A második angol–mysore-i háború az indiai szubkontinensen 1780 és 1784 között zajló konfliktus volt a dél-indiai Mysori Királyság és a Brit Kelet-indiai Társaság között. A felek között nem született döntő győzelem: a háborút végül a mangalorei szerződés zárta, amely nagyjából a háború kitörése előtti állapotot állította helyre. A gyakorlatban a konfliktus a regionális hatalmi egyensúlyokért és a brit–francia világméretű rivalizálat helyi vetületéért folyt.
Előzmények és okok
A Mysori Királyság ekkorra jelentős katonai és politikai hatalom volt Dél‑Indiában. Uralkodója, Hyder Ali, a franciák támogatását kereste és élvezte, ami komoly feszültséget keltett a brit kereskedelmi és területi érdekeltségekben. A Kelet‑indiai Társaság terjeszkedése, a helyi szövetségek átrendeződése és az angol–francia rivalizálat (amely a korabeli globális háborús folyamatokkal is összefüggött) mind hozzájárultak a fegyveres összecsapáshoz.
A háború főbb eseményei
1780-ban Hyder Ali offenzívát indított a Karnátaka és a Karnátaka partvidékén fekvő brit befolyás alatt álló területek ellen. A háború elején a mysoori erők több jelentős csatában győzedelmeskedtek, ami nagy aggodalmat keltett a Társaság és a brit brit katonai vezetés körében. A későbbi években a konfliktus hullámzó hadműveleteket hozott: mindkét oldal szenvedett vereségeket és sikereket, és mindkettő próbálta szövetségeseit és erőforrásait mozgósítani. Hyder Ali 1782-ben bekövetkezett halála után fia, Tipu Sultan folytatta a harcot, és a további években is heves összecsapások zajlottak a dél‑indiai régióban.
Szövetségek és külső tényezők
A konfliktus idején a franciák elméleti támogatást adtak Mysorénak, de a francia tengeri és koloniális erők korlátozottan tudtak beavatkozni, részben a nagy‑hatalmi háborúk és az Atlanti‑óceáni hadműveletek miatt. A Brit Kelet‑indiai Társaság is küzdött az erőforrások és a partraszálló erők fenntartásával, így a konfliktus helyi és globális tényezők átfedésében zajlott.
Befejezés és következmények
1784-ben a felek a mangalorei szerződésben állapodtak meg, amely lényegében visszaállította a háború előtti határokat és politikai viszonyokat. Formálisan egyik fél sem tudott döntő győzelmet kimondani: a háború tehát patthelyzetként zárult. A konfliktus következményei azonban jelentősek voltak: Mysore megerősítette katonai szervezetét, és Tipu Sultan később tovább fejlesztette az állam gépezetét; másrészről a britek tapasztalatokat szereztek a dél‑indiai hadviselésről, ami a későbbi angol–mysore-i háborúk (különösen a harmadik és negyedik) előkészítője lett.
Összegzés: a második angol–mysore‑i háború 1780–1784 között folyt, és bár nem hozott egyértelmű győztest, fontos lépés volt a brit terjeszkedés és Mysore ellenállásának további történetében. A háború rávilágított a helyi hatalmak és a nagyhatalmi rivalizálat összefonódására a 18. századi Dél‑Indiában.
