Voynich-kézirat: ismeretlen írású, rejtélyes 15. századi kézirat (Yale)
Voynich-kézirat: a Yale-ben őrzött 15. századi rejtélyes kézirat ismeretlen írással, titkosítási kihívásokkal és gazdag illusztrációkkal — a világ egyik legnagyobb megfejtetlen titka.
A Voynich-kézirat egy kézirat, amelyet Wilfrid Michael Voynichról neveztek el, aki a 20. század elején vásárolta meg. A kézirat körülbelül 240 pergamenlapból áll, és valószínűleg a 15. század elején íródott Észak-Olaszországban. Ma a Yale Egyetem könyvtárában található (Beinecke Rare Book & Manuscript Library, MS 408).
Számos oldal tartalmaz illusztrációt. Bár több szerzőről is feltételezik, hogy ezt a kéziratot írta, a szerző továbbra is ismeretlen. A szöveg ismeretlen nyelven, ismeretlen írásrendszerben íródott. Úgy tűnik, hogy a szövegben nincsenek hibák. Javítások nincsenek hozzá. A szöveg valószínűleg valamilyen rejtjelezett szöveg; kódját már sokan próbálták feltörni, amatőr és hivatásos kriptográfusok egyaránt. Sokkal kevesebb figyelmet fordítottak az illusztrációkra, amelyek úgy tűnik, hogy növényeket, anatómiai vagy csillagászati összefüggéseket ábrázolnak. Úgy jellemezték, mint "a világ legrejtélyesebb kézirata".
2009-ben az Arizonai Egyetem kutatói radiokarbonos kormeghatározást végeztek a kézirat pergamenjén, amely szerintük (95%-os biztonsággal) 1404 és 1438 között készült. Emellett a chicagói McCrone Kutatóintézet megállapította, hogy a tinta nagy részét nem sokkal később adták hozzá, ami megerősíti, hogy a kézirat hiteles középkori dokumentum.
Fizikai jellemzők
- A kézirat eredetileg körülbelül 240 pergamenlapból állt; ma egyes lapok hiányoznak vagy különböző rendben vannak.
- A pergamen és a pigmentek elemzése alapján a lapok és a festékek nagy része valóban középkori eredetű.
- Az írás sűrű, folyékony, jobbról balra nem látszik; a sorok és a szavak határai viszonylag állandóak, ez a formális rendszerre utal.
Tartalmi részek és illusztrációk
- Herbal (növényi) rész: növényi rajzok és rövid szövegek; a növények többsége mai ismereteink szerint nem azonosítható egyértelműen.
- Astronomical (csillagászati) rész: csillagképszerű körök, asztrológiai szimbólumokra emlékeztető ábrák, naptárszerű diagramok.
- Biological / Balneológiai rész: apró figurák, gyakran fürdőmedencékbe helyezve, csőhálózatokkal összekapcsolva; feltehetően orvosi, fürdőkúrával kapcsolatos témák.
- Kozmológiai / topográfiai elemek: diagramok és furcsa térképszerű ábrák.
- Farmakológiai rész: címkékhez hasonló, gyógyszeres üvegeket ábrázoló oldalak.
- Receptek: rövidebb bekezdések, jellegzetes jelzésekkel a lapok szélén.
Az írás és a kódolás kérdése
A Voynich-kézirat írása nem felel meg ismert ábécének vagy ismert nyelv morfológiájának. A kutatók részben a következőket figyelték meg:
- A szavak ismétlődése és a betűkapcsolatok szabályszerűsége miatt a szöveg strukturált, nem tűnik véletlenszerű zajnak.
- Nyelvészeti és kriptográfiai elemzések során olyan statisztikai jellemzők mutathatók ki, amelyek hasonlítanak természetes nyelvek mintázataihoz (például szógyakorisági eloszlás, bizonyos helyzetekben előforduló betűpárok), de vannak eltérések is.
- Léteznek modern transzkripciós rendszerek (például az EVA — Extensible Voynich Alphabet), amelyek segítik az elemzést, de ezek nem jelentenek dekódolást.
Feltörési kísérletek és viták
Az elmúlt évszázad során sok amatőr és szakember állt elő megfejtési javaslattal. Néhány fontosabb megjegyzés:
- Történeti spekulációk szerint szerző lehetett például Roger Bacon vagy más középkori szerző, illetve felmerült, hogy John Dee vagy Edward Kelley birtokolta a kézirat egy bizonyos időszakban — ezek a felvetések azonban többségükben bizonyíték híján maradtak.
- Kriptográfusok klasszikus és modern módszerekkel (frekvenciaelemzés, heurisztikák, számítógépes keresések, mesterséges intelligencia) is próbálkoztak. Egyes állítások rövid életűek voltak vagy erős kritikát kaptak a tudományos közösségtől.
