A vakfolt a látómező egy olyan része, ahonnan az agyunk nem kap információt. Ez a látómezőnek az a helye, amely a fényérzékelő fotoreceptorsejtek hiányának felel meg, ahol a látóideg áthalad a retina látókorongján. Mivel a látókorongon nincsenek fényérzékelő sejtek, a látómező egy része nem érzékelhető. Az agy a környező részleteket a másik szem információival tölti ki, így a vakfoltot normális esetben nem érzékeljük.
Bár minden gerincesnek van ilyen vakfoltja, a fejlábúak szemének, amelyek felületesen hasonlóak, nincs. Náluk a látóideg hátulról közelíti meg a receptorokat, így nem képez törést a retinán.
A jelenség első dokumentált megfigyelése az 1660-as években Edme Mariotte-tól származik Franciaországból. Abban az időben általánosan úgy gondolták, hogy a látóidegnek a szembe való belépési pontja a retina legérzékenyebb része; Mariotte felfedezése azonban megcáfolta ezt az elméletet.
Mi az anatómiai oka?
A vakfolt (más néven papilla vagy optic disc) ott van, ahol a retina ganglionsejtjeinek axonjai összegyűlnek és kilépnek a szemből a látóidegen keresztül. Ezen a ponton nincsenek fotoreceptorok (pálcikák és csapok), ezért a szem erre a területére érkező fény nem válthat ki látási választ. Emellett az itt belépő-kilépő kicsi erek is hozzátartoznak a látókorong felépítéséhez.
Mekkora és hol található?
A vakfolt a vizuális térben nem középen, hanem a fixációs ponttól temporálisan (az orrtól távolabb eső irányban) helyezkedik el. Átlagosan kb. 15 fokra van a fixációs ponttól, és nagysága a látómezőn belül néhány fokos. (Általános szemészeti források szerint a vakfolt átmérője a látómezőben hozzávetőleg 5–8° nagyságrendű — ez egyénenként eltérhet.)
Hogyan „tölti ki” az agy a hiányzó részt?
Az észlelés során az agy automatikusan kiegészíti a vakfolthoz tartozó hiányzó információt a környező mintázat és a másik szem által szolgáltatott adatok alapján. Ezt a jelenséget nevezzük perceptuális kitöltésnek (filling-in). Binokuláris látás esetén a két szem átfedő látótere általában teljesen lefedi a vakfoltot, ezért hétköznapi helyzetekben nem észleljük annak hiányát.
Egyszerű mód a vakfolt megtalálására (otthoni teszt)
- Rajzolj egy kis fekete pontot és egy kis keresztet egymástól körülbelül 15–20 cm távolságra egy papírra.
- Tartsd a papírt kb. 30–40 cm-re a szemedtől, csukd be az egyik szemed, és a másikkal nézz a kereszt közepébe.
- Mozgasd lassan a papírt közelebb vagy távolabb, amíg a fekete pont eltűnik — ekkor a pont a vakfolt helyére esik.
Ez a legegyszerűbb demonstrációs módszer; szemészeti vizsgálatokon pontosabb mérésre automata periméter (statikus vagy kinetikus perimetria) szolgál.
Kóros vakfolt és klinikai jelentőség
Fontos különbséget tenni a fiziológiás (normál) vakfolt és a kóros látótérkiesés (scotoma) között. Kóros körülmények között a látótérben új, kóros vakfoltok jelenhetnek meg vagy a normál vakfolt megnövekedhet. Ilyen állapotok lehetnek:
- Glaukóma: a látóidegfő károsodása jól ismert látótérvesztést okozhat.
- Opticus neuritis: a látóideg gyulladása, gyakran fájdalommal és látásromlással jár.
- Ischaemia vagy érkárosodás: a látóideget ellátó erek zavara látótérkiesést idézhet elő.
- Retina vagy látóideg kompressziója: daganat vagy más tömörítő folyamat okozta nyomás hatására kialakuló defektusok.
- Stroke: a látópálya központi részeinek érintettsége nagyobb, féloldali látótérkiesést eredményezhet.
Ha valaki hirtelen, észlelhető látótérkiesést tapasztal, vagy a látása romlik, szemészeti vagy neurológiai vizsgálat szükséges. A vizsgálatok közé tartozik a szemfenék (fundus) vizsgálat, perimetria és — adott esetben — képalkotó eljárások (pl. MRI).
Történeti megjegyzés
Edme Mariotte vizsgálata a 17. században volt az első dokumentált kísérleti bizonyíték arra, hogy a szemnek van egy érzéketlen pontja. A jelenséget néhány helyen Mariotte-foltként is említik.
Összefoglalás
A vakfolt a szem normális anatómiai részének következménye: a látóideg kilépési pontján hiányoznak a fotoreceptorok, ezért oda érkező fény nem érzékelhető. Az agy és a másik szem információi miatt általában nem vesszük észre ezt a hiányt. Ugyanakkor a látótérben megjelenő új vagy változó kiesések fontos jelei lehetnek súlyos szemészeti vagy neurológiai betegségeknek, ezért indokolt a szakvizsgálat, ha panasz merül fel.
