Tutu (Coriaria) – Új-zélandi mérgező növény: tutin és veszélyes méz

Tutu (Coriaria) — Új-zélandi mérgező növény: tutin és veszélyes méz, tünetek, előfordulás és megelőzés egy helyen a biztonságos tájékozódásért.

A tutu egy māori eredetű köznév az Új-Zélandon található Coriaria (Coriariaceae) nemzetségbe tartozó növényekre. Ezek a növények közepes méretű cserjék vagy kisebb fák, és több fajuk Új-Zéland endemikus növénye.

Fajok

Hat új-zélandi őshonos faj ismert a név alatt:

• Coriaria angustissima
• Coriaria arborea
• Coriaria lurida
• Coriaria plumosa
• Coriaria pteridoides
• Coriaria sarmentosa

Elterjedés és élőhely

A tutu-fajok változatos élőhelyeken fordulnak elő, köztük nyílt bozótos területeken, erdőszéleken és hegyvidéki lejtőkön. A bokrok szárai, levelei és termései a legtöbb fajnál mérgezőek, ezért a növényritkítás és a legeltetés szempontjából fontos szerepük volt a történelemben.

Toxin: tutin

A tutu mérgező összetevője a tutin névre keresztelt szeszkviterpén-ólol toksin, amely erős idegmérgek közé tartozik. A tutin főként a növény nedveiben és magjaiban halmozódik fel. Biológiai hatása az idegrendszerre gyakorolt erős izgató hatás; a GABAerg rendszert befolyásolja, ami görcsökhez és más idegrendszeri tünetekhez vezethet.

Hagyományos használat és kockázatok

A tutu magjai és nedvei egyaránt erősen mérgezőek, és az európai letelepedés korai napjaiban sok szarvasmarha pusztulását okozták. Ugyanakkor a māori népesség hagyományos gyakorlatokkal hasznosította a tutu terméseit: a mérgező magok gondos eltávolítása után a gyümölcsből italt vagy kocsonyát készítettek, amelyet gyakran egyfajta hínárral (rimu) főztek. Fontos megjegyezni, hogy a rimu valójában egy őshonos új-zélandi fa (Dacrydium cupressinum), nem tengeri hínár; a hagyományos eljárás során különböző növényi anyagokat és feldolgozási lépéseket alkalmaztak a toxin csökkentésére, és az ilyen ételek előállítása nagy tapasztalatot igényelt.

Méz és mézharmatos mérgezés folyamata

A tutu különös veszélyt jelent a mézre nézve: a tutint közvetetten az ún. mézharmaton (honeydew) keresztül juttathatják a méhek a mézbe. A folyamat a következő:

• A tutu bokrok nedvét fogyasztják a táplálkozó, nedvet szívó szőlőbogár-félék, például a Scolypopa australis.
• A bogarak nem emésztik meg teljesen ezt a cukros nedvet; az emésztetlen nedv mézharmatként ürül a növény leveleire, és ennek része a tutin.
A mezőgazdasági
• A méhek összegyűjtik a mézharmatot, és ebből készül a méz — ha a mézharmat tutint tartalmaz, akkor mérgező méz keletkezhet.

Ez a jelenség különösen veszélyes, mert a mézben a tutin koncentrációja változó lehet, és a toxin hőstabil, így a főzés nem feltétlenül semlegesíti.

Egészségügyi hatások és tünetek

A tutin mérgezés tünetei általában viszonylag gyorsan jelentkeznek: a bevételtől számított néhány órán belül felléphetnek. A leggyakoribb tünetek:

• hányinger és hányás,
• szédülés, gyengeség,
• delírium és zavartság,
• ataxia (mozgáskoordináció zavara),
• izomrángások, görcsök, súlyos esetben kóma.

Halálesetek ritkák a modern időkben; az utolsó feljegyzett halálesetet 1890-ben észak-zélandi Northlandben jegyezték fel, bár a mérgező mézmérgezés szórványos kitörései továbbra is előfordulnak és időnként kórházi ellátást igényelnek.

Diagnózis és kezelés

A diagnózis alapja a kórtörténet (pl. mézfelvétel vagy tutuval érintkezés) és a klinikai tünetek; a vér vagy vizelet laboratóriumi vizsgálata tutor kimutatására szolgálhat speciális analitikai módszerekkel. Nincs specifikus antidotum a tutin mérgezésére; a kezelés tüneti és támogató jellegű:

• stabilizálás (légzés, keringés),
• folyadékpótlás és elektrolit-egyensúly helyreállítása,
• antiemetikumok hányás ellen,
• görcsök esetén görcsoldók/antikonvulzívumok alkalmazása,
• súlyos esetben intenzív osztályos ellátás.

Mezőgazdasági és élelmiszerbiztonsági intézkedések

Új-Zélandon a tutin okozta mézmérgezés kockázatát szabályozások és megelőző intézkedések csökkentik. A helyi hatóságok és a méhészek együttműködnek a kockázatkezelésben: a méhészek figyelik a tutu bokrok és a Scolypopa australis megjelenését, különösen a meleg, száraz időszakokban, amikor a mézharmat képződése gyakoribb. A veszélyes időszakokban a mézfeldolgozást és a termékforgalmazást teszteléssel és esetenként betakarítási korlátozással szabályozzák.

A mézvizsgálatok és a szezoni figyelmeztetések segítenek abban, hogy a fogyasztók biztonságos terméket kapjanak, és hogy a mérgezési esetek száma alacsony maradjon.

Fontos tudnivalók a lakosság számára

• Ne fogyasszon ismeretlen forrásból származó vadon gyűjtött mézet vagy tutu-termést ellenőrzés nélkül.
• Ha házi méhészként a méhek tutu közelségében vannak, kövesse a helyi hatóságok és szakmai szervezetek iránymutatásait, és végezze el a szükséges mintavételezéseket.
• Ha mézfogyasztást követően neurológiai tünetek jelentkeznek (pl. hányás, delírium, görcs), haladéktalanul forduljon orvoshoz, és vigye magával a fogyasztott élelmiszer maradékát, ha lehetséges.

Összefoglalva: a tutu (Coriaria) fontos és karakteres része Új-Zéland növénytani örökségének, ugyanakkor veszélyt jelenthet az emberi és állati egészségre a tutin nevű idegmérgének köszönhetően. A hagyományos helyi ismeretek, a modern ellenőrzés és a tudatos fogyasztói magatartás együttesen minimalizálják a kockázatot.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a tutu?

K: Hány Tutu faj létezik?

K: Ezek a növények cserjék vagy fák?

K: Milyen toxint tartalmaznak?

K: Hogyan használták a māori emberek?

K: Hogyan lehet tutin tartalmú mézet előállítani?

Keresés betűvel