Voynich-kézirat

Szekcionálás

Mivel a szöveget még nem fordították le, a képek alapján szekcionáltuk. A tagolás általában a következő:

• Gyógynövény: Minden oldal egy vagy két növény képét tartalmazza, némi írással.
• Csillagászati: A kor csillagászati vagy asztrológiai szimbólumaira hasonlító képeket tartalmaz; ide tartoznak az állatövi jegyek is.
• Biológiai: Medencében fürdőző meztelen nők képeit mutatja; néhány nő koronát visel; a test szerveit is ábrázolja.
• Kozmológiai: Az egyik oldalon hat oldal van, amelyeken úgy néz ki, mintha egymáshoz kapcsolódó szigetek lennének, egy vulkánnal.
• Gyógyszeripari: Növényi részek felcímkézett képei, gyógyszeres üvegekkel.
• Receptek: Rövid szöveges részek, amelyeket általában csillag vagy virágszerű illusztráció előz meg.

A legvégső oldalon mintha valamiféle "kulcs" lenne: három sornyi szöveg, a 15. századi Németországban használt írásmódra emlékeztető betűkkel.

Szövegelemzés

A kézirat négysorosokból áll. Egy quire összehajtogatott pergamenből készül. A quires fóliókból állnak, a fólió mindkét oldalán szöveggel vagy illusztrációkkal. A quire-eket 1-től 20-ig, a fóliókat 1-től 116-ig számozzák. A kihajtogatott lapok némelyike szokatlan formájú. A számolás módjától függően ez összesen 240 oldalt jelent. Mivel a számozásban hiányosságok vannak, valószínű, hogy néhány oldal elveszett; a kézirat valószínűleg legalább 272 oldalból állt. A hiányok már akkor is megvoltak, amikor Voynich 1912-ben megvásárolta a kéziratot.

A szöveg és az ábrák körvonalaihoz tollal írtam. A figurákat valószínűleg később festékkel színezték. Erős bizonyíték van arra, hogy a könyv története során számos fóliót átrendeztek, és az eredeti oldalrend egészen más lehetett, mint amit ma látunk.

A szöveget balról jobbra írjuk, mert a jobb oldalon szabálytalan margók vannak. Nincsenek nyilvánvaló írásjelek. Úgy tűnik, hogy a szöveget író személy vagy személyek folyékonyan beszélték az adott nyelvet. Valószínűleg volt egy másik "forrás", amelyből másoltak. A szöveg folyása egyenletes, ami azt a benyomást kelti, hogy a szimbólumokat nem titkosították.

Összesen mintegy 170 000 glifát tartalmaz. Tekintettel az ezek közötti térközre, úgy tűnik, hogy "szavak" és "bekezdések" vannak. Nehéz (és vita tárgyát képezi) meghatározni a szövegben használt ábécét; egyes írásjelek mások variációi lehetnek, mások pedig egyszerűen két írásjel összekapcsolása. A szöveg valószínűleg egy húsz és harminc karakter közötti ábécével ábrázolható.

Körülbelül 35 000 "szó" létezik, amelyek glifákból vagy karakterekből állnak. Statisztikai elemzést végeztek, és a "szavak" hasonlítanak a "természetes nyelvre":

• Zipf törvényét követik.
• A szavak entrópiája hasonló a latin vagy az angol nyelvhez.

Cél

A könyv célja valószínűleg az volt, hogy kézikönyvként szolgáljon a kábítószer-készítéshez, vagy az orvostudományról szóló könyvként. Az első rész szinte biztosan gyógynövény. A gyógynövény a növények gyűjteménye, leírásukkal együtt. A növények azonosítása a képek alapján azonban többnyire elmaradt. Két növényt lehet kitalálni, némi bizonyossággal: a vad árvácskát és a leánykökörcsin páfrányt. A növényképek közül sok összetett: növényrészeket kombinálnak; az egyik növény gyökere egy másik növény leveleihez van hozzáadva; a virágok egy harmadik fajból származhatnak. A ricinusolaj növény leveleit és termését is azonosították.

A biológiai rész csövei miatt a szöveg az alkímiához kapcsolódhat. Ennek akkor is lenne értelme, ha a szöveg bizonyos fajta gyógyszerek készítéséről szólna. A probléma ezzel az elmélettel az, hogy a korabeli alkímiai könyvek mind közös motívumkészletet használnak a képekhez; ezek a motívumok nem találhatók meg a kéziratban.

Egy másik elképzelés szerint a könyv az asztrológiáról szól; az akkoriban elterjedt gyakorlatok, mint például a vérontás, gyakran kapcsolódtak az asztrológiához. Ezzel a megközelítéssel az a probléma, hogy az állatövi jegyeket és egy, a klasszikus bolygókat esetleg ábrázoló ábrát leszámítva senki sem bizonyította, hogy a szimbólumok más asztrológiai hagyományokban is megtalálhatók.