Sir Ernest MacMillan (1893–1973) — kanadai karmester és zeneszerző
Sir Ernest MacMillan (1893–1973) — kanadai karmester és zeneszerző: csodagyerekből ikonikus zenepedagógus, vezető karmester és komponista, hatalmas kulturális örökséggel.
Sir Ernest MacMillan (született Mimico, Ontario, Ontario, augusztus 18. 1893; meghalt május 6. 1973) híres kanadai karmester és zeneszerző volt. Fontos alakja volt a 20. századi kanadai zenei életnek, mind előadóművészként, mind pedagógusként és zeneszerzőként.
MacMillan apja skót presbiteriánus lelkész és zenész volt. Gyermekkorától kitűnt zenei tehetségével: első orgonakoncertjét tízéves korában adta a Massey Hallban, és fiatalon komoly hírnevet szerzett mint csodagyerek. Miután Nagy-Britanniában tanult, és megszerezte az ARCO és FRCO diplomát a Royal College of Organistsnál, a Torontói Egyetemen modern történelmet tanult 1911 és 1914 között.
Karrier és közéleti szerep
Felnőttként MacMillan aktív szerepet vállalt Kanadában zenei intézmények vezetésében és az ország zenekari életének fejlesztésében. Hosszú éveken át vezette nagyzenekarokat és korrepetitorként, karmesterként és zeneoktatóként is dolgozott, emellett számos hangversenyen és rádiófelvételen lépett fel. Egyik legismertebb szerepe volt a Toronto környéki zenei élet alakítása: ismert volt mint karmester, aki nagy hangsúlyt fektetett a kanadai zeneszerzők és előadók támogatására és az ifjúság zenei nevelésére.
Zeneszerzés és művészi örökség
Zeneszerzőként elsősorban kórus- és orgonaműveket, valamint kisebb léptékű vokális és kamaradarabokat írt, de szerepelnek művei között nagyobb formátumú darabok és átdolgozások is. Kompozícióiban gyakran érezhető népzenei hatás és a liturgikus, egyházi hagyományok iránti tisztelet. Műveit a korabeli kanadai zenei közönség és zenésztársadalom elismerte, és sok darabja ma is szerepel kórusok és egyházi közösségek repertoárján.
Kitüntetések és örökség
MacMillan munkásságát több elismeréssel jutalmazták; nemzetközi és hazai szinten egyaránt ismertté vált, és szerepe a kanadai zenei élet megszervezésében, a zenei képzés fejlesztésében és a hazai zeneszerzők támogatásában maradandó. Élete végéig aktív maradt a zenei közéletben; halála után munkásságát és hozzájárulását a kanadai kultúrához számos emlék, felvétel és emlékszám őrzi.
Ernest MacMillan 1973. május 6-án hunyt el; emlékét kanadai és nemzetközi zenészek, oktatók és hallgatók őrzik továbbra is.
A kanadai trió (balról jobbra: Zara Nelsova, Ernest MacMillan, Kathleen Parlow)
Fogoly Németországban
A oldalon. 1914 Európába utazott. A párizsi konzervatóriumban akart tanulni, de ez a politikai helyzet miatt zárva volt. Németországba utazott, hogy részt vegyen a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, de kitört az I. világháború, és fogságba esett, és a Berlin melletti Ruhleben polgári fogolytáborában tartották fogva. Segített a táborban fogva tartott többi embernek koncerteket rendezni. Előadásokat tartott a klasszikus zenéről, és vezényelte Gilbert és Sullivan Mikado című operájának előadását, valamint a Hamupipőke pantomimváltozatát. Ez segített neki abban, hogy tapasztalatot szerezzen a karmesterségben. Részt vett a színházi előadásokban is. Szorgalmasan tanult, és a Torontói Egyetemen BA-diplomát (1915), az Oxfordi Egyetemen pedig D Mus diplomát (1918) szerzett, bár mindvégig a táborban volt bezárva.
A háború után
A háború után visszatért Kanadába, ahol orgonakoncerteket adott és előadásokat tartott ruhlebeni élményeiről. 1926-tól 1942-ig a Torontói Zenekonzervatórium, a későbbi Királyi Zenekonzervatórium igazgatója volt. 1931 és 1956 között a Torontói Szimfonikus Zenekar karmestere volt. Sokat tett a kanadai zenei életért, és lovaggá ütötték a 1935 V. György király. 1969-ben a Kanadai Lovagrend társává avatták. Torontóban halt meg 1973-ban.
Amikor vezényelt, gyakran nagyon lassan vette a zenét. Ez adta neki a "Lord Largo" becenevet ("Largo" a zenében "lassú és széles"). Bámulatos zenei memóriája volt, és nagyon jól tudott improvizálni. MacMillan segített a kanadai őslakosok vagy First Nations (Első Nemzetek) hagyományos dalainak és zenéjének rögzítésében és megőrzésében. Fontos befolyással volt a kanadai zenei élet szinte minden területére.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Sir Ernest MacMillan?
V: Sir Ernest MacMillan híres kanadai karmester és zeneszerző volt, aki 1893-ban született az Ontario állambeli Mimicóban.
K: Mi volt MacMillan édesapjának foglalkozása?
V: MacMillan édesapja skót presbiteriánus lelkész és zenész volt.
K: MacMillan csodagyerek volt?
V: Igen, MacMillan csodagyerek volt.
K: Mikor adta MacMillan az első orgonakoncertjét?
V: MacMillan tízéves korában adta első orgonaestjét a Massey Hallban.
K: Hol tanult MacMillan az ARCO és FRCO diplomák megszerzése után?
V: MacMillan a Torontói Egyetemen tanult modern történelmet, miután megszerezte az ARCO és FRCO diplomát a Royal College of Organistsnál.
K: Mikor halt meg Sir Ernest MacMillan?
V: Sir Ernest MacMillan 1973. május 6-án halt meg.
K: Melyek Sir Ernest MacMillan legjelentősebb eredményei?
V: Sir Ernest MacMillan volt a Torontói Szimfonikus Zenekar karmestere, a CBC Szimfonikus Zenekar alapító igazgatója és az első kanadai, aki a New York-i Filharmonikusokat vezényelte. Emellett ő lett a torontói Mendelssohn-kórus első kanadai születésű karmestere.
Keres