Bilabiális nazális (m): A bilabiális orrhangzó definíciója és példái
Fedezd fel a bilabiális nazális (m) definícióját, IPA/X‑SAMPA jelölését, kiejtését és nyelvi példáit rövid, érthető magyarázatban.
Bilabiális nazális (más néven bilabiális orrhangzó) a mássalhangzók egyik leggyakoribb típusa. Létrehozásakor mindkét ajak érintkezik (bilabiális), a velum leeresztett állapotban van, így a levegő az orrüregbe áramlik (nazális). A hangot a nemzetközi fonetikai ábécében a ⟨m⟩ jelöli, X-SAMPA-ban szintén ⟨m⟩ a szimbóluma. A hangot a angolban is megtaláljuk; például az map szó első hangja bilabiális nazális.
Kiejtés és artikuláció
A bilabiális nazális kiejtése során:
- mindkét ajak zárja el a szájüreget,
- a gége általában rezgésben van (a hang legtöbbször zöngés),
- a velum (lágy szájpad) leeresztett, ezért a levegő az orrüregbe távozik — ez adja az orrhang jellegét.
Léteznek ritkább változatok is, például zöngétlenített (voiceless) bilabiális nazális [m̥], illetve részleges vagy átmeneti allofónok (hangváltozatok) bizonyos nyelvekben.
Előfordulás a nyelvekben
Ez a hang nagyon gyakori: a világ nyelveinek többségében megtalálható. Néhány nyelvben azonban ritkán vagy egyáltalán nem fordul elő (például egyes irokuai nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek, mint a mohawk). A bilabiális nazális gyakran szerepel magánhangzók vagy más mássalhangzók mellett, és gyakran asszimilálódik a következő mássalhangzó helyzetéhez — például angolban az input szó fonetikailag gyakran [ˈɪmpʊt], azaz az /n/ bilabiálissá válik az előtte álló /p/ miatt.
Fonológiai és ortográfiai megjelenés
A legtöbb nyelv írásrendszerében a bilabiális nazálist az m betű jelöli (például magyar, angol, spanyol), de írás és kiejtés között nyelvek szerint lehetnek eltérések. Fonológiailag ez a hang általában sonoráns (hangképzésben közelebb áll a magánhangzókhoz, mint a robbanékony mássalhangzókhoz), és fontos szerepe van szóhatárokon belüli és kötődéses hangtani folyamatokban (pl. asszimiláció).
Példák különböző nyelvekből
- angol: map [mæp] — a szó eleji m bilabiális nazális
- magyar: mama [ˈmɒmɒ] — mindkét m bilabiális nazális
- spanyol: mano [ˈmano] — m kezdeti nazális
- francia: main [mɛ̃] — az m nazális, a szóban orrhangként jelenik meg
- német: Mutter [ˈmʊtɐ] — m mint bilabiális nazális
Érdekességek
- A bilabiális nazális az egyik legkorábban megszólaló hang a csecsemőknél (gyakori a korai mama, ma jellegű szótagokban).
- Bizonyos hangtani környezetekben a nazálisok asszimilációja miatt egy másik nazális jelenhet meg (például /n/ → [m] előtte álló bilabiális zárhang előtt).
- Néhány nyelvben (például walesihez hasonló kiejtésű nyelvekben) előfordulhatnak zöngétlenített nazálisok is.
Összefoglalva: a bilabiális nazális (IPA ⟨m⟩, X-SAMPA ⟨m⟩) egy egyszerű, de nyelvileg rendkívül elterjedt hang, amelyet a beszéd alapvető építőkockái között tartunk számon.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a hangzó bilabiális nazális?
V: A hangzó kéthegyű orrhangzó egy mássalhangzótípus.
K: Melyik betű jelöli ezt a hangot a nemzetközi fonetikai ábécében?
V: Ezt a hangot a Nemzetközi Fonetikai Ábécében a ⟨m⟩ betű jelöli.
K: Milyen szimbólum jelöli ezt a hangot az X-SAMPA-ban?
V: Ennek a hangnak az X-SAMPA szimbóluma a ⟨m⟩.
K: Az angol nyelv használja ezt a hangot?
V: Igen, az angolban is van ilyen hang, és ezt a hangot az "m" jelöli a map és a rum szócikkekben.
K: Vannak olyan nyelvek, amelyek nem tartalmazzák ezt a hangot?
V: Néhány nyelv (például a mohawk) gyakran nem használja ezt a hangot.
K: Hány beszélt nyelv használja a hangzó bilabiális nazális hangot?
V: Majdnem minden beszélt nyelv tartalmazza ezt a hangot.
Keres