Brian P. Schmidt (született 1967. február 24-én) az Ausztrál Nemzeti Egyetem Mount Stromlo Obszervatóriumának és Csillagászati és Asztrofizikai Kutatóiskolájának korábban meghatározó kutatója és professzora, valamint az Australian Research Council Laureate Fellow-ja, elismert asztrofizikus. Széles körben ismert a szupernóvák kozmológiai szondaként való felhasználásával kapcsolatos munkájáról: vezető szerepet játszott abban a kutatásban, amely kimutatta, hogy a világegyetem tágulása nem lassul, hanem gyorsul. Schmidt Saul Perlmutterrel és Adam Riess-szel megosztva kapta a 2006-os Shaw csillagászati díjat és a 2011-es fizikai Nobel-díjat a gyorsuló tágulás felfedezéséért.
Rövid pályafutás
Schmidt karrierje a megfigyelési asztrofizika és kozmológia területére összpontosult. Kutatásai során különösen a távoli szupernóvák fényességének pontos mérésére és azok kozmológiai értelmezésére koncentrált, ami lehetővé tette a kozmikus tágulás sebességének empirikus meghatározását. Tudományos munkája mellett fontos szerepet vállalt az egyetemi kutatás és a tudománypolitika alakításában: több kutatási programot vezetett, részt vett nemzetközi együttműködésekben, és egyetemi vezetőként is aktív volt.
A gyorsuló világegyetem felfedezése — hogyan dolgoztak a kutatók?
Az 1990-es évek végén két független kutatócsoport — az egyiknek Schmidt volt a tagja/vezetője — távoli szupernóvák fénygörbéit és vöröseltolódásait összehasonlítva arra a meglepő eredményre jutott, hogy a távoli Ia típusú szupernóvák jóval halványabbak, mint amire a rendezett, lassuló tágulás modellje alapján számítani lehetett. Mivel a Ia szupernóvák viszonylag egységes csúcsfényességű események, távolságmérésre alkalmas "standard gyertyáknak" tekinthetők: a fényesség és a vöröseltolódás összevetéséből következtetni lehet az univerzum tágulási történetére. A mérések azt jelezték, hogy a tágulás üteme növekszik — ezt a jelenséget később a "sötét energia" formájában magyarázták, amely taszító gravitációs hatásként viselkedik a kozmikus skálán.
Jelentőség és következmények
A gyorsuló tágulás felfedezése paradigmaváltást eredményezett a kozmológiában. Bevezetődött és megerősödött a sötét energia fogalma, amely ma a kozmikus energiasűrűség jelentős részét teszi ki. A felfedezés hatására számos további megfigyelés és elméleti munka indult, amelyek célja a sötét energia természetének, a kozmológiai állandó (Λ) szerepének és az univerzum jövőjének pontosabb megértése. A kutatásokat ma is nagyszabású felmérések és űrtávcsövek folytatják (például nagyobb szupernóva-észlelési programok és égboltfelmérések), valamint a kozmikus mikrohullámú háttér, a galaxysűrűség és a lencsehatások együttes elemzése.
Díjak, elismerések és közéleti szerep
A Nobel-díj és a Shaw-díj mellett Schmidt munkáját számos más nemzetközi elismerés kísérte. Tudományos teljesítménye mellett ismert a tudomány népszerűsítéséért és a kutatási infrastruktúra fejlesztéséért végzett tevékenysége miatt is. Egyetemi vezetőként és közéleti szereplőként aktív a tudományos oktatás és a kutatási finanszírozás kérdéseiben, emellett gyakran tart előadásokat a kozmológia és a modern asztrofizika eredményeiről.
Következtetések
Brian P. Schmidt munkássága kulcsszerepet játszott abban, hogy ma a kozmológia egyik legnagyobb kérdése — a sötét energia mibenléte — a tudományos kutatás középpontjába került. A gyorsuló világegyetem felfedezése nemcsak elméleti következményekkel jár, hanem új megfigyelési programokat és technológiákat is indított, amelyek továbbra is formálják az univerzumról alkotott képünket.
