Szamaritánus Tóra (Pentateuchus): eredet, eltérések, jelentőség
Fedezd fel a Szamaritánus Tóra (Pentateuchus) eredetét, szövegeltéréseit és kulturális jelentőségét — Abisha-tekercs, holt-tengeri párhuzamok és történeti elemzés.
A szamaritánus Pentateuch vagy szamaritánus Tóra a Tórának a szamaritánusok által használt speciális változata. Ez a változat legkésőbb a Kr. e. 2. századra nyúlik vissza; a korszakban felerősödtek a jeruzsálemi templom és a szamaritánus központ, a gerizimi templom közötti viták, amelyek az elszakadáshoz vezettek, és amelyekhez hozzájárult a gerizimi templom Kr. e. 2. századi megsemmisítése. Ahogy a neve is mutatja, ez a változat Mózes első öt könyvét, vagyis a Tórát tartalmazza, és a szamaritánus vallási élet központi irata.
A tudósok elsősorban azért használják a Samaritánus Pentateuchust, mert fontos forrás a Pentateuchus korai szövegének rekonstruálásához és a bibliai szövegváltozatok történetének megismeréséhez. A holt-tengeri tekercsek egyes töredékei között vannak olyanok, amelyek bizonyos helyekben a szamaritánus olvasattal mutatnak párhuzamokat, ami arra utal, hogy az ókorban több szövegállás is párhuzamosan létezett. A Samaritánus Pentateuch emellett fontos összehasonlítási alap a maszoretikus héber szöveg (MT) és a görög Septuaginta közötti különbségek megértéséhez.
A szamaritánus gyakorlat Mózes öt könyvének saját, szerkesztett változatán alapul, amely részben eltér a maszoretikus hagyománytól és a Septuagintától. A különbségek több fajtára oszthatók: helyesírási (pl. plene/defectív írás), szószintű variánsok, harmonizáló kiegészítések és teológiailag motivált változtatások. Néhány eltérés apró (például genealógiai adatokban szereplő évszámok), mások azonban lényeges elvi eltérést tükröznek: a szamaritánus szöveg gyakran hangsúlyozza a Gerizim-hegy kultikus szerepét, és több helyen úgy olvas, hogy a „kiválasztott hely” konkrétan Gerizimre utal. Vannak olyan olvasatok is, amelyek a társadalmi vagy jogi normákra vonatkozó szabályokat eltérően adják vissza; egyes esetekben a szamaritánus szöveg szigorúbb vagy más értelmezést tükröz (például bizonyos házassági szabályokra vagy a vezetés személyére vonatkozóan; lásd például a Lev 18:18 körüli variánsok).
A Samaritánus Pentateuch nem pusztán elméleti érdekesség: a szamaritánus közösség mind a mai napig használja liturgikusan és jogforrásként. A szöveg hagyományosan a szamaritánus írásmóddal (a paleo‑héberből származó, ún. szamaritánus ábécével) íródott, és a mai kéziratok többsége is ebben a betűkészletben olvasható. A szövegkritisztikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Samaritánus Pentateuch számos helyen őrzi a lehetőségét annak, hogy a héber szövegváltozatok korábban nagyobb változatosságot mutattak, mint ahogyan azt a későbbi egyetemesnek tekintett maszoretikus hagyomány sugallta.
Különös jelentőséget tulajdonítanak az Abisha-tekercsnek, amelyet a nábluszi szamaritánus zsinagógában használnak. A szamaritánus hagyomány szerint Abisua, Áron dédunokája írta (1Krónikák 6:35), tizenhárom évvel azután, hogy Józsué, Nun fia vezetésével bevonult Izrael földjére. A modern paleográfiai és radiokarbon‑vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a rendelkezésre álló példányok réteges javítások és kiegészítések eredményei: a kézirat anyaga és írásmódja inkább középkori, bár tartalmazhatnak régebbi szövegváltozatokból származó átírásokat és hagyományokat.
A Samaritánus Pentateuch főbb jelentősége összefoglalva:
- Szövegtörténeti forrás: lehetővé teszi a Pentateuchus korai szövegállásainak összehasonlítását és a szöveg fejlődésének feltárását.
- Vallástörténeti tanúság: rávilágít arra, hogy az ókori izraelita vallási gyakorlat és teológia nem egységes volt, hanem regionálisan és közösségileg eltérő olvasatokat tartott fenn (például a Gerizim‑kultusz jelentősége a szamaritánusoknál).
- Filológiai érték: a szöveg lexikai és morfológiai variánsai segítenek a héber nyelv korai változatainak megismerésében.
- Kulturális örökség: a szamaritánus közösség ma is ápolja ezt a hagyományt, ezért a Pentateuchus kéziratai fontos kulturális és vallási emlékek.
A Samaritánus Pentateuch tanulmányozása ma is élénk terepe a biblikus kutatásnak: a paleográfia, a radiokarbon‑dátumozás, a filológia és a komparatív szövegkritika módszerei egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy finomabb képet kapjunk a Biblia korai történetéről és a szövegváltozatok sokszínűségéről. Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy a szamaritánus kéziratok többsége középkori másolat, így a kutatóknak óvatosan kell eljárniuk, amikor egyszerre próbálják meghatározni a hagyomány korai rétegeit és a későbbi szerkesztések hatását.
Samaritánus főpap és a régi Pentateuchus, 1905
Kérdések és válaszok
K: Mi az a szamaritánus pentateuchus?
V: A szamaritánus pentateuchus a Tóra egy speciális változata, amelyet a szamaritánusok használtak. Mózes első öt könyvét, vagyis a Tórát tartalmazza.
K: Mikor készült?
V: A legkésőbbi időpont, amikor elkészült, Kr. e. 127, amikor a jeruzsálemi templom elpusztult, és a szamaritánusok elszakadtak a templomban élő többi csoporttól.
K: Miért használják a tudósok ezt a változatot?
V: A tudósok akkor használják ezt a változatot, ha az eredeti Pentateuchusban szereplő szavak jelentését akarják megtalálni, vagy ha meg akarják ismerni a Biblia különböző változatainak történetét.
K: Vannak különbségek e változat és a többi között?
V: Igen, egyes különbségek kisebbek, mint például a genealógiában említett személyek életkora, míg mások nagyobbak, mint például a parancsolat, hogy csak egy felesége lehet, amely a szamaritánus szövegben szerepel, de más változatokban nem.
K: Milyen jelentősége van az Abissza-tekercsnek a szamaritánusok számára?
V: Az Abissza-tekercs különös jelentőséggel bír a szamaritánusok számára, mivel a nábluszi zsinagógájukban használják, és azt állítják, hogy Abisua, Áron dédunokája írta, tizenhárom évvel azután, hogy Józsué vezetésével bevonult Izrael földjére.
K: Hány éves az Abisua-tekercs a modern tudósok szerint?
V: A modern tudósok úgy vélik, hogy az Abissza-tekercs legrégebbi szövegei a Kr. u. 12. századból származnak.
Keres