A taekwondo (más írásmóddal tae kwon do, taekwon-do, pontosabban taegwondo) egy koreai eredetű harcművészet és sportág, amely bizonyos vonatkozásaiban hasonlít a japán karatéhoz. Alapvetően a kéz és a láb használatára épül az ellenfél megtámadásában és a védekezésben, de egyes technikáknál ujjhegyet, könyököt vagy térdet is alkalmaznak. A taekwondo Dél-Korea nemzeti sportja, és a kyeorugi (sportküzdelem, koreaiul 겨루기) a olimpiai játékok egyik versenyszáma.

A koreai írásban, a hangeulban a 태 (跆) jelentése „lábbal ütni” vagy „rúgás”; a 권 (拳) jelentése „ököl”, „ütés”; a 도 (道) pedig „út”, „mód” vagy „elvek”. A taekwondo tehát nagyjából „a láb és az ököl útja” vagy „a láb és az ököl művészete”ként fordítható.

Történet és irányzatok

A taekwondo a koreai harcművészetek több évszázados, sőt ezeréves hagyományára épül, de mai, szabályozott formája a 20. század második felében alakult ki. A modern taekwondo megszervezésében fontos szerepet játszottak a koreai szervezetek és mesterek, így különböző stílusok és szövetségek jöttek létre. A két legismertebb irányzat:

  • World Taekwondo (WT) – korábban World Taekwondo Federation (WTF) néven ismert, ez az irányzat képviseli a sportági szabályrendszert az olimpiai versenyeken. Jellemző rá a gyors, látványos rúgáscentrikus küzdelem.
  • International Taekwon-Do Federation (ITF) – ez az irányzat hangsúlyozza a hagyományos poomsae/forma-gyakorlatokat és más technikai elemeket; néhány szabályrendszer és technika eltér a WT-től.

Technikák és versenyformák

A taekwondo technikái közé tartoznak:

  • rúgások – frontális, oldal- és forgó rúgások (pl. dollyo chagi, ap chagi, yop chagi), amelyek kiemelkedő szerepet kapnak a legtöbb irányzatban;
  • ütések és blokkok – kézzel végrehajtott technikák, blokkolás és ütések;
  • dobások és földharc – egyes iskolákban és versenyformákban találhatók; a sportági versenyszabályok általában korlátozzák a földharcot;
  • poomsae (forma) – előre meghatározott technikákból álló sorozatok, amelyek a technikai tudás és a testtudat bemutatására szolgálnak;
  • gyeorugi / kyorugi (küzdelem) – szabályozott sportküzdelem, pontozással, védőfelszereléssel (hogu – testvédő, fejvédő, sípcsontvédő stb.).

Olimpiai részvétel

A taekwondo bemutató sportként szerepelt a 1988-as szöuli és az 1992-es barcelonai játékokon, majd hivatalos olimpiai sportággá vált: első alkalommal 2000-ben, a szidney-i olimpián osztottak érmeket taekwondóban. Azóta a sport fejlődött (például bevezetésre kerültek az elektronikus mellvért- és fejvédő-érzékelők a pontosabb pontozás érdekében), és több súlycsoportban rendeznek versenyeket férfi és női versenyzők számára egyaránt.

Felszerelés és övfokozatok

A gyakorlók hagyományos egyenruhája a dobok, amely egyszerű, könnyű ruházat a mozgás megkönnyítésére. Az övfokozatok (színes övek) a fejlődést és a szintet jelzik; a fekete öv (dan fokozatok) a haladó szintet jelenti. A versenysportban kötelező a védőfelszerelés: testvédő (hogu), fejvédő, fogvédő és sípcsontvédő.

Egészség, edzés és előnyök

A taekwondo gyakorlása fejleszti az állóképességet, rugalmasságot, egyensúlyt, koordinációt és gyorsaságot. Emellett a fegyelmet, önfegyelmet és koncentrációt is erősíti, ezért sok szülő küldi gyermekeit taekwondóra. Versenyszinten a taktika, reakcióidő és pszichés felkészültség is fontos szerepet kap.

Elterjedés és szervezetek

Ma a taekwondo világszerte elterjedt: számos országban működnek iskolák, klubok és nemzeti szövetségek. A két legismertebb nemzetközi szervezet az World Taekwondo (WT) és az International Taekwon-Do Federation (ITF), amelyek különböző verseny- és vizsgarendszereket működtetnek.

Összefoglalva: a taekwondo egy dinamikus, rúgásorientált koreai harcművészet és olimpiai sportág, amely egyszerre kínál hagyományos technikákat és modern, versenysport-alapú gyakorlást. Kezdők és haladók számára egyaránt alkalmas, és fizikai, valamint mentális előnyöket nyújt.