Sir Syed Ahmed Khan — indiai reformer és az Aligarh Egyetem alapítója

Sir Syed Ahmed Khan: 19. századi indiai reformer, az Aligarh Muszlim Egyetem alapítója — oktatás, közösségi reform és a brit–indiai kapcsolatok meghatározó története.

Sir Syed Ahmed Khan CSI (urdu: سر سید احمد خان; 1817. október 17. – 1898. március 27.) tanár, politikus, gondolkodó és társadalmi reformer volt. Ő alapította azt az iskolát, amelyből később az Aligarh Muszlim Egyetem alakult.

1857-ben lázadás tört ki Indiában, amelyet gyakran az első indiai függetlenségi háború néven említenek. Ebben az időben Sir Syed hű maradt a britekhez, és több európai életét is megmentette. Ugyanakkor a lázadás után írt tanulmányában és egyéb írásaiban kritikusan elemezte az események okait; érvelése szerint a felkelés hátterében részben a britek kormányzati politikái és társadalmi feszültségek álltak. Ahhoz, hogy megértsük nézeteit és politikai magatartását, értékelni kell beszédeit és cikkei tartalmát. Egy 1888-ban Meerutban tartott beszédében például világossá tette, hogy politikai céljai érdekében a vallási különbségekre támaszkodva próbált szövetséget kialakítani az indiai muszlimok és a brit keresztények között:

E tartományok hindu testvéreink elhagynak minket, és csatlakoznak a bengáliakhoz. Akkor azzal a nemzettel kellene egyesülnünk, amellyel egyesülni tudunk. Egyetlen mohamedán sem mondhatja, hogy az angolok nem "a Könyv népe" (Korán kifejezés, amely a zsidókra, keresztényekre és szabiánusokra utal). Egyetlen mohamedán sem tagadhatja ezt: hogy Isten azt mondta, hogy "más vallású" emberek nem lehetnek a mohamedánok "barátai", kivéve a "keresztényeket". Aki olvasta a Koránt és hisz benne, az tudhatja, hogy a mi népünk (a muszlimok) nem várhatnak barátságot és szeretetet más népektől. Jelenleg nemzetünk rossz állapotban van az oktatás és a gazdagság tekintetében, de Isten megadta nekünk a vallás fényét, és a Korán jelen van útmutatásunkra, amely elrendelte, hogy ők (keresztények) és mi (mohamedánok) barátok legyünk."[1]

Sir Syed mélyen aggódott az indiai muszlimok társadalmi és gazdasági helyzete miatt: véleménye szerint a közösség pozíciója romlott, ezért a reform és az oktatás volt a legfontosabb eszköz a helyzet javítására. Úgy gondolta, hogy a muszlimoknak együtt kell működniük a britekkel, meg kell ismerniük a nyugati tudományokat és oktatási módszereket, hogy részesülhessenek a korszak előnyeiből. E célból több intézkedést és kezdeményezést indított:

• leveleket és petíciókat íratott hűséges indiai muszlimokkal, hogy bizonyítsa a közösség lojalitását a britek iránt és békevágyát
• megírta az "Esszé az indiai felkelés okairól" című röpiratot, amelyben az 1857-es felkelés kiváltó okaira mutatott rá; ezt a röpiratot a brit közigazgatás tagjai között is terjesztették
• írta a Tabyin-ul-kalam című munkát, amely az iszlám és a kereszténység közötti hasonlóságokat hangsúlyozta
• Megalapította a Brit Indiai Szövetséget

Oktatási és kulturális munkássága különösen jelentős volt. Számos úttörő lépést tett a muszlimok oktatási fejlesztéséért, például:

• létrehozta a Tahzib-ul-Akhlaq című folyóiratot, amely a társadalmi reformot, műveltséget és modernizációt népszerűsítette, és közölte befolyásos muszlim értelmiségiek cikkeinek írásait
• 1863 körül tudományos társaságot alapított Ghazipure-ban, amelynek célja a nyugati tudományos eredmények urdu nyelvre fordítása és terjesztése volt
• helyi iskolákat nyitott különböző városokban (például Muradabadban és Ghazipure-ban), és bizottságot hozott létre új iskolák finanszírozására
• 1875. május 24-én megalapította az aligarhi mohamedán angol-keleti iskolát (később Muhammadan Anglo-Oriental College), amelyből idővel az Aligarh Muszlim Egyetem nőtt ki
• 1866-ban mohamedán oktatási konferenciákat szervezett, hogy emelje az oktatás színvonalát és összehangolja a reformokat

Politikailag Sir Syed nagy hatással volt a szubkontinens muszlimjainak tudatára. Kezdetben hitt a hindu–muszlim egységben, később azonban egyre inkább hangsúlyozta, hogy a muszlimoknak külön politikai érdekeik vannak, és ezért védelmet kell keresniük. Amikor 1885-ben megalakult az Indiai Nemzeti Kongresszus, Sir Syed eredetileg úgy vélte, hogy az többirányú, minden indiai számára nyitott szervezet lesz. Később azonban úgy ítélte meg, hogy a Kongresszus gyakorlatban nem képviseli megfelelően a muszlim közösség érdekeit. Különféle követeléseket és vitapontokat látott problémásnak, például:

1. a lakosság politikai képviseletére irányuló elképzelést, amely szerinte hindu dominanciáshoz vezethetett volna a többség miatt
2. a közigazgatási kinevezések versenyvizsgára bocsátásának követelését, mert attól tartott, hogy a muzulmánok oktatási hátrányai miatt hátrányba kerülnek
3. az urdu hivatalos nyelvként való háttérbe szorítását a hindi javára, amit a muszlim közösség szimbolikus és kulturális veszteségként élt meg; ezt a követelést a britek bizonyos helyeken elfogadták

Összességében Sir Syed Ahmed Khan fontos szerepet játszott a muszlimok helyzetének javításában: fáradhatatlanul dolgozott az oktatás fejlesztésén, a közösség modernizálásán és a britekkel való viszony rendezésén. Az aligarhi mozgalom révén hozzájárult a muszlim középosztály újjáéledéséhez, és rámutatott az oktatás és a tudomány jelentőségére. Politikai öröksége vitatott: bár ő maga a muszlimok érdekérvényesítését hangsúlyozta és bizonyos értelemben megkülönböztetett politikai jogokat szorgalmazott, azt, hogy ő „a két nemzet elméletének” feltalálója vagy „a pakisztáni mozgalom atyja” volt-e, a történészek különbözően értékelik. Munkássága és gondolatai mindenesetre fontos hatással voltak a későbbi muszlim politikai identitás kialakulására a dél-ázsiai szubkontinensen.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Sir Syed Ahmed Khan?

K: Mi történt 1857-ben?

K: Hogyan reagált Sir Syed Ahmed Khan a lázadásra?

K: Mit mondott Sir Syed 1888-ban Meerutban tartott beszédében?

K: Mit tett Sir Syed a muszlimok oktatási színvonalának javítása érdekében?

K: Hogyan növelte a muszlimok politikai tudatosságát?

Keresés betűvel