Michael Praetorius – német zeneszerző, orgonista és zeneelméletíró (1571–1621)
Michael Praetorius (1571–1621) — német zeneszerző, orgonista és zeneelméletíró; a protestáns egyházzene meghatározó alakja. Ismerd meg életét és gazdag művészetét.
Michael Praetorius (született Creuzburg an der Werra, Eisenach mellett, 1571. február 15.; meghalt Wolfenbüttel, 1621. február 15.) német zeneszerző, orgonista és zeneelméletíró. Korának egyik legjelentősebb zeneszerzője volt, és sokféle műfajban alkotott: egyházi énekeket, motettákat, orgonadarabokat, hangszeres táncokat és elméleti munkákat. Zenéjének nagy része a protestáns egyház énekein alapul, de repertoárja a korabeli gyakorlathoz illeszkedve a liturgián kívüli, világi zenét is magában foglalja.
Élete és pályája
Születésének pontos körülményeiről nincsenek teljesen biztos forrásaink; élete a vallási és politikai változások korában zajlott, amikor Németországban sok vita folyt a vallásról. Családja erősen lutheránus volt, apja gyakran veszítette el állását vallásos meggyőződése miatt. Praetorius családneve latinizált változatban vált ismertté, ahogy ez a korszakban gyakori volt.
Tanulmányait valószínűleg a torgaui Lateinschule-ban kezdte, ahol Michael Voigt-tól zeneórákat kapott. Ezt követően a Frankfurt an der Oder-i egyetemen folytatta tanulmányait; források szerint istentiszteleti, tehát liturgikus szolgálathoz kapcsolódó végzettséget szerzett. Később Brunswick–Wolfenbüttel hercegének udvarában kapott állást orgonistaként, és innen indult zenei pályafutása, mely anyagi elismerést is hozott számára. 1603-ban megnősült, és két fia született.
Praetorius munkája nem korlátozódott egyetlen udvarra: sokat dolgozott Drezdában, ahol megismerkedett Heinrich Schützzel, és megfordult Magdeburgban is, ahol Samuel Scheidttel találkozott. Kapcsolatai és utazásai révén a német zenei élet központjaival tartotta a kapcsolatot. Egészsége a későbbiekben meggyengült — részben a sok munkával és utazással magyarázható —, és halála után hagyatékából pénzt juttatott a rászorulóknak.
Művek és zeneelméleti munkák
Praetorius rendkívül termékeny szerző volt; művei közül kiemelkednek a protestáns egyházi énekek (chorale) feldolgozásai, a hangszeres táncgyűjtemények és a részletes zeneelméleti munkák. Néhány fontosabb műve és gyűjteménye:
- Musae Sioniae — nagyobb gyűjtemény a protestáns egyházi énekekből és azok többféle megszólaltatási módjából (unisonó, többszólamú feldolgozások, organum-szerű kíséret).
- Terpsichore (1612) — hangszeres táncokat tartalmazó válogatás, amely több száz táncbejegyzést foglal magába; gyakran használják forrásként a korabeli tánczenék és hangszerelési lehetőségek tanulmányozására.
- Syntagma Musicum — többrészes, alapvető zeneelméleti és hangszertörténeti munka: különösen értékes a korabeli hangszerek leírása, fa- és rézmetszetekkel illusztrálva, valamint az előadási gyakorlatra vonatkozó megjegyzései miatt. E munka fontos forrás a historikus előadói gyakorlatot kutatók számára.
- Számos motetta, korálfeldolgozás, orgonadarab és kisebb hangszeres tétel, amelyek a liturgikus igényeket és a korabeli udvari zenei életet egyaránt szolgálták.
Zenei stílus és hatás
Praetorius művészete a reneszánsz polyfonikus hagyomány és az új, korai barokk elemek találkozását tükrözi. Kompozícióiban megjelenik a modalitásból a tonalitás felé történő elmozdulás; fontosnak tartotta a szövegérthetőséget és a dallamközpontú egyházi énekek tiszteletben tartását. Gyakran alkalmazott egyszerű, énekhangra alapozott harmonizációkat, de ismerte és használta a többkórusos, díszítőbb motettaszerű megoldásokat is.
