Az Egyesült Államokban 1992. november 3-án tartották az 1992. évi elnökválasztást. A három fő jelölt a következő volt: Bush, texasi republikánus és elnök; Bill Clinton, aki demokrata volt és Arkansas állam kormányzója; és Ross Perot független jelölt.

Jelöltek és csapatuk

  • Bush (a hivatalban lévő elnök) választási társa: alelnök Dan Quayle.
  • Bill Clinton (Demokrata Párt) választási társa: Al Gore, Tennessee szenátor. Clinton a „New Democrat” középutas politikai irányvonalat képviselte.
  • Ross Perot (független) választási társa: James Stockdale. Perot üzletemberként főként az államháztartási hiány csökkentését és a gazdasági reformokat hangsúlyozta; röviden kilépett a kampányból nyáron, majd ősszel visszatért.

Eredmények

A választás győztese Bill Clinton lett. Az elektori szavazatok megoszlása a következő volt: Clinton 370, Bush 168, Perot 0 elektori szavazatot szerzett. Egy elnökjelöltnek a győzelemhez 270 elektori szavazat szükséges.

Népszerűségi (szavazópolgári) arányokat tekintve a verseny így alakult: Clinton kb. 43,0%, Bush kb. 37,4%, Perot kb. 18,9% (a kerekített értékek országszerte). Perot tehát jelentős harmadik szereplő volt, aki közel egyötödnyi szavazatot szerzett, de egy államot sem nyert meg az elektori rendszerben.

Kampány és döntő témák

A kampány központi témája a gazdaság volt. Az országot a korábbi évek gazdasági lassulása és a munkanélküliség aggasztotta; Clinton kampánya is gyakran hangoztatta a „It's the economy, stupid” jelmondatot, amely a gazdasági kérdések súlyát jelölte.

George H.W. Bush hiányos politikai népszerűségét több tényező is befolyásolta: megszegett egy korábbi, 1988-as ígéretet ("Read my lips: no new taxes" – magyarul: „Nincs új adó”), valamint a külpolitikai sikerek (a hidegháború vége és az Öbölháború) kevésbé tudták ellensúlyozni a választók hétköznapi gazdasági aggodalmait. Ross Perot a költségvetési hiány és az adósságcsökkentés kérdését állította a középpontba, és sok választót szólított meg a hagyományos kétpártrendszer elégedetlensége miatt. Hogy Perot mennyiben befolyásolta a végeredményt (azaz kinek a szavazataiból vitt el többet), vitatott és továbbra is elemzések tárgya.

Jelentőség és utóhatás

A választás több szempontból is mérföldkő volt:

  • 12 évnyi republikánus elnökség után (Reagan–Bush-korszak) a Demokrata Párt ismét megszerezte a Fehér Házat.
  • Bill Clinton kormányzata a „középre húzás” és a gazdasági ügyekre koncentrálás stratégiájával próbált választ adni a 1990-es évek eleji kihívásokra; későbbi kísérletei közt szerepelt az egészségügyi reform (1993–94) és a költségvetési konszolidációs törekvések.
  • Ross Perot sikeres, nagyarányú független indulása megmutatta, hogy egy erős személyes kampány képes jelentős választói támogatást szerezni – ez hosszabb távon is hatott a harmadik szereplők megítélésére és a pártok stratégiáira.
  • 1992 volt az utolsó olyan elnökválasztás, amelyen a győztes nem halmozott fel olyan arányban domináns külpolitikai sikereket, hogy azok ellensúlyozzák a gazdasági problémákat; a gazdasági kérdések a kampányok középpontjába kerültek.
  • 1992 volt az utolsó olyan választás, amelyen a győztes nem nyerte meg Floridát, egészen 2020-ig (azaz 1996–2016 között minden győztes elnök megnyerte Floridát).

Összegzés

Az 1992-es elnökválasztás döntő fontosságú volt az amerikai politika alakulásában: egy visszatérő Demokrata elnök, egy erős harmadik jelölt és a gazdasági ügyek előtérbe kerülése mind hozzájárultak ahhoz, hogy a 1990-es évek politikai irányvonala megváltozzon. Az eredmények és következményeik a mai napig fontos témái a választási elemzéseknek és a modern amerikai politika történetének.