A feketeorrú cápa (Carcharhinus acronotus) a Carcharhinus nemzetségbe tartozó rekviráló cápafaj. Ez a faj az amerikai kontinens keleti partvidéke mentén található, és főként a part menti vizekben található meg, tengeri fűágyak, homokos laposok és kagyló- vagy koralltörmelék felett. A feketeorrú cápa meglehetősen kisméretű cápafaj, a kifejlett egyedek hossza legfeljebb 1,4 méter (4,6 láb) lehet. Ez a cápa a nevét az ormánya hegyén lévő fekete foltról kapta.
Leírás
A feketeorrú cápa teste karcsú, uszonyai jól fejlettek. A legjellemzőbb ismertetőjegy a hegyes orr vége fölötti sötét, szinte háromszög alakú folt, amely könnyen felismerhetővé teszi a fajt. A hátoldal szürkés vagy olívás árnyalatú, a hasoldal világos, fehéres. Több egyednél a pectoralis és a dorsalus uszonyok tövében, illetve a csúcsoknál is látszik enyhe elsötétedés.
Előfordulás és élőhely
Az elterjedési terület a nyugati Atlanti-óceán partvidékére korlátozódik: északon a délkeleti Egyesült Államok partvidékétől (több forrás szerint New Jersey–Massachusetts környéke) délre egészen a Karib-tengerig és Brazília északi partjaiig. Leggyakrabban sekély, melegebb, part menti vizekben fordul elő, ahol tengeri fűágyak, sekély homokos lapok, lagúnák és estuáriumok szolgálnak táplálék- és nevelőhelyül a fiatal példányok számára.
Méret és élettartam
A feketeorrú cápa viszonylag kis termetű faj: a kifejlett egyedek általában 1,0–1,4 méter közötti hosszúak, ritkán érik el az 1,5 métert. Az egyedek lassan növekednek; a nemek közötti ivarérettség több év alatt következik be (a pontos életkori határok populációnként eltérhetnek). Az élettartam vadonban általában néhány évtől akár egy évtized körüli is lehet.
Táplálkozás és viselkedés
Táplálékát elsősorban kisebb csontos halak, rákok, polipok és egyéb gerinctelenek alkotják. Gyakran vadászik a tengerfenek közelében, és időnként kisebb csapatokban is megfigyelhető. A fiatal egyedek rendszerint partközeli nevelőterületeken maradnak, ahol a sekély, meleg vizek és a gazdag táplálékbevitel növeli túlélési esélyeiket.
Szaporodás
A faj vivipar (embriók anyai táplálékkapcsolattal, placentásan fejlődnek). A vemhességi idő általában körülbelül 10–12 hónap. A kicsik száma alakulhat, de jellemzően néhány (például 4–6) kölyök születik egy alomban. A szaporodási ciklus és a születési időpontok populációtól és földrajzi elhelyezkedéstől függően eltérhetnek.
Veszélyeztetettség és védelem
A feketeorrú cápa populációira több tényező is hatással van: legfontosabbak a part menti halászatból eredő kifogás (célszerű vagy járulékos fogásként), a fiatalkori élőhelyek pusztulása és az élőhelyek minőségének romlása. Az IUCN-listázás a faj helyzete miatt figyelmeztetést tett közzé (a pontos kategória időről időre frissülhet), ezért több régióban is figyelmet fordítanak az állományok fenntartható hasznosítására. A védelem eszközei lehetnek a kifogható méretek és kvóták meghatározása, zárások, illetve a parti élőhelyek védelme.
Kapcsolat az emberrel
A feketeorrú cápa jellemzően nem tekinthető veszélyesnek az emberre: kicsi termete és táplálkozási szokásai miatt ritkán kerül konfliktusba fürdőzőkkel. Ugyanakkor a faj jelentős szerepet játszik a helyi halászatokban, ahol húsát és egyes esetekben uszonyát is hasznosítják. A fenntartható gyakorlatok és a part menti élőhelyek védelme fontosak a hosszú távú megőrzéshez.
Megkülönböztetés más fajoktól
A feketeorrú cápát elsősorban az orr végi sötét folt és a viszonylag kisméret jellemzi, így megkülönböztethető a hasonló megjelenésű part menti cápafajoktól. Az egyedi jegyek — az orr alakja, az uszonyok aránya és a testszíneződés — segítenek a helyes azonosításban.
Összefoglalva: a Carcharhinus acronotus egy kisebb, partközeli cápafaj, amely fontos ökológiai szerepet tölt be a nyugati Atlanti-óceán partvidéki ökoszisztémáiban. Megőrzése elsősorban a fenntartható halászati gyakorlatok és az élőhelyek védelmének függvénye.
