Vakfolt (látás): mi az? Okai, működése és felfedezése
Vakfolt (látás): tudj meg mindent működéséről, okairól, felfedezéséről és arról, mikor jelezhet problémát a látásban.
A vakfolt a látómező egy olyan része, ahonnan az agyunk nem kap információt. Ez a látómezőnek az a helye, amely a fényérzékelő fotoreceptorsejtek hiányának felel meg, ahol a látóideg áthalad a retina látókorongján. Mivel a látókorongon nincsenek fényérzékelő sejtek, a látómező egy része nem érzékelhető. Az agy a környező részleteket a másik szem információival tölti ki, így a vakfoltot normális esetben nem érzékeljük.
Bár minden gerincesnek van ilyen vakfoltja, a fejlábúak szemének, amelyek felületesen hasonlóak, nincs. Náluk a látóideg hátulról közelíti meg a receptorokat, így nem képez törést a retinán.
A jelenség első dokumentált megfigyelése az 1660-as években Edme Mariotte-tól származik Franciaországból. Abban az időben általánosan úgy gondolták, hogy a látóidegnek a szembe való belépési pontja a retina legérzékenyebb része; Mariotte felfedezése azonban megcáfolta ezt az elméletet.
Mi az anatómiai oka?
A vakfolt (más néven papilla vagy optic disc) ott van, ahol a retina ganglionsejtjeinek axonjai összegyűlnek és kilépnek a szemből a látóidegen keresztül. Ezen a ponton nincsenek fotoreceptorok (pálcikák és csapok), ezért a szem erre a területére érkező fény nem válthat ki látási választ. Emellett az itt belépő-kilépő kicsi erek is hozzátartoznak a látókorong felépítéséhez.
Mekkora és hol található?
A vakfolt a vizuális térben nem középen, hanem a fixációs ponttól temporálisan (az orrtól távolabb eső irányban) helyezkedik el. Átlagosan kb. 15 fokra van a fixációs ponttól, és nagysága a látómezőn belül néhány fokos. (Általános szemészeti források szerint a vakfolt átmérője a látómezőben hozzávetőleg 5–8° nagyságrendű — ez egyénenként eltérhet.)
Hogyan „tölti ki” az agy a hiányzó részt?
Az észlelés során az agy automatikusan kiegészíti a vakfolthoz tartozó hiányzó információt a környező mintázat és a másik szem által szolgáltatott adatok alapján. Ezt a jelenséget nevezzük perceptuális kitöltésnek (filling-in). Binokuláris látás esetén a két szem átfedő látótere általában teljesen lefedi a vakfoltot, ezért hétköznapi helyzetekben nem észleljük annak hiányát.
Egyszerű mód a vakfolt megtalálására (otthoni teszt)
- Rajzolj egy kis fekete pontot és egy kis keresztet egymástól körülbelül 15–20 cm távolságra egy papírra.
- Tartsd a papírt kb. 30–40 cm-re a szemedtől, csukd be az egyik szemed, és a másikkal nézz a kereszt közepébe.
- Mozgasd lassan a papírt közelebb vagy távolabb, amíg a fekete pont eltűnik — ekkor a pont a vakfolt helyére esik.
Ez a legegyszerűbb demonstrációs módszer; szemészeti vizsgálatokon pontosabb mérésre automata periméter (statikus vagy kinetikus perimetria) szolgál.
Kóros vakfolt és klinikai jelentőség
Fontos különbséget tenni a fiziológiás (normál) vakfolt és a kóros látótérkiesés (scotoma) között. Kóros körülmények között a látótérben új, kóros vakfoltok jelenhetnek meg vagy a normál vakfolt megnövekedhet. Ilyen állapotok lehetnek:
- Glaukóma: a látóidegfő károsodása jól ismert látótérvesztést okozhat.
- Opticus neuritis: a látóideg gyulladása, gyakran fájdalommal és látásromlással jár.
- Ischaemia vagy érkárosodás: a látóideget ellátó erek zavara látótérkiesést idézhet elő.
- Retina vagy látóideg kompressziója: daganat vagy más tömörítő folyamat okozta nyomás hatására kialakuló defektusok.
- Stroke: a látópálya központi részeinek érintettsége nagyobb, féloldali látótérkiesést eredményezhet.
Ha valaki hirtelen, észlelhető látótérkiesést tapasztal, vagy a látása romlik, szemészeti vagy neurológiai vizsgálat szükséges. A vizsgálatok közé tartozik a szemfenék (fundus) vizsgálat, perimetria és — adott esetben — képalkotó eljárások (pl. MRI).
