A görög ábécé átírása

A görög nyelv románosítása a görög nyelv (akár ógörög, akár újgörög) római ábécével való írása. Ez történhet betűk leképezésével (úgynevezett transzliteráció) vagy hangok leképezésével (úgynevezett átírás. A görög Ἰωάννης név átírható Johannesnak, amiből a modern angolban John lett. A modern görögben általában Γιάννης-t írnak, ami átírással Yannis. A hímnemű görög Ἅγιος vagy Άγιος szó különbözőképpen megjelenhet Hagiοs, Agios, Aghios vagy Ayios alakban, vagy egyszerűen "Szent"-nek vagy "Szent"-nek fordítva a görög helynevek angol nyelvű formáiban.

A görög nevek hagyományos angol átvételei az ókorban kialakult római rendszerekből származnak. Maga a római ábécé a kumai ábécé egy formája volt, amely az euboeai írásból fejlődött ki, amely a Χ-t /ks/ és Η-t /h/-ként értékelte, és a Λ és Σ változatos formáit használta, amelyekből L és S lett. Amikor ezt az írást a klasszikus görög ábécé írására használták, a ⟨κ⟩ helyébe ⟨c⟩ lépett, a ⟨αι⟩ és ⟨οι⟩ ⟨æ⟩ és ⟨œ⟩ lett, a ⟨ει⟩ és ⟨ου⟩ pedig ⟨i⟩-ra (ritkábban - egy korábbi kiejtésnek megfelelően - ⟨e⟩-re) és ⟨u⟩-re egyszerűsödött. Az olyan aspirált mássalhangzók, mint a ⟨θ⟩, ⟨φ⟩, kezdő-⟨ρ⟩ és ⟨χ⟩ egyszerűen kiírták a hangot: ⟨th⟩, ⟨ph⟩, ⟨rh⟩ és ⟨ch⟩. Mivel az angol ortográfia annyira megváltozott az eredeti göröghöz képest, a modern tudományos átírás ma már általában ⟨κ⟩ ⟨k⟩-ként, a ⟨αι, οι, ει, ου⟩ diftongusokat pedig ⟨ai, oi, ei, ou⟩-ként adja vissza. A modern tudósok a ⟨χ⟩-t is egyre inkább ⟨kh⟩-ként adják vissza.A görög nyelv hangjai megváltoztak: Az újgörög másképp hangzik, mint az ógörög. Ez hatással volt az angolban és más nyelvekben használt kisebb hangokra is. Ez vezetett ahhoz, hogy a 19. és a 20. században a nevek és helynevek számos különböző romanizálását alkalmazták. A Görög Szabványügyi Szervezet (ELOT) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezettel (ISO) együttműködve 1983-ban adta ki rendszerét. Ezt a rendszert (kisebb módosításokkal) 1987-ben Montrealban az Egyesült Nemzetek Szervezetének a földrajzi nevek szabványosításáról szóló ötödik konferenciája, 1996-ban az Egyesült Királyság brit hivatalos használatú földrajzi nevekkel foglalkozó állandó bizottsága (PCGN) és az Egyesült Államok földrajzi nevekkel foglalkozó bizottsága (BGN), 1997-ben pedig maga az ISO is elfogadta. A hivatalos célokra (például útlevelek és személyazonosító igazolványok esetében) használt nevek románosítása Görögországon belül az ELOT-rendszernek megfelelően történt egészen 2011-ig, amikor egy jogi határozat lehetővé tette a görögök számára a szabálytalan formák használatát (például "Demetrios" a Δημήτριος helyett), feltéve, hogy a hivatalos igazolványokban és dokumentumokban a szabványos formák is szerepelnek (például "Demetrios OR Dimitrios"). További romanizációs rendszerek a BGN/PCGN korábbi, 1962-es rendszere, valamint az Amerikai Könyvtári Szövetség és az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára által alkalmazott rendszer.

Kérdések és válaszok

K: Mi a görög nyelv románosítása?

K: Hogyan lehet ezt elvégezni?

K: Mi a példa a transzliterációra angolul?

K: Miben különbözik a modern görög az ógörögtől?

K: Ki adta ki a nevek hivatalos célú románosítására szolgáló rendszerüket?

K: Mikor fogadták el az ELOT rendszerét a különböző szervezetek?

K: A görögök használhatnak-e szabálytalan formákat, amikor hivatalosan írják a nevüket?

Keresés betűvel