Eyre-tó (Lake Eyre) – Ausztrália legnagyobb tava és legalacsonyabb pontja
Az Eyre-tó (a név angol ejtése hasonlít az „air” szóhoz) Ausztrália legalacsonyabb pontja, körülbelül 15 méterrel a tengerszint alatt. Amikor vízzel telik meg, 144 km hosszú és 77 km széles, így ez Ausztrália legnagyobb tava. A tó az ország legszárazabb vidékein fekszik: az éves csapadék itt mindössze körülbelül 100 mm (4 in). Dél-Ausztrália északi részén található, Adelaide-től mintegy 700 km-re északra. A tavat a felfedező Edward Eyre után nevezték el; ő volt az első európaiként, aki 1840-ben látta. A tó és környezete a Kati Thanda–Lake Eyre Nemzeti Park központi eleme.
Elhelyezkedés és jellemzők
Az Eyre-tó valójában két nagy medencéből áll: a Lake Eyre North és a Lake Eyre South (utóbbi gyakran szerepel a hivatalos névben, Kati Thanda–Lake Eyre). Alapvetően sekély, zárt medencés tó: amikor víz borítja, általában csak néhány tíz centi vagy legfeljebb néhány méter a víz mélysége, ezért a vízfelület kiterjedése gyorsan változik az időjárástól és az elpárolgástól függően.
Vízjárás és sótartalom
A tó feltöltődése ritka és rendszertelen esemény: a csapadék kevés helyben, általában a távolabbi folyóvizek, például a Cooper Creek, a Diamantina és a Warburton vízhozama hozza el a vizet a medencébe. A nagyobb árvizek során a tó hatalmas kiterjedésű vízfelületet kap, de a hosszú, forró száraz időszakokban a víz gyorsan elpárolog. Az elpárolgás és a párolgással visszamaradó oldott ásványi anyagok miatt a tó vize erősen sós lesz, és vastag sókéreg képződhet a partokon és a meder felszínén.
Élővilág
Habár száraz térségen fekszik, az Eyre-tó ökológiája rendkívül dinamikus. Nagy árvizek idején vonuló madarak — például pelikánok, sirályok és partimadár-fajok — tömegesen telepednek meg a területen, és gyakran megfigyelhetőek szárnyasok tömeges költései. A vizekben élő halak és gerinctelenek (például a helyi fajokhoz alkalmazkodott halak, mint a bonyolult életciklussal rendelkező fajok) képesek túlélni a kiszáradás-ciklusokat vagy ismételten betelepülni a vizekből.
Kulturális és gazdasági jelentőség
Az Eyre-tó és környéke nagy jelentőségű az őslakos közösségek számára, és 2012-ben a tó hivatalos neve is részben visszaadta az ősi elnevezést (Kati Thanda–Lake Eyre). A vidék ritka természeti látványosságai és a nagy árvizek látványa miatt a terület turisztikai célponttá vált: népszerűek a látványrepülések, a 4WD-túrák és a fotós expedíciók. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a környék nagyon távoli és időjárásilag kiszámíthatatlan, ezért a látogatásokhoz alapos felkészülés szükséges.
Védelem és park
A tó és környéke a Kati Thanda–Lake Eyre Nemzeti Park része, amelynek célja a terület természeti értékeinek és a hagyományos kultúrák védelme. A park kezelése során figyelembe veszik a ritka árvízek ökológiai szerepét, a madárvilág igényeit és az őslakos közösségek érdekeit.
Megjegyzés: Az Eyre-tó jellemzői — méretek, vízmélység és vízjárás — erősen változhatnak az éghajlati viszonyok és az időszakos árvizek függvényében. A helyszíni, naprakész információkért érdemes a parkkezelés vagy helyi források tájékoztatását követni.
Lake Eyre South
Földrajz
Az Eyre-tó Közép-Ausztrália legszárazabb sivatagi régiójában található. Ez egy nagy endorheikus tórendszer, ami azt jelenti, hogy a víz beáramlik, de nem folyik ki. Ahogy a víz elpárolog, a tó kiszárad, és egy száraz sós tavat hagy maga után. A tó általában nem szárad ki teljesen, gyakran van víz kis területeken a tó felszínén. A víz kiszáradásának sebessége évente 2,5 m, ami körülbelül 20-szorosa a területen lehulló csapadékmennyiségnek.