Történeti megjegyzés
Edme Mariotte vizsgálata a 17. században volt az első dokumentált kísérleti bizonyíték arra, hogy a szemnek van egy érzéketlen pontja. A jelenséget néhány helyen Mariotte-foltként is említik.
Összefoglalás
A vakfolt a szem normális anatómiai részének következménye: a látóideg kilépési pontján hiányoznak a fotoreceptorok, ezért oda érkező fény nem érzékelhető. Az agy és a másik szem információi miatt általában nem vesszük észre ezt a hiányt. Ugyanakkor a látótérben megjelenő új vagy változó kiesések fontos jelei lehetnek súlyos szemészeti vagy neurológiai betegségeknek, ezért indokolt a szakvizsgálat, ha panasz merül fel.
A gerinces példában a vakfoltot jelképezi4, amely a polip szeméből hiányzik. A gerinceseknél (balra) 1a retina és az2 idegrostok, beleértve a látóideget (3), míg a polip szemében (jobbra) és1 az idegrostokat, illetve a retinát jelöli.2
Holttérvizsgálat
| A holtpont bemutatása | ||||
| O | X | |||
| Utasítások: Az arcodnak néhány ujjnyira kell lennie a képernyőtől. Csukja be a jobb szemét, és a bal szemével fókuszáljon az X-re. Most lassan távolodjon el a képernyőtől, és egy ponton az O el fog tűnni. Ez kb. akkor fog megtörténni, amikor a képernyőtől kb. 25 cm-re lesz (3x akkora szélességű, mint ez az ábra). Ahogy távolodik, az O újra megjelenik. Ha becsukja a bal szemét, és az O-ra néz, az X hasonló távolságban fog eltűnni. | ||||
Nem látja a vakfoltot
Arra vonatkozóan, hogy a holtteret általában miért nem látjuk, két elmélet létezik. Az egyik, kevésbé kedvelt, hogy az agy egyszerűen figyelmen kívül hagyja. A másik szerint az agy a környező területekről származó információkkal "tölti ki". Az észleléselméleti szakemberek általában ezt a második hipotézist részesítik előnyben. A kitöltés meglehetősen összetett és szokatlan vizuális minták esetén működik, ami arra utal, hogy egy aktív agyi folyamat dolgozik a vakfoltot körülvevő minták utánzásán.
Gerincesek szeme és fejlábúak szeme
Ezek a természetes vakfoltok csak a gerincesek szemében vannak jelen. A fejlábúaknál a látóidegek a retina hátuljához kapcsolódnak, így nem jelentenek problémát. A gerincesek szemében azért nem logikus, mert a fénynek át kell haladnia az idegrostokon, és el kell haladnia mellettük, mielőtt a retinára jutna.Ez azért van így, mert a gerincesek szeme az agy kinövése; az agyat alkotó embrionális szövetből nő ki.
Kérdések és válaszok
Q: Mi az a vakfolt?
V: A vakfolt a látómező azon része, ahol a látóideg áthalad a retina látóideglemezén, ami a fényérzékelő fotoreceptorsejtek hiányát okozza, ami azt eredményezi, hogy az agy nem kap információt erről a területről.
K: Miért nem érzékelhető a látómező egy része a vakfolt?
V: A látókorongon nincsenek fényérzékelő sejtek, ami azt eredményezi, hogy a látómező egy része nem érzékelhető.
K: Hogyan győzi le az agy a vakfoltot?
V: Az agy a vakfoltot a környező részletekkel a másik szem információival tölti ki, így az normális esetben nem érzékelhető.
K: Mely állatoknál nincs vakfolt?
V: A fejlábúak szemében nincs vakfolt, mert a látóideg hátulról közelíti meg a receptorokat, így nem keletkezik törés a retinán.
K: Mikor történt a vakfolt első dokumentált megfigyelése?
V: A vakfolt első dokumentált megfigyelését az 1660-as években Edme Mariotte végezte Franciaországban.
K: Mi volt az uralkodó elmélet Mariotte felfedezése előtt a látóideg szembe jutásáról?
V: Mariotte felfedezése előtt általánosan úgy gondolták, hogy a látóidegnek a szembe való belépési pontja a retina legérzékenyebb része.
K: Mit cáfolt meg Mariotte felfedezése?
V: Mariotte felfedezése megcáfolta azt az elméletet, miszerint a látóideg szembeérkezési pontja valójában a retina legérzékenyebb része.
Keres