Cladorhynchus leucocephalus (sávos gólya) – leírás, élőhely és szaporodás
Cladorhynchus leucocephalus (sávos gólya) — részletes leírás, élőhely, vándorlás és szaporodás Ausztráliában; fészkelés, táplálkozás és megőrzés részletei egy cikkben.
Leírás
A Cladorhynchus leucocephalus egy Ausztráliában élő, nomád életmódú gólyalábú parti madár. Testhossza 35–45 cm, vékony, hosszú lábai és jellegzetes, viszonylag rövid csőre lehetővé teszi, hogy sekély vízben és iszapban kutasson táplálék után. A költési időszakban a kifejlett egyedek nyakán és mellkasán jól látható vörösesbarna sáv található, innen ered a magyar elnevezés; ez a sáv a nem költő, fiatal madarakon gyakran foltos vagy teljesen hiányzik.
A többi tollazat kontrasztos fekete-fehér pettyezett mintázatot mutat; a szem sötétbarna. A madár populációjára jellemző a tömeges, rövid távú összegyűlés, amikor ideális táplálék- és vízviszonyok alakulnak ki. Emiatt néha a köznyelvben az Ausztrália flamingójának is nevezik; a Rottnest-szigeten pedig helyenként a Rottnest szalonkának hívják, bár rendszertanilag nem áll rokonságban a valódi szalonkákkal.
Élőhely és táplálkozás
A sávos gólya életének nagy részét partmenti mocsarakban, folyótorkolatokban, sólapályákon és időszakosan elárasztott síkságokon tölti. Ugyanakkor a faj képes a sivatagban is költeni, ha esőzés és árvíz következtében sóstavak vagy időszakos víztestek feltöltődnek. Ilyenkor a madarak nagy vonalakban vándorolnak a belső területek felé, hogy kihasználják a hirtelen megjelenő táplálékforrásokat.
Táplálékuk elsősorban kisebb vízi gerinctelenekből áll: kitartóan fogyasztják a sós garnélarákot (különösen a Paratemia nemhez hasonló rákokat), valamint rovarokat, halványabb kagylókat és más apró lárvákat. A garnélarák petéi és cisztái akár évekig is életképesek maradhatnak a kiszáradt tómedrekben, és az esőzések hatására egyszerre kelnek ki, ami táplálékrobbanást eredményez — ez váltja ki a gólyák tömeges költését.
Szaporodás
A sávos gólyák opportunista, kolonizáló költők: fészkeiket gyakran a homokba kapart sekély mélyedésekben alakítják ki, alkalmanként szigeteken, amelyeket az áradások hoztak létre. A fészekalj általában 3–4 tojást tartalmaz, amelyek színe fehér, barnás vagy sötétebb foltos lehet. Mindkét szülő részt vesz a költésben és a fiatalok felügyeletében.
A fiókák precocialisak: kikelés után viszonylag gyorsan képesek követni a szülőket és önállóan táplálékot keresni, bár a túlélésüket nagyban befolyásolja a ragadozók és a táplálék bősége. A költési események gyakorisága erősen függ a belső területek vízviszonyaitól, ezért előfordul, hogy évtizedek telnek el két nagyobb költés között.
Előfordulás, veszélyek és védelmi helyzet
Az Australia kontinensére jellemző sávos gólya élőhelye és száma erősen ingadozik a csapadék és az ennek nyomán kialakuló időszakos vizes élőhelyek ritkás megjelenése miatt. Az Ausztráliába történt európai betelepülés óta (mintegy 200 éve) viszonylag kevés dokumentált költési esemény ismert: a rendelkezésre álló adatok szerint mintegy 20 alkalommal jegyeztek fel szaporodó állományt.
A Dél-Ausztráliában, ahol a veszélyeztetett fajok közé tartoznak, az elmúlt 70 évben mindössze hét alkalommal figyeltek meg költést. Ugyanakkor 2010-ben hatalmas méretű költési esemény zajlott a Torrens-tó Nemzeti Parkban, amikor a tavat 150 év alatt csak másodszor töltötte fel az esővíz: ilyenkor több mint 150 000 madár gyűlt össze egy területen.
A tojásokra és fiókákra jelentős veszélyt jelentenek a ragadozók és a dögökkel, valamint fészkelőhelyek zavarásával kapcsolatos emberi hatások. Gyakori probléma az ezüst sirályok (silver gull) tömeges prédációja: előfordult, hogy egy-egy költésnél a tojások vagy a frissen kelt fiókák nagy része a sirályok zsákmánya lett — például 2000-ben, amikor a gólyatöcsök az Eyre-tónál költöttek, majdnem az összes fiókát elpusztították.
Védelmi státusz: a faj előfordulása és költése erősen változó, ezért a helyi természetvédelmi hatóságok figyelemmel kísérik a vizes élőhelyek állapotát és a költési eseményeket. Bár világviszonylatban a faj nem tartozik a legsúlyosabban veszélyeztetettek közé, az élőhelyek megőrzése és a költőterületek védelme kulcsfontosságú a hosszú távú fennmaradás szempontjából.
Felnőttek a Rottnest-szigeten
Kérdések és válaszok
K: Mi a madár neve?
V: A madarat sávos gólyalábú gólyának (Cladorhynchus leucocephalus) hívják.
K: Milyen magas a sávos gólyalábú?
V: A sávos gólya 35-45 cm magas.
K: Milyen más nevei vannak még?
V: "Ausztrália flamingójaként" és a Rottnest-szigeten Rottnest szalonkaként is ismert.
K: Hol keres táplálékot?
V: Életük nagy részét az óceán közelében, a folyótorkolatokban és az árapály menti lapályokon töltik táplálékkereséssel.
K: Hol rakják le tojásaikat?
V: Sivatagi területeken rakják le tojásaikat, ha ott esik az eső.
K: Hány tojást raknak egyszerre?
V: Általában 1-5 tojást raknak egyszerre.
K: Milyen színűek a tojásaik?
V: A tojásaik fehér, barna vagy fekete színűek.
Keres