A Voynich-kézirat egy kézirat, amelyet Wilfrid Michael Voynichról neveztek el, aki a 20. század elején vásárolta meg. A kézirat körülbelül 240 pergamenlapból áll, és valószínűleg a 15. század elején íródott Észak-Olaszországban. Ma a Yale Egyetem könyvtárában található (Beinecke Rare Book & Manuscript Library, MS 408).

Számos oldal tartalmaz illusztrációt. Bár több szerzőről is feltételezik, hogy ezt a kéziratot írta, a szerző továbbra is ismeretlen. A szöveg ismeretlen nyelven, ismeretlen írásrendszerben íródott. Úgy tűnik, hogy a szövegben nincsenek hibák. Javítások nincsenek hozzá. A szöveg valószínűleg valamilyen rejtjelezett szöveg; kódját már sokan próbálták feltörni, amatőr és hivatásos kriptográfusok egyaránt. Sokkal kevesebb figyelmet fordítottak az illusztrációkra, amelyek úgy tűnik, hogy növényeket, anatómiai vagy csillagászati összefüggéseket ábrázolnak. Úgy jellemezték, mint "a világ legrejtélyesebb kézirata".

2009-ben az Arizonai Egyetem kutatói radiokarbonos kormeghatározást végeztek a kézirat pergamenjén, amely szerintük (95%-os biztonsággal) 1404 és 1438 között készült. Emellett a chicagói McCrone Kutatóintézet megállapította, hogy a tinta nagy részét nem sokkal később adták hozzá, ami megerősíti, hogy a kézirat hiteles középkori dokumentum.

Fizikai jellemzők

  • A kézirat eredetileg körülbelül 240 pergamenlapból állt; ma egyes lapok hiányoznak vagy különböző rendben vannak.
  • A pergamen és a pigmentek elemzése alapján a lapok és a festékek nagy része valóban középkori eredetű.
  • Az írás sűrű, folyékony, jobbról balra nem látszik; a sorok és a szavak határai viszonylag állandóak, ez a formális rendszerre utal.

Tartalmi részek és illusztrációk

  • Herbal (növényi) rész: növényi rajzok és rövid szövegek; a növények többsége mai ismereteink szerint nem azonosítható egyértelműen.
  • Astronomical (csillagászati) rész: csillagképszerű körök, asztrológiai szimbólumokra emlékeztető ábrák, naptárszerű diagramok.
  • Biological / Balneológiai rész: apró figurák, gyakran fürdőmedencékbe helyezve, csőhálózatokkal összekapcsolva; feltehetően orvosi, fürdőkúrával kapcsolatos témák.
  • Kozmológiai / topográfiai elemek: diagramok és furcsa térképszerű ábrák.
  • Farmakológiai rész: címkékhez hasonló, gyógyszeres üvegeket ábrázoló oldalak.
  • Receptek: rövidebb bekezdések, jellegzetes jelzésekkel a lapok szélén.

Az írás és a kódolás kérdése

A Voynich-kézirat írása nem felel meg ismert ábécének vagy ismert nyelv morfológiájának. A kutatók részben a következőket figyelték meg:

  • A szavak ismétlődése és a betűkapcsolatok szabályszerűsége miatt a szöveg strukturált, nem tűnik véletlenszerű zajnak.
  • Nyelvészeti és kriptográfiai elemzések során olyan statisztikai jellemzők mutathatók ki, amelyek hasonlítanak természetes nyelvek mintázataihoz (például szógyakorisági eloszlás, bizonyos helyzetekben előforduló betűpárok), de vannak eltérések is.
  • Léteznek modern transzkripciós rendszerek (például az EVA — Extensible Voynich Alphabet), amelyek segítik az elemzést, de ezek nem jelentenek dekódolást.

Feltörési kísérletek és viták

Az elmúlt évszázad során sok amatőr és szakember állt elő megfejtési javaslattal. Néhány fontosabb megjegyzés:

  • Történeti spekulációk szerint szerző lehetett például Roger Bacon vagy más középkori szerző, illetve felmerült, hogy John Dee vagy Edward Kelley birtokolta a kézirat egy bizonyos időszakban — ezek a felvetések azonban többségükben bizonyíték híján maradtak.
  • Kriptográfusok klasszikus és modern módszerekkel (frekvenciaelemzés, heurisztikák, számítógépes keresések, mesterséges intelligencia) is próbálkoztak. Egyes állítások rövid életűek voltak vagy erős kritikát kaptak a tudományos közösségtől.
  • Az elmúlt évtizedben megjelentek olyan jelentések, amelyek különböző nyelvi és nyelvtörténeti kapcsolatokat véltek felfedezni (például korai román nyelvekhez vagy más európai nyelvekhez való hasonlóság), de ezek többségét a szakértők nem fogadták el egyértelműen.
  • A vita részben azért élénk, mert a kézirat egyszerre hasonlít természetes nyelvre és kriptográfiai műre, ugyanakkor egyetlen, általánosan elfogadott megfejtés még nincs.

Proveniencia és története röviden

  • A kézirat korai birtokosairól kevés biztos adat áll rendelkezésre. A 17–18. századból és későbbi katalógusokból vannak nyomok, de a teljes történet hiányos.
  • Wilfrid Voynich a 20. század elején vásárolta meg a kéziratot, innen ered a ma használatos elnevezés.
  • Ma a kézirat a Yale Egyetem Beinecke könyvtárában található, ahol digitalizált változata is elérhető a kutatók számára (a könyvtár digitalizációs projektje révén).

Tudományos vizsgálatok és módszerek

  • Radiokarbon-kormeghatározás (2009) a pergamen kora: 1404–1438 (95% konfidencia).
  • Kémiai és mikroszkópos vizsgálatok a pigmentekről és tintákról (például a McCrone vizsgálata) azt jelezték, hogy a tinták és pigmentek összetétele összhangban van a középkori használattal, és nem utal egyszerű modern hamisításra.
  • Számítógépes elemzések, statisztikai vizsgálatok, neurális hálózatok és nyelvészeti összehasonlítások folyamatosan zajlanak; ezek részben kizárnak bizonyos hipotéziseket, részben új megközelítéseket teremtenek.

Miért fontos a Voynich-kézirat?

A kézirat azért érdekes és fontos, mert egyszerre tárgy a történeti kutatás, a kriptográfia és a nyelvészet számára. Megőrzi a középkori kéziratkultúra elemeit (rajzok, pergamen, kézirati szerkezet), ugyanakkor megoldatlan rejtélyt kínál: ha valaha dekódolják, az többféle tudományterületnek szolgáltathat új ismereteket a középkori tudásról, orvoslásról, növénytanról és kommunikációs módszerekről.

Hol tovább?

A Voynich-kézirat kutatása jelenleg is élénk, új módszerek és nagy teljesítményű számítástechnikai megközelítések mérik össze tudásukat a rejtéllyel. Míg egyesek biztos megfejtést várnak, a legtöbb szakértő óvatosan közelít: a kézirat jelentős része továbbra is megfejtésre vár, és a publikált következtetések nagy része további ellenőrzést igényel.