Siouxsie and the Banshees – angol poszt-punk rockegyüttes (1976–1996)

Siouxsie and the Banshees — ikonikus angol poszt‑punk együttes (1976–1996): karcos hangzás, kultikus slágerek (Dear Prudence) és meghatározó hatás a brit alternatív rockban.

Siouxsie and the Banshees egy meghatározó angol poszt‑punk/alternatív rock együttes volt, amelyet 1976-ban alapítottak Siouxsie Sioux (ének) és Steven Severin (basszusgitár) a londoni Bromley-ban. A zenekar 1978 és 1995 között összesen 11 stúdióalbumot jelentetett meg, 1996-ban pedig feloszlott; később 2002-ben rövid időre újra összeálltak egy turnéra. Stílusuk a korai punk energiáját ötvözte sötétebb, atmoszferikus hangzással, és jelentős hatást gyakoroltak a poszt‑punk, a goth és az alternatív rock későbbi nemzedékeire.

Alakulás és első fellépések

A zenekar első fellépését az 1976-os 100 Club Punk Fesztiválon adta; az este során Sid Vicious dobolt, Marco Pirroni pedig gitározott. A zenekar — még név nélkül — előzetes próbálkozás nélkül lépett fel, és állítólag húszperces, improvizált változatot játszottak a Miatyánkból. A koncert után a csapat majdnem feloszlott, de végül újra felkérték őket egy további szereplésre, és folytatták a munkát.

Korai sikerek és lemezszerződés

Két hónappal az első fellépés után Kenny Morris csatlakozott dobosként, Peter Fenton pedig rövid ideig gitárosként. A zenekar korai fellépései során rájöttek, hogy Fenton nem illik igazán a csapatba, és helyére John McKay lépett. 1978-ban a Banshees leszerződött a Polydor Recordshoz és kiadták első kislemezüket, a "Hong Kong Garden"-et, amely a brit kislemezlista 7. helyéig jutott. Ugyanebben az évben jelent meg a debütáló albumuk, The Scream, amely a brit albumlistán a 12. pozícióig emelkedett és jó kritikákat kapott — a Sounds például az év egyik legjobb debütáló albumának nevezte.

Tagcserék, kísérletek és fontos együttműködések

A zenekar történetét sok tagcsere kísérte, különösen a gitáros‑ és dobposzton. 1979-ben Robert Smith (a The Cure frontembere) vendégként gitározott a Join Hands turnén; később, 1982-ben, John McGeoch helyére ismét Robert Smith lépett be, ám 1984-ben a kettős befoglalása (The Cure és a Banshees párhuzamosan) túl nagy terhet jelentett számára, ezért távozott. Helyére John "Valentine" Carruthers került.

Peter Edward "Budgie" Clark (művésznevén Budgie) a Join Hands környékén csatlakozott dobosként, és a zenekar feloszlásáig tag maradt. Budgie és Siouxsie emellett mellékprojektben is dolgoztak (The Creatures néven), amely párhuzamosan futott a Banshees aktivitásával.

Főbb lemezek és slágerek

A zenekar lemezei között szerepelnek olyan fontos kiadványok, mint a korai The Scream, a sötétebb hangvételű Join Hands, az 1980‑as évek ikonikus anyagai (Kaleidoscope, Juju, A Kiss in the Dreamhouse, Hyæna), illetve a későbbi, kísérletezőbb Through the Looking Glass (1987), amely más előadók dalainak feldolgozásait tartalmazza. 1988‑ban megjelent a kilencedik stúdióalbum, a Peepshow, amely poposabb, eklektikusabb hangzásáért jó kritikákat kapott (a Q magazin például 5 csillagot adott neki). 1991‑ben jött a tizedik, Superstition, amelyről a "Kiss Them for Me" lett a zenekar legnagyobb amerikai slágere — a dal a Billboard Hot 100 listán a 23. helyig jutott. Utolsó stúdióalbumuk, The Rapture, 1995-ben jelent meg.

Legismertebb brit slágerük a Beatles‑feldolgozás, a "Dear Prudence" volt, amely a brit kislemezlistán a 3. helyet érte el. Több más kislemezük is bekerült a brit Top 40‑be, és a zenekar hosszú időn át meghatározó szereplője maradt a brit alternatív zenei életnek.

Hangzás, stílus és hatás

A Siouxsie and the Banshees hangzását jellemzi Siouxsie erőteljes, karakteres éneke, Steven Severin sötét, melódiaközpontú basszusjátéka, valamint a változatos gitár‑ és dobmunka — különösen John McKay, John McGeoch, Robert Smith és más gitárosok kreatív, effektgazdag megoldásai. Zenei világuk sokszor feszült, teatralitással és atmoszférikus elemekkel átszőtt; kísérleteztek elektronikus textúrákkal, különleges ritmusokkal és hangmintákkal is. Hatásuk érezhető számos későbbi alternatív, goth és indie előadónál, és a női frontemberi jelenlét erős mintát adott a későbbi nemzedékeknek.

Feloszlás, egyesülés és örökség

1995‑ben jelent meg a zenekar utolsó albuma, The Rapture. Néhány héttel később a Polydor kiadó szerződéstől való elállása után a csapat tevékenysége lelassult, és 1996‑ban hivatalosan feloszlottak. 2002-ben rövid időre ismét összeálltak egy turnéra, de hosszabb távú folytatás nem követte ezt a találkozást. A Banshees munkássága máig nagy hatással van az alternatív zenei színtérre, és számos előadót inspiráltak dallam- és hangulatalkotásban egyaránt.

Fontosabb tagok (válogatás)

• Siouxsie Sioux — ének
• Steven Severin — basszusgitár (alapító)
• Kenny Morris — dob
• John McKay — gitár
• John McGeoch — gitár
• Robert Smith — gitár (több időszakban vendég/állandó szerepben)
• Peter "Budgie" Clark — dob (szintén a The Creatures társalapítója Siouxsie‑szal)
• John "Valentine" Carruthers — gitár
• Jon Klein — gitár
• Martin McCarrick — billentyűs/cselló (főállású tag a későbbi években)

Rövid discográfiai összegzés

A zenekar 1978 és 1995 között 11 stúdióalbumot adott ki, valamint számos kislemezt és válogatást, amelyek a bandát több évtizeden át ismertté tették a brit és nemzetközi alternatív zenei közegben.

A Siouxsie and the Banshees munkássága a poszt‑punk kísérletező szellemének egyik meghatározó példája: zenei önállóságuk, egyedi hangzásuk és erős vizuális megjelenésük miatt ma is emlegetik őket a korai alternatív rock meghatározó előadóinak sorában.

Kérdések és válaszok

K: Ki indította el a Siouxsie and the Banshees-t?

Q: Mi volt a legnépszerűbb daluk az Egyesült Királyságban?

K: Mikor adták ki első albumukat?

K: Ki gitározott nekik a Join Hands 1979-es turnéján?

K: Ki csatlakozott dobosként, amikor két hónappal a 100 Club Punk Fesztiválon való fellépésük után zenekarként megalakultak?

K: Melyik évben adták ki a Through the Looking Glass című albumot, amely más zenészek dalainak feldolgozásait tartalmazza?

K: Melyik évben jelent meg a Superstition, a tizedik albumuk?

Keresés betűvel