George Grenville (1712. október 14. – 1770. november 13.) Nagy-Britannia miniszterelnöke volt; hivatali ideje 1763 áprilisától 1765 júliusáig tartott. A Whig Párt tagjaként politizált. Ritka volt közöttük, hogy soha nem kapott nemesi címet: Grenville élete végéig a közéleti tisztségek közt maradt, de peerage-t nem nyert.
Korai élet és családi háttér
Grenville Richard Grenville és Hester Temple második fia volt; idősebb testvére Richard Grenville-Temple. Gimnáziumi tanulmányait az Eton College-ban végezte, majd az oxfordi Christ Church hallgatója lett. 1741-ben választották meg Buckingham képviselőjének a parlamentbe, és ezt a mandátumot haláláig megtartotta, így hosszú parlamenti pályafutása során Buckinghamet képviselte.
Közigazgatási pálya és pénzügyi reformok
Hivatalnoki karrierjét a minisztériumi és pénzügyi területeken építette. Haditengerészet kincstárnokaként (Treasurer of the Navy) 1758 körül törvényjavaslatot terjesztett elő, amely a tengerészek fizetésének és elszámolásának igazságosabb, kiszámíthatóbb rendszerét vezette be; ez a lépés a hajósok és családjaik megélhetését tette stabilabbá. Politikai karrierje során 1761-ben, amikor Pitt távozott, hivatalában maradt, és Lord Bute kormányzása idején az alsóház vezetőjeként tevékenykedett. 1762 májusában az északi minisztérium államtitkárává (Secretary of State for the Northern Department) nevezték ki, októberben pedig az Admiralitás első lordja lett; 1763 áprilisában pedig a kincstár első lordja és az államkincstár kancellárja (First Lord of the Treasury és Chancellor of the Exchequer) lett, így ő vezette a király minisztertanácsát, és ő felelt a közpénzügyekért.
Miniszterelnökség, belpolitika és a gyarmati kérdés
Miniszterelnökként kormánya egyik legismertebb intézkedése a gyarmatok felé irányuló pénzügyi politika volt. Kormánya alatt fogadták el az 1765-ös amerikai bélyegtörvényt (Stamp Act), valamint a kereskedelmi és vámintézkedések sorát, amelyek célja a háborús adósság csökkentése és a birodalom kiadásainak részbeni fedezése volt. Ezek az intézkedések azonban komoly ellenállást váltottak ki az amerikai gyarmatok körében, és éveken belül az amerikai függetlenségi törekvések egyik fontos előidéző okává váltak. Grenville kabinetje emellett felügyelte John Wilkes felelősségre vonását is, ami további belpolitikai feszültségeket okozott Nagy-Britanniában.
Vita, bukás és későbbi évek
Sokéves közszolgálata után nézeteltérések támadtak közte és a fiatal III. György király között. A király – részben személyes nézeteltérések és befolyási viták miatt – azt kezdte hinni, hogy Grenville túlzottan igyekszik őt politikai eszközként használni. Végül a király meggyőzte a politikai ellenzék egyik vezetőjét, Rockinghamet, hogy vállalja a miniszterelnökséget; Grenville 1765-ben lemondott, és soha többé nem töltött be kormányzati tisztséget. Utolsó évtizedét parlamenti tevékenységgel és családi ügyek intézésével töltötte, majd 1770. november 13-án hunyt el.
Stílus, megítélés és anekdoták
Grenville-t a korszak kortársai és a történészek általában jó adminisztrátornak, kitartó és részletekre odafigyelő politikusnak tartják, de hiányolták belőle a politikai taktust és a könnyed udvariasságot, amely sok nagy formátumú politikus sajátja volt. Egy ismert anekdota az 1763-as almabor- (cider-) törvény vitájához kötődik: Grenville többször is rákérdezett a Házon, hogy ha az almaborra nem kivetendő adó az új intézkedés célpontja, „hová” tegyék akkor az új adót; ez a szófordulat gúnyolódást váltott ki, és Pitt a Gentle Shepherd, tell me where című dallamot fütyülte a teremben, ami nagy nevetést idézett elő. Az ilyen epizódok hozzájárultak megítéléséhez: jogi és adminisztratív ismeretekben kevéssel maradt el a kortársaktól, de a társadalmi érzékenység és a populáris kommunikáció terén gyengének tartották.
Magánélet és örökség
1749-ben Grenville feleségül vette Elizabeth Wyndhamet (1731 előtt – 1769. december 5.), Sir William Wyndham lányát; házasságukból hét gyermek született. Közülük legismertebb fia William Wyndham Grenville volt, aki később, 1806–1807 között maga is betöltötte a miniszterelnöki tisztséget (Lord Grenville). George Grenville öröksége kettős: szakmai tekintetben rendezett költségvetési és adminisztratív eljárásokat hagyott hátra, politikai öröksége azonban része a gyarmati politikák sorának, amelyek – több tényezővel együtt – feszültséghez és végül a transzatlanti konfliktusok eszkalációjához vezettek. Ma a történetírásban gyakran szerepel példaként arra, hogyan válhat egy jól szervezett, de politikailag kevésbé rugalmas kormányzat rövid idő alatt népszerűtlenné.