John Davis (született 1784-ben Surreyben) amerikai hajóskapitány volt, aki a connecticuti New Havenből indult. Nevét gyakran említik az antarktiszi felfedezések korai szereplői között; egyes források szerint ő lehetett az egyik első, aki partra szállt az Antarktisz szárazföldjén. Ugyanakkor az első partraszállás kérdése vitatott: Davis egyike annak a négy felfedezőnek, akikre ezt a tényt néhány történeti forrás vonatkoztatja, de az esemény végleges bizonyítása hiányzik.
Élete és hajózói pályafutása
Davisről keveset tudunk a korai életrajzi adatoknál többet; ismert, hogy a bálnavadászatra és fókavadászatra specializálódott, amely a 19. század elején komoly gazdasági jelentőséggel bírt. 1820. március 20-án elhagyta New Haven városát, hogy a Csendes-óceánra hajózzon. Legismertebb útja során a Falkland-szigeteknél horgonyzott, amikor értesült a Dél-Shetland-szigetek felfedezéséről és a térség gazdag fókaállományáról.
Az antarktiszi út és a naplóbejegyzés
Davis a fókavadászat reményében a Cecilia nevű hajójával egy másik kapitánnyal együtt a Greenwich-sziget felé indult, ám a szezonban más fókavadászok már jelen voltak. Ezért délebbre vitte hajóját: Low-szigetnél (Low Island) sok fókát talált, majd továbbhaladt a délebbre fekvő vizek felé. Hajónaplója szerint valószínűleg az Antarktiszi-félszigeten a Hughes-öbölbe érkezett; naplójában "egy nagy szárazföldet" említ. A napló szerint csónakot küldött partra fókák után vadászni, de a parti alakulat nem talált egyetlen fókát sem. Davis ezt a területet úgy jellemezte, hogy "úgy gondolom, hogy ez a déli szárazföld egy kontinens". Naplójában a megadott szélességi fok 64°01'S (hatvannégy fok, egy perc, dél) szerepel.
Davis visszafordult, és a Greenwich-szigetre 1821. február 10-én érkezett meg; a Falkland-szigeteken telelt, majd a következő szezonban folytatta a fókavadászatot. Bár naplója fontos elsődleges forrás, a bejegyzések nem adnak teljesen egyértelmű bizonyítékot arra, hogy tényleges, megbízható partraszállás történt-e a kontinentális jégtömegre, ezért sok történész óvatos a "első partraszálló" cím hozzárendelésében.
Jelentősége és a vitatott elsőség
Davis útja fontos illusztrációja a 19. századi fókavadászat és a déli tengeri kutatások kapcsolatának: a gazdasági indíttatás (fókabőr, zsír) sok esetben vezetett új területek felkereséséhez és korai földrajzi megfigyelésekhez. A kérdés, hogy ki lépett először a valódi antarktiszi szárazföldre, továbbra is vitatott; az 1820 körüli években több, egymástól független felfedező – köztük bejáróként említik Fabian Gottlieb von Bellingshausent, Edward Bransfieldet és Nathaniel Palmert – is jelentős és versengő megfigyeléseket tett a déli vizeken. Davis naplója fontos részletet ad ehhez a forrásanyaghoz, de önmagában nem zárja ki a kétségeket.
A Baffin-öblöt a Labrador-tengertől elválasztó Davis-szorost hagyományosan a 16. századi angol hajós, John Davis (egy korábbi, északnyugati hajózó) után nevezték el; ez a név nem feltétlenül kapcsolódik az 1784-ben született amerikai kapitányhoz.
Források, naplók és történeti értékelés
Davis hajónaplója és korabeli beszámolók a legfőbb források az esemény rekonstruálásához. A történészek és polar-kutatók további forráskritikai munkája szükséges a részletek pontosításához: naplóbejegyzések, más résztvevők beszámolói és a korabeli hajózási dokumentumok összevetése segít a hiteles kép kialakításában. Ma általános konszenzus, hogy Davis jelentős early Antarctic-tevékenységet folytatott, de az "első partraszállás" státusza vitatható marad.