La (vagy A) a szolfézsban a hatodik hangja, és egyben a hangszeres és vokális hangolás egyik legfontosabb referenciafrekvenciája. A zenében általában az A4 (röviden "A") szolgál koncerthangként: amikor egy zenekar hangol, az oboa gyakran megszólaltatja ezt a hangot, és a többi hangszer ehhez igazítja a hangolását. Ennek oka, hogy az oboa tónusa stabil és jól vezethető; emellett a vonósoknak általában van egy A-húrjuk, amelyről minden játékos a saját hangszerét pontosan be tudja hangolni.
Hangolási szabványok és frekvenciák
Ma a nemzetközi szabvány szerint az A4 frekvenciája 440 Hz (ISO 16:1975). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a koncerthangként használt A (A4) 440 rezgést/másodpercet jelent. Történelmileg és régiónként azonban többféle referenciafordulatszám is létezett és létezik még ma is:
- A4 = 435 Hz (19. századi francia diapason)
- A4 = 415 Hz (barokk hangolás, nagyjából fél hanggal alacsonyabb, gyakori korhű előadásoknál)
- A4 = 432 Hz (alternatív, de nem szabványos ajánlás; népszerű néhány körben)
- Modern zenekarok gyakran használnak 442–445 Hz körüli A-t a világosabb, fényesebb hangzásért
Fontos megjegyezni, hogy a hangolás pontos értékét mindig a karmester vagy a hangulattal felelős vezető határozza meg, és a választás részben zenei stílus, részben akusztikai megfontolások függvénye.
Oktávok, a zongora és gyakorlati adatok
A modern, 88 billentyűs zongora legalacsonyabb hangja az A0, amelynek frekvenciája 27,5 Hz. A billentyűk sorában az oktávok jelölése A0, A1, A2, ... stb. A4 a közismert 440 Hz. Az A7 frekvenciája 3520 Hz, ez valóban néhány hanggal alacsonyabb, mint a zongora legmagasabb billentyűje, a C8 (kb. 4186,01 Hz). A zenei oktávok rendszere úgy működik, hogy minden oktávban a frekvencia dupla az előzőéhez képest; így A0 → A1 → A2 stb. felezéssel/duplázással változik.
La mint szolfézsszó és vokális jelentőség
A "la" szolfézsszó szerepe függ attól, hogy a tanítás rendszere fixed-do (fix-dó) vagy movable-do (mozgó-dó). Fixed-do esetén a "la" mindig az A hangot jelöli; movable-do rendszerben pedig a "la" a skála hatodik fokát jelöli (például a C-dúr skálában "la" = A). Bár az "A" önmagában nem számít olyan vokális mérföldkőnek, mint például a tenorok által keresett tenor C, bizonyos oktávokban (például magasabb A-k tenorok vagy mezzoszopránok számára) a megszólaltatás technikailag és kifejezésileg is kihívást jelenthet.
Gyakorlati megjegyzések hangszerekhez
- A hegedű és egyes vonósok esetében az A-húr általában A4-re (440 Hz körül) van hangolva, így az oboát használják referenciahangként az egész vonós szekció számára.
- A mélyebb vonós hangszerek, például a cselló, az A-húr esetében egy oktávbal lejjebb vannak (pl. a csellón az A3 = 220 Hz), azonban a zenekari hangolás során ezek is az A4-re viszonyítva hangolódnak arányosan.
- Szólóénekeseknél és kamarazenében gyakori, hogy egyetlen referenciahangot adnak meg (például A4), amire minden résztvevő ráigazítja hangját/ hangszerét.
Összefoglalva: a "La" vagy "A" alapvető szerepet játszik a zenei hangolásban és a skálák rendszerében. Bár a legelterjedtebb modern szabvány A4 = 440 Hz, a gyakorlatban számos hangolási tradíció és választás létezik, amelyek mind befolyásolják a zenekar vagy előadás hangzását.