Jules A. Hoffmann (született 1941. augusztus 2-án, Luxemburgban) luxemburgi születésű francia biológus. Hosszú ideje a strasbourgi kutatóközpontokban dolgozik, többek között a Nemzeti Tudományos Kutatóközpontnál (CNRS), ahol kutatási igazgatóként és igazgatótanácsi tagként tevékenykedett. 2007-ben a Francia Tudományos Akadémia elnökévé választották. Tudományos munkássága elsősorban a veleszületett immunitás molekuláris alapjainak feltárására irányult, és széles körű elismerést hozott számára.
Bruce Beutlerrel együtt Hoffmann kapta a 2011. évi élettani vagy orvosi Nobel-díj felét "a veleszületett immunitás aktiválásával kapcsolatos felfedezéseikért". A díj másik felét Ralph Steinman kapta a dendritikus sejtek felfedezéséért. Hoffmann jelentős eredménye az volt, hogy feltárta a gyümölcslégy Toll génjének szerepét a veleszületett immunitásban. Fontos megjegyezni, hogy a Toll gént eredetileg a Drosophila embrionális fejlődésében betöltött szerepéért azonosították, Hoffmann munkája azonban új funkciót — a fertőzések elleni korai védekezésben betöltött szerepet — tárt fel.
Emlősökben található homológjait, a toll-szerű receptorokat Beutler és munkatársai azonosították; például a TLR4 receptort, amely a gram-negatív baktériumok külső membránjában található lipopoliszacharidot (LPS) ismeri fel. A Toll-szerű receptorok különféle mikroorganizmusokra jellemző molekulákat (ún. PAMP-okat — pathogen-associated molecular patterns) ismernek fel: baktériumok, gombák és más kórokozók jellegzetes összetevőit, és ennek hatására beindítják az immunválaszt. A receptorok aktiválódása intracelluláris jelátviteli kaszkádokat indít el (például MyD88-medált útvonalakat és az NF-κB transzkripciós faktor aktiválódását), ami gyulladásos citokinek és antimikrobiális peptidek termelődéséhez vezet (a Drosophilában például a drosomycin szintézise növekszik).
Ez a mechanizmus segít megérteni, hogyan válthatják ki a bakteriális maradványok vagy komponensek a szervezetben súlyos túlzott gyulladásos reakciót, illetve miként alakulhat ki szeptikus sokkot egyes súlyos fertőzésekben. A Toll/TLR-útvonalak feltérképezése új alapokra helyezte a veleszületett immunitás fogalmát, és rámutatott arra, hogy az adaptív és a veleszületett immunrendszer hogyan kommunikál egymással.
Hoffmann felfedezéseinek klinikai és gyakorlati következményei is jelentősek: a TLR-ek ismerete hozzájárult vakcina-adjuvánssok fejlesztéséhez, gyulladásos betegségek és autoimmun állapotok megértéséhez, valamint új terápiás célpontok felvetéséhez. Tudományos munkásságát számos nemzetközi díjjal és kitüntetéssel ismerték el, és eredményei ma is alapvetőek az immunológia területén.