Méhevők (Meropidae): 26 faj, élőhely, táplálkozás és fészkelési szokások

Méhevők (Meropidae): fedezd fel a 26 faj élőhelyét, különleges méhevő táplálkozását, fészkelési szokásait és színes viselkedésüket részletesen.

A méhevők a Meropidae családba tartozó szárazföldi madarak egy csoportja.

Az Óvilágban és Ausztrálázsiában élnek: Afrikában, Ázsiában, Európában, Ausztráliában és Új-Guineában. Gazdag színű tollazatuk és karcsú testük van. Hosszú, lefelé fordított csőrük és hegyes szárnyuk van, ami fecskeszerű megjelenést kölcsönöz nekik. A méhevőknek 26 különböző faja létezik.

Ahogy a neve is mutatja, a méhevők repülő rovarokat, különösen méheket és darazsakat esznek. A levegőben kapják el őket, egy ülőhelyről leugorva. A madarak csak a repülő zsákmányt kapják el: a leszállás után a repülő rovarokat figyelmen kívül hagyják.

Leginkább méheket esznek. A Hymenoptera (hangyák, méhek és darazsak) az összes elfogyasztott rovar 20-96%-át teszik ki. Mielőtt elfogyasztja az ételt, a méhfaló a rovar csípését úgy távolítja el, hogy többször megütögeti és megdörzsöli a rovart egy kemény felületen. A madár a méreg nagy részét kipréseli magából.

A méhevők együtt élnek. Kolóniákat alkotnak, és homokos partok oldalába vájt odúkban fészkelnek, például a folyók partján beomlott partokba. Sok ilyen odú együtt fordul elő.

A család legtöbb faja monogám, és mindkét szülő gondoskodik a kicsinyekről, néha a kolónia más madarainak segítségével, ami a madaraknál meglehetősen szokatlan viselkedés.

• Nyctyornis
• Meropogon
• Merops

Elterjedés és élőhely

A méhevők elsősorban a szárazabb, nyílt területeket kedvelik, de sok faj megtalálható erdőszélek, szavannák, gyümölcsösök, parkok és mezőgazdasági területek közelében is. Fészkeléskor különösen előnyben részesítik a laza talajú, homokos vagy agyagos partfalakat, domboldalakat és árokpartokat, ahol egyszerűen ki tudják ássák odútunneleiket.

Megjelenés és viselkedés

A méhevők élénk, gyakran zöld, kék, sárga és barna színek kombinációját viselik. Testük karcsú, a szárnyuk hegyes, a csőrük hosszú és enyhén lefelé görbül, ami ideálissá teszi őket a levegőben zsákmányoláshoz. Repülésük fürge és fordulékony; a zsákmányra gyakran egy kiemelkedő ágról vagy kűről csapnak le.

Hangjuk általában csipogó, rikoltó vagy csörgő, ezekkel a jelzésekkel tartják a kapcsolatot a kolonizáló egyedek egymással, illetve riadóztatáskor.

Táplálkozás

A méhevők főként repülő rovarokra, különösen Hymenoptera fajokra (méhek, darazsak, hangyák szárnyas alakjai) vadásznak. A zsákmányt levegőben kapják el (sally-hunting technika), majd egy ülőhelyre visszatérve a csípést és a mérget eltávolítják: a rovarokat kemény felülethez csapják, megdörzsölik, amíg a fullánk és a nagy része a mérgének kiüresedik.

A táplálékot többnyire egészben nyelik le fejjel előre; kölyköket gyakran előemésztenek vagy részletekben adnak át. A fogyasztásban és zsákmányspektrumukban jelentős földrajzi eltérések vannak: ahol sok a méh és darázs, ott ezek alkotják az étrend nagy részét (20–96% közötti arányban).

Fészkelés és szaporodás

Számos méhever faj kolóniákban fészkel, közös, párhuzamos oldalú odútunneleket ásva homokos partokba vagy löszfalakba. A járatok hossza általában néhány tized métertől akár 1–3 méterig terjedhet; a végén egy fészkelőkamra található.

A tojások száma fajonként változik, általában 2–8 között mozog; sok faj átlagosan 4–6 tojást rak. Az inkubációs idő és a fiókák fejlődési ideje is változó, de gyakori értékek: inkubáció 14–21 nap, fiókák kibújása és röpképessé válása további 2–4 hét. Mindkét szülő részt vesz a költésben és az etetésben; egyes fajoknál a kolónia más tagjai (segítők) is részt vesznek az utódok nevelésében.

Vándorlás és társas élet

Sok méhever faj részben vagy teljesen vándorló: például az európai méhever (Merops apiaster) telelni Afrikába vándorol. A tavasszal és nyáron történő elterjedésük szorosan összefügg a zsákmány elérhetőségével és az időjárási viszonyokkal.

A koloniális fészkelés és a hangos társas viselkedés jellemző: a madarak gyakran közösen pihennek és vadásznak, a fiatalok és szülők közti kapcsolatok tartósak lehetnek.

Rendszertan és ismert fajok

A család legnagyobb nemzetsége a Merops, amely tartalmazza a legtöbb faját. A két kisebb nemzetség a Nyctyornis és a Meropogon, amelyek kevésbé elterjedtek, de jellegzetes morfológiájuk és viselkedésük miatt fontosak a család változatosságának megértéséhez.

Példák ismert fajokra: európai méhever (Merops apiaster), szivárványméhever (Merops ornatus) Ausztráliában, kis méhever (Merops pusillus) Afrikában, és a kék arcú méhever (Merops persicus) nagy kiterjedésben Ázsia és Afrika határvidékén.

Konzerváció és emberi hatások

Sok méhever-populáció stabil, de néhány faj és helyi állomány sebezhető: az élőhelyek (partfalak, löszfalak) pusztulása, intenzív mezőgazdaság, rovarirtó szerek használata és zsákmányuk csökkenése mind veszélyt jelentenek. Szintén problémát okoz a fészkelőterületek megzavarása, például partfalak rekonstrukciója vagy turizmus okozta zavarás.

A védelmi intézkedések közé tartozik a fészkelőhelyek védelme, a rovarirtó szerek használatának korlátozása és a helyi élőhely-rekonstrukció. A kutatás és rendszeres felmérések segítenek a populációk állapotának nyomon követésében.

Hasznos tudnivalók

• A méhevők hasznosak a mezőgazdaság számára, mert sok növényt beporzó rovarfaj gyakoriságát csökkentik, ugyanakkor közvetetten befolyásolják a beporzást is — ezért fontos a fajok és élőhelyeik megőrzése.
• Ők maguk is érzékenyek a rovarpopulációk csökkenésére, így állapotuk jó indikátora lehet a helyi ökológiai egészségnek.
• Amennyiben fészkelő kolónia közelében tartózkodik ember, ajánlott minimalizálni a zavaró tényezőket a költési időszakban.

Kérdések és válaszok

K: Melyik családba tartoznak a méhevők?

K: Hol élnek a méhevők?

K: Hány méhevő faj létezik?

K: Milyen típusú rovarokat esznek a méhevők?

K: Hogyan fogják el a zsákmányukat?

K: Hogyan készítik elő a táplálékukat, mielőtt megeszik?

K: Hol fészkelnek?

Keresés betűvel