John Wilbye (ejtsd: "WIL-bee"), (született Dissben, Norfolk, megkeresztelték március 7-én). 1574; meghalt Colchesterben, szeptember és november között 1638), angol zeneszerző, aki madrigáljairól volt híres.
Wilbye egy cserző fia volt. Anyagilag egy Kytson nevű gazdag család támogatta. Kytsonék nagyon muzikálisak voltak, és rengeteg hangszer és kotta volt a házukban. Úgy gondolják, hogy Elizabeth Cornwallisszal együtt ment a Bury St. Edmunds melletti Hengrave Hallba, körülbelül a következő években. 1594 amikor férjhez ment Sir Thomas Kytsonhoz, az ifjabbikhoz. Amikor Elizabeth meghalt, Wilbye Colchesterbe költözött, ahol Elizabeth legfiatalabb lányával élt, akivel hosszú barátságot ápolt. Wilbye halálakor meglehetősen gazdag volt.
Élete és kapcsolatai
John Wilbye életének fontos része volt a Kytson–Cornwallis család támogatása: Hengrave Hallban a család muzsikája és gyűjteménye adott számára művészi hátteret és lehetőséget. Ottani környezetében ismerkedett meg a korabeli olasz és angol zenei stílussal, és ezen hatások nyomán alakult ki saját, kifinomult madrigálstílusa. Később Colchesterbe költözött, ahol élete végéig jó anyagi körülmények között élt és a családi barátságokat ápolta.
Zenei munkássága
Wilbye elsősorban vokális zenét írt: madrigáljai a kor angol madrigál-irodalmának legszebb példái közé tartoznak. Két kötet madrigált adott ki, amelyekben elsősorban öt szólamra írt darabok találhatók, de a kifejező polifónia és a finom harmóniai megoldások sokfélesége jellemzi műveit. Számos művében a szöveg pontos kifejezésére törekedett: ügyesen alkalmazta a szófestést (word-painting), a disszonanciák és szuszpenziók drámai használatát, valamint a lassú, lírai melódiákat a szöveg érzékeny tárgyalására.
Stílus és jelentőség
Wilbye zenéjében a finom, melankolikus hangulatok és a szöveghez igazodó dallamívek dominálnak. Stílusát gyakran dicsérik érzelmi árnyaltságáért és művészi összhangjáért: hangzásvilága kiegyensúlyozott, de néha merész modulációkkal és kromatikus elemekkel is dolgozik, amelyek különlegesen kifejező hatást érnek el. Ezzel Wilbye a legjelentősebb angol madrigálszerzők közé emelkedett, akiket gyakran említenek Thomas Morley és a kortársak mellé.
Örökség és utóélet
Művei a későbbi évszázadok során is fennmaradtak: a 19. századi és különösen a 20. századi korai zenei felélesztés (early music) hatására előadói és lemezfelvételek formájában újra felfigyeltek rá. Ma Wilbye madrigáljait kamarakórusok és együttesek gyakran játsszák, és munkásságát a reneszánsz vokális irodalom egyik legkifinomultabb példájaként tartják számon.
Megjegyzés a forrásokról
A fenti összefoglaló a rendelkezésre álló életrajzi adatokon és a zenetudomány általános értékelésén alapul; egyes részleteket (például pontos kiadási évek vagy műcímek) további forrásokból lehet pontosan ellenőrizni, ha szükséges.