjazás körüli különleges helyzet

2011. október 3-án a Nobel-bizottság bejelentette, hogy Steinman kapta az élettani vagy orvosi Nobel-díj felét "a dendritikus sejt felfedezéséért és az adaptív immunitásban betöltött szerepéért". A díj másik felét Bruce Beutler és Jules Hoffmann kapták "a veleszületett immunitás aktiválásával kapcsolatos felfedezéseikért". A Nobel-bizottság a döntés meghozatalakor nem tudta, hogy Steinman három nappal korábban, szeptember 30-án, hasnyálmirigyrákban elhunyt. A Nobel-díj szabályai általában megtiltják a posztumusz díjazást, ezért a bizottság mérlegelte a helyzetet.

A bizottság később úgy döntött, hogy mivel a díj odaítéléséről szóló döntés "jóhiszeműen született", és a döntés meghozatala akkor történt, amikor a bizottság nem tudott a halálesetről, Steinman díját fenntartják. Ez a kivételes elbírálás széles nyilvánosságot kapott, és sokakat felhívott a figyelmet Steinman életművére.

Steinman családja szerint az utolsó hetekben is derűs maradt: lánya elmondta, hogy Steinman viccelődve azt mondta a családnak, hogy a díj bejelentéséig még kitart, és maga is tudta, hogy a szabályok szerint a díjat elhunyt személynek nem adják oda — ezért is akarta "kibírni".

Díjak, tagságok és elismerések

Steinman számos rangos díjat és elismerést kapott a dendritikus sejtek kutatásáért és az immunológiai tudás gyarapításáért. Kiemelhetőek közülük:

• Albert Lasker-díj (2007),
• Gairdner Alapítvány Nemzetközi Díja (2003),
• Rákkutató Intézet William B. Coley-díja (1998).

Emellett tagja lett az Institute of Medicine (USA; 2002-ben választották meg) és a National Academy of Sciences (USA; 2001-ben választották meg) testületeinek, amelyek elismerik munkássága jelentőségét a tudományos közösség számára.

Kutatási örökség és hatás

Steinman öröksége túlmutat a díjakon: a dendritikus sejtek koncepciója ma is központi elem az immunológiai kutatásokban. Kutatási eredményei alapot adtak a dendritikus sejtekre épülő immunterápiás stratégiáknak, többek között daganatellenes vakcinák és immunmoduláló kezelések fejlesztésének. Számos klinikai vizsgálat próbálja meg hasznosítani a dendritikus sejtek képességeit a rák és fertőző betegségek elleni védekezésben.

Összességében Ralph M. Steinman munkássága alapvetően formálta az immunológia modern irányvonalát: a sejtek szintjén feltárt mechanizmusok révén lehetővé tette, hogy az alapkutatási eredmények eljussanak a klinikai alkalmazásokig, és hosszú távon hozzájáruljanak új terápiák kifejlesztéséhez.

Kérdések és válaszok

Q: Ki volt Ralph Marvin Steinman?

K: Mit fedezett fel?

K: Kivel dolgozott együtt a laboratóriumban?

K: Milyen díjat kapott Steinman 2011. október 3-án?

K: Tudták, hogy Steinman a díj átvétele előtt meghalt?

K: Megváltoztatta a bizottság a díjat odaítélő döntését, miután értesült a haláláról?

K: Milyen egyéb díjakat és elismeréseket kapott még élete során?

Keresés betűvel