Trambulin: olimpiai trambulin-torna — szabályok, gyakorlatok, fogalmak

Trambulin: részletes útmutató az olimpiai trambulin-torna szabályairól, gyakorlatokról és fogalmakról — technikák, pontozás, biztonság és gyakorlatsorok kezdőknek és profiknak.

A trambulinozás egy olyan olimpiai versenysport, amelyben a tornászok trambulinon ugrálva levegőben végrehajtott akrobatikát végeznek. Ezek között lehetnek egyszerű ugrások csuka-, bukó- vagy hátracsúszásból, illetve az előre- vagy hátraszaltók és csavarodások összetettebb kombinációi. A versenyzők nemcsak a mutatványok bonyolultságával, hanem azok tiszta, pontos végrehajtásával és a levegőben töltött idő, valamint a leszállás pontosságával is pontokat szereznek.

Két kapcsolódó versenysportág létezik: a szinkronizált trambulin és a dupla minitrambulin. Az egyéni trambulinversenyek jelenleg elfogadott alapformátuma általában két vagy három gyakorlatból áll, amelyek közül az egyik tartalmazhat egy kötelező ügyességi sorozatot. Az ügyességi számok a szaltók, alakos ugrások, testhelyzetek és csavarások különböző kombinációiból állnak, amelyeket különböző testhelyzetekben kell végrehajtani.

Alapvető szabályok és pontozás

A pontozás több tényező összege alapján történik. A legfontosabb komponensek általában:

• Végrehajtás (Execution) — a gyakorlati elemek tisztasága, testhelyzetek pontos tartása, esési vagy megingási hibák levonásai.
• Nehezség (Difficulty) — az ugrássor összetettsége; minél több és bonyolultabb elemet tartalmaz, annál magasabb a nehezségi értéke.
• Levegőben töltött idő (Time of Flight) — a gyakorlat során mért összesített repülési idő; nagyobb magasság növeli a pontszámot.
• Vízszintes elmozdulás (Horizontal Displacement) — a trambulin középvonalához viszonyított eltérésekért levonások járnak; a cél a leghozzá közelebb landolni.

A versenybírók összevetik ezeket az értékeket, és levonják a hibapontokat; a végső pontszám a komponensek összegzéséből adódik. Szinkron versenyen ezen felül a párok közötti időzítés (synchronizáció) pontosságát is értékelik.

Versenyformátum

A nemzetközi versenyeken és az olimpián az egyéni versenyek általában selejtezőből és döntőből állnak. A selejtezőben a versenyzők több gyakorlatot mutatnak be (például egy kötelezőt és egy szabadgyakorlatot), majd a legjobb eredményt elérők jutnak a döntőbe. A döntőben általában egyetlen, szabadon választott gyakorlat dönt a helyezésekről.

Gyakorlatok és gyakran használt fogalmak

Tipikus elemek és testhelyzetek:

• Szaltó (somersault) — forgások előre vagy hátra (például előre- és hátraszaltó).
• Csavarodás (twist) — tengely körüli forgások (fél, egy, másfél, két csavar stb.).
• Testhelyzetek: összehúzott (tuck), félig nyújtott (pike) és teljesen nyújtott (layout/straight).
• Összetett sorozatok: több forgás és csavar kombinálása egy ugrásban (pl. dupla szaltó + csavar).

A gyakorlatok egységes nevezéke és értékelése nemzetközi szabályok alapján történik, amelyek meghatározzák, milyen elemek számítanak és hogyan kell azokat pontozni.

Felszerelés és biztonság

A versenyszintű trambulin szabványos méretű, keretre feszített ugrófelületből és erős spirálrugókból áll, körülötte védőpárnákkal. Biztonsági intézkedések:

• párnázott oldalszegélyek a rugók lefedésére,
• alatta vastag gyakorlatpárna vagy habkocka-ágy (foam pit) az edzésekhez,
• kezdőknél hevederes biztosítós rendszer (harness) és spotter-edző jelenléte.

A biztonságos leszállás és a padlóközeli érkezés elkerülése kulcsfontosságú a sérülések megelőzésében.

Edzés és technika

A trambulin-sport átfogó fizikai és koordinációs képzést igényel: robbanékony lábmunka, törzserő, levegőbeli orientáció és pontos testtartás. Az edzések során a gyakorlatokat gyakran lépésenként, egyszerűbb elemekre bontva tanítják: először alacsonyabb magasságban, majd fokozatosan növelve a magasságot és a csavarok számát. A videóelemzés és a mérőeszközök (pl. időmérés) is segítik a fejlődést.

Szinkronizált és dupla minitrambulin

A szinkronizált trambulin két egymás mellé helyezett trambulinon zajlik; mindkét versenyző egyszerre, egymáshoz igazodva hajtja végre a gyakorlatot, és a koordinációt külön pontozzák. A dupla minitrambulin kisebb, rövidebb ugrófelületű eszköz, amelyet gyakran oktatásra vagy látványos páros gyakorlatokra használnak; eltérő sajátosságai miatt eltérő szabályrendszere lehet a versenyszabályzatban.

Hasznos fogalmak röviden

• Ügyességi sorozat: kötelező elemeket tartalmazó rész egyes versenyformátumokban.
• Szabadgyakorlat: a versenyző saját, nehezebb elemekből összeállított gyakorlata.
• Landolási pontosság: a középvonaltól való eltérés mértéke, amely levonást eredményez.

A trambulin technikája egyszerre művészi és sportolóias: a magasság, a formák tisztasága és a pontos leszállás együtt határozzák meg a sikeres gyakorlatot. Kezdők számára is látványos és élvezetes sportág, de a versenyszinten való fellépés alapos technikai és fizikai felkészülést igényel.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a trambulinozás?

K: Milyen mozdulatokat lehet végrehajtani a trambulinozásban?

K: Mi a trambulinozással rokon két versenysportág?

K: Mi az egyéni trambulinversenyek alapvető formája?

K: Melyek azok a képességek, amelyek egy trambulin gyakorlatot alkotnak?

K: Bármilyen típusú mozdulatot el tudsz végezni egy trambulin gyakorlat során?

K: A trambulinozás csak az olimpiai versenyeken végezhető?

Keresés betűvel