Bartonella – intracelluláris baktériumok, emberi fertőzések és vektorok

Bartonella: intracelluláris baktériumok és emberi fertőzések vektorok útján (kullancs, bolha, szúnyog) — tünetek, diagnózis és megelőzés egy átfogó, szakmai összefoglalóban.

A Bartonella egy Gram-negatív, fakultatív intracelluláris baktérium nemzetség. A Bartonella az egyetlen nemzetség a Bartonellaceae családban. A fajok élősködők lehetnek, és betegségeket okozhatnak különböző gerinces gazdákban, köztük háziállatokban és emberekben. Többnyire a gazdaszervezet sejtjeiben, elsősorban az endotél- és vörösvérsejtekben élnek, intracelluláris parazitaként; ez magyarázza a gyakori krónikus baktériémiát és a nehezebb kimutatást laboratóriumi módszerekkel.

A Bartonella fajok kórokozók. A Bartonella-fajokat vektorok, például kullancsok, bolhák, homoki legyek és szúnyogok terjesztik. Egyes fajok terjesztésében testigazolványok (pl. tetű) vagy egyéb vérszívók is szerepet játszhatnak, és közvetlen állatról emberre történő expozíció (pl. macskaharapás vagy karmolás) is fertőzésforrás lehet. Legalább nyolc Bartonella-faj vagy alfaj ismert, amelyek megfertőzik az embert, és a különböző fajok más-más klinikai képpel és földrajzi eloszlással társulnak.

A Bartonella-fajok kóroki szerepe több betegségben ismert. Gyakori klinikai megjelenések:

• Macskakarmolás-betegség (Cat scratch disease) – leggyakrabban Bartonella henselae okozza; helyi nyirokcsomó-megnagyobbodás, láz, ritkán szisztémás tünetek.
• Bacillary angiomatosis és peliosis hepatis – főként immunhiányos betegekben (B. henselae, B. quintana); vaszkuláris proliferációk, bőrtünetek és belső szervi érintettség.
• Trench fever – klasszikusan B. quintana, lázas, relapszáló betegség, gyakran hajléktalan populációkban a testtetű terjesztése révén.
• Carrion-kór (Oroya láz) és verruga peruana – B. bacilliformis, elsősorban andoki térségekben előforduló súlyos fertőzések.
• Endocarditis – néhány Bartonella-faj (pl. B. henselae, B. quintana) kultúrával nehezen kimutatható, de vérrel kapcsolatos szívbelhártya-gyulladást okozhat, különösen szívbillentyű betegség esetén.

A diagnózis laboratóriumi módszerekkel történik, de korlátai miatt gyakran kihívást jelent. A Bartonella nehezen tenyészthető standard táptalajon, ezért gyakran alkalmaznak célzott vértenyésztést, molekuláris diagnosztikát (PCR), szerológiai vizsgálatokat és szövettani festéseket (például Warthin–Starry). Gyakran a klinikai kép és expozíció (pl. macskával való kontaktus, tartós tetűfertőzés vagy utazás endémiás területre) segít a gyanú felállításában.

Kezeletlen esetekben súlyos szövődmények (pl. endocarditis, belső szervek érintettsége) alakulhatnak ki. A kezelésre használt antibiotikumok fajtája és időtartama a fertőzés típusától és súlyosságától függ: gyakran alkalmazott szerepek a makrolidok (pl. azitromicin), tetracyclinek (pl. doxiciklin), rifampicin és súlyos esetekben aminoglikozidok kombinációja. Endocarditis és más súlyos formák hosszabb, kombinált antibiotikum-kezelést igényelnek, és szakellátást szükségessé tehetnek.

A megelőzés alapja a vektorok és reservoir gazdák kontrollja: háziállatok bolhamentesítése, személyi higiénia, rovar- és tetűmegelőző intézkedések, a harapások és karmolások elkerülése, valamint az érintett seb megfelelő tisztítása. Utazóknak és kockázati csoportoknak (immunhiányos személyek, hajléktalanok stb.) különösen fontos a védőintézkedések betartása. Epidemiológiai szempontból a Bartonella-fertőzések elterjedtsége világszerte változó; egyes fajok földrajzilag korlátozottak, míg mások széles körben előfordulnak.

A Bartonella nevét Alberto Leonardo Barton (1870–1950) orvosi mikrobiológusról kapta. A kutatás továbbra is aktív terület: jobb diagnosztikai módszerek, a vektorok és reservoirok pontosabb feltérképezése, valamint hatékonyabb kezelési protokollok kidolgozása fontos a fertőzések jobb kontrollja érdekében.

Keresés betűvel