Teréz anya (született Agnes Gonxha Bojaxhiu, 1910. augusztus 26. – 1997. szeptember 5.) római katolikus apáca volt. Albán családban született a mai Észak-Macedóniához tartozó Szkopjében, és fiatalon – 18 évesen – csatlakozott az írországi Loreto-rendhez. A rendben felvette a Teréz (Teresa) nevet, és 1929-ben érkezett Indiába, ahol kezdetben iskolai tanárként dolgozott. Később Kolkata (akkori nevén Kalkutta) szegénynegyedeiben kezdett dolgozni, és 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusait, amely a legkiszolgáltatottabbak, hajléktalanok, betegek, árva gyermekek és haldoklók gondozására koncentrált.

1979-ben Nobel-békedíjat kapott az embertársaiért végzett hosszú idejű önkéntes és karitatív munkája elismeréseként. Több mint negyven éven át gondoskodott a pénz nélküliek, a betegek, a szülők nélkül maradt gyermekek és a haldoklók szükségleteiről Kalkuttában, munkájában részben Assisi Szent Ferenc lelkiségét követte, hangsúlyt fektetve az egyszerűségre és a szegények iránti szolgálatra. A rend gyorsan növekedett: megalapítása után a Szeretet Misszionáriusai világszerte missziókat, otthonokat és szociális szolgáltatásokat hoztak létre, több ezer testvérrel és számos egészségügyi, gyermek- és hajléktalanellátó intézménnyel.

Teréz anya nemzetközi ismertségét részben Malcolm Muggeridge dokumentumfilmje és könyve, a Valami szépet Istennek tette lehetővé, amely a 1970-es években világszerte felhívta a figyelmet munkájára. A híressé válás azonban nem jelentett egyetértést minden kérdésben: nyíltan ellenezte az abortuszt és a mesterséges fogamzásgátlást. Egyik gyakran idézett megjegyzése így hangzik: "A béke legnagyobb rombolója az abortusz, mert ha egy anya megölheti a saját gyermekét, mi marad nekem, hogy megöljelek téged, és neked, hogy megölj engem?".

Teréz anya személyét és munkásságát részben dicsőítették, részben bírálták is. Támogatóinak szemében példaértékű életet élt a szegények szolgálatában; kritikusai viszont felvetettek aggályokat a betegellátás színvonala, a kezelési módszerek, a pénzkezelés és bizonyos adományozói kapcsolatok kapcsán. Ezekről a vitákról számos elemzés és újságcikk született, amelyek a missziók működését és átláthatóságát vizsgálták.

Halála után 2003-ban II. János Pál pápa boldoggá avatta (a szentté avatás első lépcsőfoka), és a Kalkuttai Boldog Teréz címet adományozta neki. Később, 2016. szeptember 4-én II. Ferenc pápa kanonizálta, így hivatalosan is Kalkuttai Szent Teréz lett. Öröksége máig él: a Szeretet Misszionáriusai szervezete a világ több mint száz országában folytatja a rászorulók ellátását, kórházakat, árvaházakat és menhelyeket működtetve.

Főbb kitüntetések és mérföldkövek

  • 1950 – A Szeretet Misszionáriusai megalapítása.
  • 1979 – Nobel-békedíj.
  • 1980 – India legmagasabb polgári kitüntetése, a Bharat Ratna (a díj odaítélése országonként eltérően értelmezett; a pontos elismerések felsorolása helyi források szerint változhat).
  • 2003 – Boldoggá avatás II. János Pál által.
  • 2016 – Szentté avatás Ferenc pápa által.

Teréz anya alakja ma is megosztó: sokan tisztelik emberfeletti odaadását és a szegényekért folytatott küzdelmét, mások pedig fontosnál fontosabb kérdéseket vetnek fel módszereivel és nézeteivel kapcsolatban. Munkássága azonban vitathatatlanul jelentős hatást gyakorolt a modern karitatív tevékenységekre és a globális jótékonysági kultúrára.