Feltöltés
Az esős évszakban a Queenslandből érkező folyók a Csatornaországon keresztül a tó felé áramlanak. Ezek a folyók Ausztrália körülbelül egyhatodát, azaz Spanyolország nagyságú területet öntöznek le. Az, hogy mennyi víz jut a tóba, attól függ, hogy Queenslandben mennyi eső esik. A tó 1885 óta 1886/1887-ben, 1889/1890-ben, 1916/1917-ben, 1950-ben, 1955-ben és 1974-1976-ban telt meg. Az Eyre-tó 1974-ben 6 méter mély volt. A helyi esőzések 1984-ben és 1989-ben 3,5 m-re (11 láb) töltötték meg az Eyre-tavat. A 2007. januári nagyon heves esőzések hat hétig tartottak, de csak kis mennyiségű vizet töltöttek a tóba. 2009 februárjában a Queenslandben lezúduló esőzésekből származó víz a patakok mentén a tóba áramlott, naponta mintegy 40 km-t megtéve. A tó háromévente körülbelül 1,5 m-re, tízévente 4 m-re, 100 évente pedig körülbelül négyszer telik meg.
Szárítás
Amikor az Eyre-tó megtelt, a víz szinte friss, és az őshonos édesvízi halak élhetnek benne. A tó sósabbá válik, ahogy a 450 mm-es sókéreg hat hónap alatt feloldódik. Ez halak millióit pusztítja el. Amikor a tó körülbelül 4 méter mély, olyan sós, mint a tenger. A víz elpárolgásával egyre sósabbá válik. Körülbelül 500 mm mélységben a tó "rózsaszínű" színűvé válik a Dunaliella salina nevű alga által termelt béta-karotin pigment miatt.
Lake Eyre sókéreg
Korai történelem
A hullámok által létrehozott partok arra utalnak, hogy a középkori meleg időszak alatt az Eyre-tó valószínűleg 1974-es szintnél magasabb állandó vízszintet tartott fenn.
A helyi őslakosok, az arabunna nép történetei magyarázzák az Eyre-tó létrejöttét. Ezek a történetek szent hagyományaik részét képezik, és csak beavatott embereknek mesélik el őket.
Állat- és madárvilág
A teljes tóban található édesvízi halak közé tartozik a csontos keszeg (Nematolosa erebi), az arany sügér (Macquaria ambigua) Lake Eyre Basin alfaja és különböző kis keményfejű fajok (Craterocephalus spp.). Az Eyre-tó keményfejű halai az óceánnál akár 15-ször sósabb vízben is képesek élni.
Ha van víz, több mint 8 millió madár, több mint 60 különböző fajból több mint 8 millióan özönlenek a tóra. Általában a pelikánok érkeznek elsőként, őket követik az ezüst sirályok, a szürke gémek, az ausztrál gémek, a kormoránok, a kacsák, a sávos gólyalábasok, a sárkányok, a sólymok és az ékesszárnyú sasok. A tudósok még mindig nem tudják, honnan tudják a madarak, hogy a tóban mikor van víz.
Van egy gyík is, a Lake Eyre Dragon, Ctenophorus maculosus, amely a tó sókéreg alatti hűvös iszapban él.
Yacht klub
A Lake Eyre Yacht Club egy kis csoport, akik a tó áradásain vitorláznak, többek között 1997-ben, 2000-ben, 2001-ben, 2004-ben, 2007-ben és 2009-ben. Számos 6 m-es Trailer Sailer vitorlázott az Eyre-tavon 1975-ben, 1976-ban és 1984-ben, amikor az árvíz mélysége elérte a 3-6 m-t.
Szárazföldi sebességrekord-kísérletek
A tó sókéreg nem vastag, és az ember súlya alatt üvegként törhet össze. A Level Post-öbölnél a kéreg több mint egy méter vastag, és a sík felszíne miatt többször volt már helyszíne szárazföldi sebességrekord-kísérleteknek. 1964-ben Sir Donald Campbell brit pilóta 664 km/h-s (413 mph) új rekordot állított fel a Bluebird-Proteus CN7-essel.
Campbell-emléktábla a Level Post-öbölben
Kapcsolódó oldalak
- A tavak listája
