Portugál Bárbara (kiejtése IPA: ['baɾbɐɾɐ], 1711. december 4. – 1758. augusztus 27.) portugál hercegnő, a Braganza-házból származó V. János portugál király és felesége, Mária Anna osztrák hercegnő lánya. Gyakran említik Maria Bárbara de Bragança vagy egyszerűen csak Bárbara néven; teljes neve Maria Madalena Bárbara Xavier Leonor Teresa Antónia Josefa de Bragança, neve a szentté avatott Szent Barbara tiszteletére utal.
1711. december 4-én született Lisszabonban, Portugáliában, és a királyi udvar szokásainak megfelelően alapos, több nyelvre és művészetekre kiterjedő nevelésben részesült. Fiatal korától fogva kimagasló zenei tehetséget mutatott és komoly zenetanulmányokat folytatott: több évig tanult Domenico Scarlattinál, a híres olasz csembalistánál és zeneszerzőnél, akinek számos csembalóművét kifejezetten neki szánták. Emellett kiválóan olvasott volt és – korabeli források szerint – hat nyelven beszélt; neveltetése során elsajátította többek között a portugál, a spanyol, a francia és az olasz nyelvet, valamint a klasszikus nyelvek alapjait.
1729-ben, 18 éves korában, a spanyolországi Badajozban házasságot kötött a későbbi VI. Ferdinánd spanyol királlyal. A házasság politikai szövetség is volt Portugália és Spanyolország kapcsolatainak rendezésére, ugyanakkor a források szerint személyes viszonyuk is bensőséges volt. 1746. július 9-én, amikor férje trónra lépett, ő lett Spanyolország királynéja, és ezt a rangot egészen 1758-ban bekövetkezett haláláig viselte. Házasságukból nem születtek gyermekeik.
Spanyol királynéként jelentős kulturális mecénásként vált ismertté: támogatta a zenét, a művészeteket és a tudományokat, és határozottan hozzájárult az udvari kultúra megújulásához. Domenico Scarlatti munkássága szorosan kapcsolódik személyéhez; a csembalóirodalom egyik fontos gyűjteménye az ő megrendelésére és ízlésére formálódott. Emellett Aranjuezben és más királyi rezidenciákon előmozdította a kertkultúra és a barokk udvari élet fejlesztését.
1758. augusztus 27-én hunyt el a spanyolországi Aranjuezben. Halála mélyen megrendítette VI. Ferdinándot, aki később visszavonult a nyilvános életből és súlyos lehangoltságban élt; a király 1759-ben hunyt el, kevéssel felesége halála után. Mária Bárbarát a hagyomány szerint a madridi Szent Lőrinc királyi kolostor (El Escorial) királyi panteonjában temették el.
Hírneve mindkét ország kulturális emlékezetében megmaradt: a Dominikai Köztársaságban található Santa Bárbara de Samaná városát róla nevezték el, amikor 1756-ban megalapították. Emlékét zenei öröksége, mecénási tevékenysége és a spanyol udvarra gyakorolt esztétikai hatása őrzi.
