Sir Joshua Reynolds RA FRS FRSA (1723. július 16. – 1792. február 23.) angol portréfestő, a Királyi Művészeti Akadémia (Royal Academy) egyik alapítója és első elnöke. III. György király 1769-ben lovaggá ütötte, így viselte az Sir címet. Reynoldst ma a 18. századi brit portréművészet legbefolyásosabb alakai között tartják számon.

Élete és pályafutása

Plymptonban (Devon) született, fiatalon Londonba költözött, ahol festőműhelyben képezte magát. Tanulmányai és korai megbízatásai után többéves itáliai tanulmányutat tett, ahol különösen a velencei és flamand mesterek — Titian, Rubens és Van Dyck — munkái hatottak rá. Visszatérése után gyorsan a társadalom és a művészvilág vezető portréfestőjévé vált, arisztokraták, politikusok, írók és színészek megbízásait kapta.

Művészete és elvei

Reynolds a „Grand Style” (nagy stílus) eszményét képviselte: portréiban történeti és allegorikus elemeket használt, hogy a modell személyiségét idealizálva emelje ki. Azt vallotta, hogy a portrénak nem csak hasonlítania, hanem jellemet is kell adnia a modellnek; ezért gyakran alkalmazott drapériákat, klasszicizáló pózokat és hangulati világítást. Technikai szempontból többrétegű ecsetkezelést és mázakat (glaze) használt, munkamódszere a stúdiókban segítőkkel kiegészülve igen hatékony volt.

Jelentősebb elvei és tevékenységei:

  • A művészeti oktatás és intézményesítés előmozdítása (Royal Academy alapítása és elnöksége).
  • Éves előadások — a híres Discourses — amelyekben művészeti elvekről, művészettörténetről és gyakorlati tanácsokról beszélt.
  • A régi mesterek tanulmányozásának hangsúlyozása és a portré „magasztalása” történeti formákkal.

Főbb művek és megbízók

Reynolds rendkívül termékeny volt; megbízásai között arisztokraták, politikusok, írók és színészek szerepeltek. Néhány ismert portréalanya:

  • Samuel Johnson
  • David Garrick
  • Edmund Burke
  • különböző arisztokrata családok tagjai

Reynolds munkái sok múzeumban és magángyűjteményben megtalálhatók; munkáinak száma nagy, és művei közül több példány is megtalálható a brit gyűjteményekben. Reynolds több mint 1 000 művét tartják számon, közülük számos található a londoni National Portrait Galleryben.

Kritika, viták és örökség

Bár kortársai és a következő generációk egy része nagyra értékelte, Reynolds ellen is sok kritika irányult. Egyesek túlzott idealizálással és „formaelvűséggel” vádolták, mondván, hogy a portrék elveszítik egyéni jellegüket a klasszicizáló megoldások miatt. Később a preraffaeliták és más kritikusok élesen bírálni kezdték — a preraffaeliták gúnyosan „Sir Sloshua”-nak nevezték. William Blake 1808-ban vad hangvételű pamfletet adott ki Annotations to Sir Joshua Reynolds' Discourses (Megjegyzések Sir Joshua Reynolds beszédeihez) címmel, amelyben részleteiben támadta Reynolds eszményeit és kánonját. Ugyanakkor olyan művészek, mint Turner, határozottan támogatták, és Turner állítólag kérte, hogy Reynolds mellett temessék el.

Reynolds hatása a brit művészetre azonban vitathatatlan: mint az akadémiai képzés megalapítója és mint elméleti gondolkodó (a Discourses révén), hosszú távon meghatározta a művészeti gondolkodást és a portréművészet gyakorlatát. A Discourses művei a művészetelmélet szempontjából maradandó hatást gyakoroltak, és továbbra is alapul szolgálnak a 18. századi brit festészet tanulmányozásához.

Halála és emlékezete

Reynolds 1792-ben halt meg, és a tisztelet jeleként a londoni St Paul’s Cathedralben temették el. Halála után emlékét mind a közönség, mind az intézményi hagyaték — különösen a Royal Academy — ápolta; munkái és írásai ma is fontos forrásai a brit művészettörténetnek.