A "Blank Space" Taylor Swift amerikai énekes-dalszerző 2014-es dala, amely az 1989 című album egyik legismertebb száma. A dalt Swift társszerzőként írta Max Martinnel és Shellbackkel, a dalszöveg és a zenei arculat együttese pedig az album jellegzetes, szintetizátoron és elektronikán alapuló hangzását képviseli. A dal arról szól, ahogy a média látja Swiftet és a kapcsolatait: ironikus, önreflexív módon dolgozza fel a „balhés” szerelmi hírnevét, és tudatosan játszik a róla kialakult sztereotípiákkal.
Hangzását tekintve a "Blank Space" egy elektropop kislemez; középtempós, szintetizátorokra és letisztult ritmusra épülő dal, amelyben a hangszerelés gyakran a minimalizmus és a popos fülbemászóság között egyensúlyoz. Megjelenésekor egyes kritikusok és zenei írók a modern, sötétebb pophangzás miatt az új-zélandi énekesnő-dalszerző Lorde zenei stílusához hasonlították.
A "Blank Space" 2014. november 10-én jelent meg hivatalosan kislemezként, és gyorsan kommercializálódott: a zenei kritikusoktól általában pozitív kritikákat kapott, dicsérték a dalszerzést, a produkciót és Swift önironikus szövegvilágát. A dal elérte a Billboard Hot 100-as lista első helyét, így ez lett a második első helyezett kislemeze az 1989 albumról (a "Shake It Off" után) és összességében a harmadik No.1 kislemeze a karrierje során.
A dalhoz készült hivatalos videó Joseph Kahn rendezésében jelent meg; a klipek látványvilága egy gazdag kúriai, romantikusan-káoszos történetet mutat be, amelyben Swift egyszerre parodizálja és aláhúzza a róla szóló médiafigurát: a szerelem intenzitásától a féltékenységig és rombolásig ívelő viselkedés portréját.
Kereskedelmileg a "Blank Space" világszerte sikert aratott: jelentős eladási számokat ért el, és több országban magas helyezéseket, valamint különböző fokozatú lemezminősítéseket (pl. platina) kapott. A dalt gyakran szerepeltette Swift a koncertjein, különösen a 1989 világkörüli turné műsorában, ahol látványos színpadi megvalósítással adta elő.
Összefoglalva, a "Blank Space" a popzene és a közéleti narratíva találkozásának sikeres példája: egyszerre sláger és önreflexív mű, amely tovább erősítette Taylor Swift státuszát a kortárs popzenei életben, miközben a média és a celeb-kultusz kritikáját is finoman megfogalmazta.