Bilabiális trilla (⟨ʙ⟩) – fonetikai definíció és előfordulás
Fedezd fel a bilabiális trilla (⟨ʙ⟩) fonetikai definícióját, előfordulását, példáit és nyelvi környezetét — ritka, de izgalmas mássalhangzó a világ nyelveiben.
A bilabiális trilla mássalhangzó, amelyet a légáram és a két ajak rezgése hoz létre. A hangot a nemzetközi fonetikai ábécé ⟨ʙ⟩-ként jelöli; az X‑SAMPA jelölése: B\.
Artikulációs jellemzők
A bilabiális trilla előállításához mindkét ajak rövid, gyors rezgése szükséges: az ajkakat enyhén zárva a kilélegzett levegő átáramoltatja és ismétlődő ütésekre kényszeríti őket. Fonetikai szempontból általában a következő tulajdonságokkal írható le:
- Helye: bilabiális (mindkét ajakkal képzett)
- Módja: trilla (többszörös érintkezésből álló rezgő artikuláció)
- Hangképzés: általában zöngés, de előfordul hangtalan változat is
- Légzésmechanizmus: pulmonáris egresszív (kilégzéses)
Fonetikai realizációk és környezeti korlátozások
Sok nyelvben a bilabiális trilla nem önálló alapfonéma, hanem egy komplex realizáció része: gyakran prenazalizált bilabiális zár hangként jelenik meg, amely trilles felszabadulással fejeződik be, például [mbʙ]. Ilyen esetekben a történeti fejlődés gyakran egy magas hátul képzett magánhangzó előtti prenazalizált zárból vezethető le (például [mbu] → [mbʙ]), ezért ezek a hangok tipikusan a következő [u] környezetére korlátozódnak.
Előfordul egy hangsúlyosabb, hangtalan affrikáta változat is, az alveoláris kezdetű, bilabiálisan trillezett affrikáta ([t̪͡ʙ̥], néha rövid jelöléssel "tᵖ"), bár ez ritkább. Ezt a típusú hangot dokumentálták például a pirahã-ban és bizonyos chapacuran nyelvekben, köztük a wari' és az oro win nyelvek egyes szavaiban. A hangtalan bilabiális trilla megjelenése gyakran összefügg a környező lekerekített magánhangzókkal (például [o], [y]), ahol a labializáció segíti a trilla létrejöttét.
Allofónia és kapcsolódó jelenségek
A bilabiális trilla egyes kaukázusi nyelvekben is megjelenik allofónként. Például az abház és az ubikh nyelvekben a labializált hangtalan alveoláris zár /tʷ/ egyik allofonjaként előfordulhat bilabiális trilles realizáció, bár ezekben a nyelvekben gyakrabban találkozunk kétszeresen artikulált [t͡p] végződéssel. Másutt a labializáció és a prenazalizáció döntően meghatározza, hogy a trilla mikor és hogyan valósul meg.
Elterjedtség és ritkaság
A bilabiális trilla világviszonylatban ritka fonéma. Leggyakrabban dél-amerikai (például egyes amazóniai nyelvek, köztük a pirahã és chapacuran családba tartozó nyelvek) és kaukázusi nyelvek dokumentációjában találkozunk vele. Gyakori, hogy nem önálló, kontrasztív hangként fordul elő, hanem komplex realizációk részeként (prenazalizált vagy affrikált formákban), és többnyire szigorú fonológiai környezethez kötődik (pl. lekerekített vagy hátul képzett magánhangzók előtti pozíció).
Példák és transzkripció
Összefoglalva: az alábbi jelölések és példák segítenek a megértésben:
- IPA: ⟨ʙ⟩ (bilabiális trilla)
- X‑SAMPA: B\
- Gyakori realizációk: [mbʙ] (prenazalizált, trilles felszabadulás), [t̪͡ʙ̥] vagy [tʙ̥] (hangtalan alveoláris → bilabiális trillezett affrikáta), [t͡p] (kétszeresen artikulált alternatíva)
A bilabiális trilla leírása és az előfordulások feltérképezése továbbra is aktív kutatási terület a fonetika és tipológia számára: a hang ritkasága miatt minden új nyelvi adattétel fontos információkat adhat a keletkezésére, artikulációjára és fonológiai szerepére vonatkozóan.
Jellemzők
A bilabiális trilla jellemzői:
- Viselkedése trillázó. Ez azt jelenti, hogy ezt a hangot úgy állítjuk elő, hogy levegőt irányítunk az artikulátor fölé, hogy az rezegjen. A legtöbb esetben csak a prenazalizált stop trillázott kiadásaként fordul elő.
- Mi a bilabialisban állítjuk elő. Ez azt jelenti, hogy ezt a hangot mindkét ajkunkkal produkáljuk.
- A hangképzés hangos. Ez azt jelenti, hogy a hangszalagok rezegnek az artikuláció során.
- Ez egy szóbeli mássalhangzó. Azt jelenti, hogy a levegő csak a szájon keresztül távozhat.
- Ezt a hangot nem a nyelvünkön átáramló levegővel adjuk ki. Tehát a centrális-laterális dichotómia nem megfelelő.
- A légáramlás mechanizmusa pulmonális. Ez azt jelenti, hogy ezt a hangot kizárólag a tüdő és a rekeszizom segítségével, a legtöbb hanghoz hasonlóan, levegő nyomásával állítjuk elő.
Kérdések és válaszok
K: Milyen hangot képvisel a hangzó bilabiális trilla?
V: A hangzó bilabiális trilla egy mássalhangzó.
K: Mi a betűje ennek a hangnak a nemzetközi fonetikai ábécében?
V: A nemzetközi fonetikai ábécében ezt a hangot a ⟨ʙ⟩ betű jelöli.
K: Mi az X-SAMPA szimbóluma ennek a hangnak?
V: Ennek a hangnak az X-SAMPA szimbóluma a B\.
K: Hogyan alakult ki történelmileg a prenazalizált bilabiális stop trillázott kioldással?
V: A prenazalizált bilabiális stop trillázott feloldással történelmileg egy viszonylag magas hátsó magánhangzó előtti prenazalizált stopból alakult ki, mint például az [mbu].
K: Milyen környezetben fordulnak elő általában ezek a hangok?
V: Ezek a hangok általában még mindig az [u]-t követő [u] környezetére korlátozódnak.
K: Vannak más hangok is, amelyek a hangzó bilabiális trillához kapcsolódnak?
V: Igen, csak a trillázott felszabadulású, prenazalizált bilabiális stop részeként fordul elő, [mbʙ].
Keres