Munkái és elméleti írásai jelentős hatással voltak a német protestáns zenére: elősegítették a kórális tradíció rendszerezését, továbbá gyakorlati útmutatást adtak hangszerhasználatra és előadási módokra vonatkozóan. A Syntagma Musicum részletes hangszertani leírásai különösen fontosak a korabeli hangszerek rekonstrukciójában és a historikus előadásokban.
Örökség
Praetoriust a kor egyik legfontosabb német zeneszerzőjeként tartják számon; művei és elméleti munkái ma is alapvető források a 16–17. századi észak-európai zenei gyakorlat megértéséhez. Sok kompozícióját modern kiadásokban és felvételeken is meg lehet találni, és gyakran szerepelnek a korzenekarok repertoárjában. A részletes hangszertani leírások és előadási tanácsok miatt Syntagma Musicum különösen nélkülözhetetlen a historikus előadói gyakorlat rekonstruálásához.
Michael Praetorius.
Zenéje
Praetorius nagyon sok zenét írt. Ennek nagy része elveszett. Terpsichore címmel francia táncok gyűjteményét írta kis hangszercsoportra. Ezek nagyon vidám darabok, és ma is nagyon népszerűek. Sok zenéje protestáns énekeken alapul, amelyeket a lutheránus egyház istentiszteleteire írt. Szeretett olyan zenét írni, amelyben két énekes vagy hangszeres csoport váltja egymást (felváltva énekelnek/játszanak). Kórusra írt zenéje, amely számos motettát is tartalmaz, korának egyik legjobb zeneszerzőjeként mutatja őt. Szívesen írt zenét két, három vagy négy kórusra (akik mind különböző szólamokat énekelnek). A dallam a legfelső szólamban volt, hogy a gyülekezet is csatlakozhasson.
Az elmélete működik
Praetorius írt egy könyvet a zeneelméletről Syntagma Musicum címmel. Az első rész a vallásos zenéről szól. Nagyon érdekes számunkra ma, mert sokat elárul arról, hogy Luther Márton hogyan akarta megváltoztatni a zenét az istentiszteleteken. A második részben leírja a korabeli hangszereket. A harmadik rész a zenei formákról szól: itt olyan dolgokról beszélgetünk, mint a kottaírás (a zene megírásának módja), a transzponálás (kotta), a szolmizáció és a nagy kórusokra való írás módja. Írt volna egy negyedik részt, amelyben a zenei komponálás technikájáról akart értekezni, de meghalt, mielőtt megírhatta volna.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Michael Praetorius?
V: Michael Praetorius német zeneszerző, orgonista és zeneelméletíró volt. Korának egyik legjelentősebb zeneszerzője volt, és sokféle zenét írt. Sok zenéje a protestáns egyház énekein alapul.
Kérdés: Mit tudunk születésének időpontjáról?
V: Születésének időpontjáról nem vagyunk teljesen biztosak, de úgy gondoljuk, hogy 1571. február 15-én született.
K: Milyen oktatásban részesült Praetorius?
V: Praetorius a torgaui Lateinschule ("latin iskola") iskolájába járt, ahol zeneórákat vett Michael Voigt-tól. Ezután a Frankfurt an der Oder-i egyetemre járt, ahol istentiszteletből szerzett diplomát.
K: Milyen munkát vállalt az egyetem után?
V: Az egyetem után Praetorius Brunswick-Wolfenbüttel hercegének orgonistájaként talált állást, és hamarosan jó fizetést kapott.
K: Megnősült és gyermekei születtek?
V: Igen, Praetorius 1603-ban megnősült, és két fia született.
K: Hol dolgozott még Wolfenbüttelen kívül?
V: Wolfenbüttel mellett Praetorius sokat dolgozott Drezdában is, ahol megismerkedett Heinrich Schützzel, és Magdeburgban, ahol Samuel Scheidttel találkozott.
K: Miért lehetett rossz az egészsége ebben az időszakban?
V: Egészsége azért lehetett rossz, mert sok éven át olyan keményen dolgozott, és nem tartott pihenő- vagy szabadságolási szüneteket.
Keres