Fiorello Henry La Guardia (néha LaGuardia) (ejtsd: /fiəˈrɛloʊ ləˈɡwɑrdiə/; született Fiorello Enrico La Guardia) három cikluson át volt New York város polgármestere 1934 és 1945 között, pártállását tekintve liberális republikánus. Karizmatikus, reformorientált vezetőként és a korrupció elleni harc szimbólumaként tartják számon az amerikai nagyvárosvezetés történetében.
Korai élet és karrier
La Guardia New Yorkban született, de gyermekkorának egy részét Arizonában töltötte, miután családja oda költözött, ahol apja zenekarvezetőként szolgált Fort Whipple-ben az amerikai hadsereg mellett. Tanulmányait jogi és közigazgatási területen folytatta, és korán bekapcsolódott a politikába. Több cikluson keresztül képviselte New Yorkot a kongresszusban (első választásai 1916-ban és 1918-ban, majd ismét visszatért 1922 és 1930 között), ahol ismertséget és tapasztalatot szerzett a nemzetpolitika és a városi ügyek terén.
Polgármesterség és reformok
La Guardia pártgrenzen átívelő népszerűséget élvezett, különösen a nagy gazdasági világválság idején. Bár New Deal támogatójaként nyíltan szimpatizált a demokrata Franklin D. Roosevelt elnök politikájával, pártján belül is megőrizte függetlenségét. A Roosevelt-adminisztráció jelentős támogatást biztosított New York számára, miközben La Guardia elszántan harcolt a helyi korrupció és a pártérdekektől vezérelt patronázs ellen: nagy erejű csapást mért a Tammany Hall nevű politikai gépezetre.
Hivatali ideje alatt a polgármesteri hivatal modernizálására és a városi szolgáltatások megerősítésére összpontosított. Jelentősebb intézkedései közé tartozott:
- a városi közlekedési rendszer egységesítése és fejlesztése;
- alacsony költségű, állami támogatású lakóépületek építése és a nyilvános egészség javítása (New York City Housing Authority megerősítése és egyes korai lakóprojektek támogatása);
- több játszótér és közpark létrehozása, különösen a zsúfolt munkásnegyedekben;
- repülőterek fejlesztése — később az egyik legismertebb new yorki repülőtér az ő tiszteletére kapta a LaGuardia nevet;
- a rendőrség és a városi közigazgatás átszervezése a hatékonyság és az elszámoltathatóság növelése érdekében;
- a közmunka-programok és a helyi foglalkoztatás bővítése, így a város munkanélküliségi rátájának csökkentése még a válság éveiben is.
Személyiség, stílus és közkapcsolatok
La Guardia energikus, néha heves stílusáról volt ismert; gyakran személyesen avatkozott be a problémák megoldásába, és nem riadt vissza a média használatától sem. Emlékezetes eset volt az 1940-es évek közepén kirobbant újságíró-sztrájk: La Guardia a közfelháborodás csillapítása érdekében rádióba ült, és felolvasta a vasárnapi képregényeket a város gyermekeinek — leírva a képeket és utánzó dialektusokkal adva elő a szereplőket. Ez a gesztus megnövelte népszerűségét, emberséges, közvetlen oldalát mutatta meg, és országos ismertséget hozott számára.
Gyermekkorától fogva a keresztneve miatt gyakran emlegették „Kis Virág” (olaszul: Fiorello — „kis virág”) becenévvel. Magasságáról gyakran beszéltek: nem volt kimagasló termetű, mégis erőteljes jelenlétet sugárzott, ami vezetői karizmáját erősítette.
Örökség
La Guardia tevékenysége után a városi közigazgatás modernizálódott, a közszolgáltatások hatékonyabbá váltak, és a korrupció visszaszorítása hosszabb távon is éreztette hatását. Sok történész és politikus az amerikai történelem legkiemelkedőbb polgármesterei közé sorolja őt. Halála után számos emléktábla, intézmény és a róla elnevezett repülőtér is őrzi nevét és emlékét.
La Guardia politikai öröksége abban is mérhető, hogy példája azt mutatta: a helyi vezetés képes áthidalni pártideológiákat, hatékonyan együttműködni a szövetségi hatalommal, és valós városi problémákat megoldani egy erős, reformkész programmal.