- Az elmúlt évtizedben megjelentek olyan jelentések, amelyek különböző nyelvi és nyelvtörténeti kapcsolatokat véltek felfedezni (például korai román nyelvekhez vagy más európai nyelvekhez való hasonlóság), de ezek többségét a szakértők nem fogadták el egyértelműen.
- A vita részben azért élénk, mert a kézirat egyszerre hasonlít természetes nyelvre és kriptográfiai műre, ugyanakkor egyetlen, általánosan elfogadott megfejtés még nincs.
Proveniencia és története röviden
- A kézirat korai birtokosairól kevés biztos adat áll rendelkezésre. A 17–18. századból és későbbi katalógusokból vannak nyomok, de a teljes történet hiányos.
- Wilfrid Voynich a 20. század elején vásárolta meg a kéziratot, innen ered a ma használatos elnevezés.
- Ma a kézirat a Yale Egyetem Beinecke könyvtárában található, ahol digitalizált változata is elérhető a kutatók számára (a könyvtár digitalizációs projektje révén).
Tudományos vizsgálatok és módszerek
- Radiokarbon-kormeghatározás (2009) a pergamen kora: 1404–1438 (95% konfidencia).
- Kémiai és mikroszkópos vizsgálatok a pigmentekről és tintákról (például a McCrone vizsgálata) azt jelezték, hogy a tinták és pigmentek összetétele összhangban van a középkori használattal, és nem utal egyszerű modern hamisításra.
- Számítógépes elemzések, statisztikai vizsgálatok, neurális hálózatok és nyelvészeti összehasonlítások folyamatosan zajlanak; ezek részben kizárnak bizonyos hipotéziseket, részben új megközelítéseket teremtenek.
Miért fontos a Voynich-kézirat?
A kézirat azért érdekes és fontos, mert egyszerre tárgy a történeti kutatás, a kriptográfia és a nyelvészet számára. Megőrzi a középkori kéziratkultúra elemeit (rajzok, pergamen, kézirati szerkezet), ugyanakkor megoldatlan rejtélyt kínál: ha valaha dekódolják, az többféle tudományterületnek szolgáltathat új ismereteket a középkori tudásról, orvoslásról, növénytanról és kommunikációs módszerekről.
Hol tovább?
A Voynich-kézirat kutatása jelenleg is élénk, új módszerek és nagy teljesítményű számítástechnikai megközelítések mérik össze tudásukat a rejtéllyel. Míg egyesek biztos megfejtést várnak, a legtöbb szakértő óvatosan közelít: a kézirat jelentős része továbbra is megfejtésre vár, és a publikált következtetések nagy része további ellenőrzést igényel.
A Voynich-kézirat
Egy másik oldal
Szekcionálás
Mivel a szöveget még nem fordították le, a képek alapján szekcionáltuk. A tagolás általában a következő:
- Gyógynövény: Minden oldal egy vagy két növény képét tartalmazza, némi írással.
- Csillagászati: A kor csillagászati vagy asztrológiai szimbólumaira hasonlító képeket tartalmaz; ide tartoznak az állatövi jegyek is.
- Biológiai: Medencében fürdőző meztelen nők képeit mutatja; néhány nő koronát visel; a test szerveit is ábrázolja.
- Kozmológiai: Az egyik oldalon hat oldal van, amelyeken úgy néz ki, mintha egymáshoz kapcsolódó szigetek lennének, egy vulkánnal.
- Gyógyszeripari: Növényi részek felcímkézett képei, gyógyszeres üvegekkel.
- Receptek: Rövid szöveges részek, amelyeket általában csillag vagy virágszerű illusztráció előz meg.
A legvégső oldalon mintha valamiféle "kulcs" lenne: három sornyi szöveg, a 15. századi Németországban használt írásmódra emlékeztető betűkkel.
Szövegelemzés
A kézirat négysorosokból áll. Egy quire összehajtogatott pergamenből készül. A quires fóliókból állnak, a fólió mindkét oldalán szöveggel vagy illusztrációkkal. A quire-eket 1-től 20-ig, a fóliókat 1-től 116-ig számozzák. A kihajtogatott lapok némelyike szokatlan formájú. A számolás módjától függően ez összesen 240 oldalt jelent. Mivel a számozásban hiányosságok vannak, valószínű, hogy néhány oldal elveszett; a kézirat valószínűleg legalább 272 oldalból állt. A hiányok már akkor is megvoltak, amikor Voynich 1912-ben megvásárolta a kéziratot.
A szöveg és az ábrák körvonalaihoz tollal írtam. A figurákat valószínűleg később festékkel színezték. Erős bizonyíték van arra, hogy a könyv története során számos fóliót átrendeztek, és az eredeti oldalrend egészen más lehetett, mint amit ma látunk.
