Szeldzsuk építészet

Szeldzsuk építészetnek nevezzük az építészetet, amely a szeldzsukok uralma alatt épült, amikor a Közel-Kelet és Anatólia nagy részét a szeldzsukok uralták. Ez a 11. és 13. század között volt. A 11. század után a ruméliai szeldzsukok kiváltak a Nagy Szeldzsuk Birodalomból, és saját építészetüket fejlesztették ki. Fővárosuk Konya volt. Az örmények, bizánciak és perzsák befolyásolták és inspirálták őket.

Nagy Szeldzsuk Birodalom építészete

Az építészet a Hindukus-kúsztól Kelet-Anatóliáig terjedő hatalmas területen található. Közép-Ázsiától a Perzsa-öbölig. A szeldzsuk építészet hazája Türkmenisztán és Irán volt. Itt épültek az első állandó szeldzsuk épületek. Sajnos a mongol inváziók ezen épületek nagy részét elpusztították. Csak néhány maradt meg. 1063-ban Iszfahán lett a Nagy Szeldzsuk Birodalom fővárosa Alp Arslan alatt.

A legjelentősebb változás a 12. század elején történt. Ez volt a hiposztílusos alaprajz átalakítása négy iván alaprajzú mecsetté (lásd: Sah mecset). Egy másik, ebben az időben bevezetett mecsettípus a kioszk mecset volt, amely egy kupolás térből áll, három nyitott oldallal és egy fallal, amely a qibla felőli oldalon egy mihrabot tartalmaz. A korszak építészetére az emlékművek is jellemzőek voltak. Ezek általában nyolcszögletű, kupolás tetővel ellátott építmények voltak, amelyeket Kümbetnek vagy Türbe-nek neveztek. A sírépítészet lenyűgöző példája Szandzsar szultán mauzóleuma Mervben. Ez egy hatalmas, 27 méteres négyzetméteres épület, hatalmas kettős kupolával, amely kancsókon és muqarnas függőcsarnokokon nyugszik.