A szöveget balról jobbra írjuk, mert a jobb oldalon szabálytalan margók vannak. Nincsenek nyilvánvaló írásjelek. Úgy tűnik, hogy a szöveget író személy vagy személyek folyékonyan beszélték az adott nyelvet. Valószínűleg volt egy másik "forrás", amelyből másoltak. A szöveg folyása egyenletes, ami azt a benyomást kelti, hogy a szimbólumokat nem titkosították.
Összesen mintegy 170 000 glifát tartalmaz. Tekintettel az ezek közötti térközre, úgy tűnik, hogy "szavak" és "bekezdések" vannak. Nehéz (és vita tárgyát képezi) meghatározni a szövegben használt ábécét; egyes írásjelek mások variációi lehetnek, mások pedig egyszerűen két írásjel összekapcsolása. A szöveg valószínűleg egy húsz és harminc karakter közötti ábécével ábrázolható.
Körülbelül 35 000 "szó" létezik, amelyek glifákból vagy karakterekből állnak. Statisztikai elemzést végeztek, és a "szavak" hasonlítanak a "természetes nyelvre":
- Zipf törvényét követik.
- A szavak entrópiája hasonló a latin vagy az angol nyelvhez.
Cél
A könyv célja valószínűleg az volt, hogy kézikönyvként szolgáljon a kábítószer-készítéshez, vagy az orvostudományról szóló könyvként. Az első rész szinte biztosan gyógynövény. A gyógynövény a növények gyűjteménye, leírásukkal együtt. A növények azonosítása a képek alapján azonban többnyire elmaradt. Két növényt lehet kitalálni, némi bizonyossággal: a vad árvácskát és a leánykökörcsin páfrányt. A növényképek közül sok összetett: növényrészeket kombinálnak; az egyik növény gyökere egy másik növény leveleihez van hozzáadva; a virágok egy harmadik fajból származhatnak. A ricinusolaj növény leveleit és termését is azonosították.
A biológiai rész csövei miatt a szöveg az alkímiához kapcsolódhat. Ennek akkor is lenne értelme, ha a szöveg bizonyos fajta gyógyszerek készítéséről szólna. A probléma ezzel az elmélettel az, hogy a korabeli alkímiai könyvek mind közös motívumkészletet használnak a képekhez; ezek a motívumok nem találhatók meg a kéziratban.
Egy másik elképzelés szerint a könyv az asztrológiáról szól; az akkoriban elterjedt gyakorlatok, mint például a vérontás, gyakran kapcsolódtak az asztrológiához. Ezzel a megközelítéssel az a probléma, hogy az állatövi jegyeket és egy, a klasszikus bolygókat esetleg ábrázoló ábrát leszámítva senki sem bizonyította, hogy a szimbólumok más asztrológiai hagyományokban is megtalálhatók.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Voynich-kézirat?
V: A Voynich-kézirat egy körülbelül 240 pergamenlapból álló kézirat, amelyet valószínűleg a 15. század elején írtak Észak-Olaszországban.
K: Kinek a nevét viseli a kézirat?
V: A kéziratot Wilfrid Michael Voynichról nevezték el, aki a 20. század elején vásárolta meg.
K: Hol található most a kézirat?
V: A kézirat a Yale Egyetem könyvtárában található.
K: Mit nem tudni a kézirat szerzőjéről és nyelvéről?
V: Bár több szerzőről is feltételezik, hogy ezt a kéziratot írta, a szerző továbbra is ismeretlen. A szöveg ismeretlen nyelven, ismeretlen írásrendszerben íródott.
K: Milyen a kézirat szövege?
V: A szöveg valószínűleg valamilyen rejtjelezett szöveg; kódját sokan próbálták már feltörni, amatőr és hivatásos kriptográfusok egyaránt. Úgy tűnik, hogy a szövegben nincsenek hibák. Nincsenek benne javítások.
K: Mit vettek észre az emberek az illusztrációkkal kapcsolatban?
V: Bár az illusztrációkra kevesebb figyelmet fordítottak, úgy tűnik, hogy növények, anatómiai vagy csillagászati összefüggéseket mutatnak.
K: Mit sugalltak a legújabb kutatások a kézirat eredetéről?
V: 2009-ben az Arizonai Egyetem kutatói radiokarbonos kormeghatározást végeztek a kézirat pergamenjén, amely szerintük (95%-os biztonsággal) 1404 és 1438 között készült. Emellett a chicagói McCrone Kutatóintézet megállapította, hogy a tinta nagy részét nem sokkal később adták hozzá, ami megerősíti, hogy a kézirat hiteles középkori dokumentum.
Keres