Radikális feminizmus
A radikális feminizmus a feminizmus egy fajtája. A radikális feministákat néha "radfémeknek" is nevezik. Híres radikális feministák közé tartozik Andrea Dworkin, Catharine MacKinnon, Valerie Solanas és Alice Walker. A radikális feministák szerint a társadalom patriarchátus. A patriarchátusban a férfiaknak nagyobb társadalmi hatalmuk van, mint a nőknek. A nők elnyomásával ártanak a nőknek. A liberális feministák egyenlőek akarnak lenni a férfiakkal. A radikális feministák nem a patriarchátuson belüli egyenlőséget akarják, hanem teljesen meg akarnak szabadulni a patriarchátustól. Ezt azért teszik, hogy a nőket ne lehessen elnyomni. Ez különbözik a marxista feministáktól, akik szerint a nők elnyomását nem a patriarchátus, hanem a gazdasági konfliktusok okozzák. A radikális feminizmus szerint a pornográfia, a szexmunka, a BDSM és a nemi szerepek nem létezhetnek, mert ezek a patriarchátus részei. A radikális feministák nem hisznek a szexuális aktusok vásárlásában és eladásában, amit prostitúciónak neveznek. A radikális feministák a nemi erőszak és a családon belüli erőszak megszüntetésében is hisznek.
Történelem
1967-ben Carol Hanisch, Shulamith Firestone és Robin Morgan megalapította a New York Radical Women nevű csoportot. Ők egy olyan csoport voltak, akik elégedetlenek voltak azzal, hogy a férfiak által vezetett polgárjogi és háborúellenes csoportok figyelmen kívül hagyták őket.
1968 szeptemberében tiltakoztak a Miss America szépségversenyen Atlantic Cityben, New Jerseyben. A női elnyomás szimbólumait, köztük melltartókat, Playboy magazin példányait és fűzőket tettek egy szemetesbe.
1969-ben a New York Radical Women feloszlott. 1969-ben Ellen Willis és Shulamith Firestone új radikális feminista csoportot alapított Redstockings néven.
Az 1980-as években zajlott a feminista szexháború. A feminista szexháborúk a radikális feministák közötti harcok voltak, akik szerint a pornó, a szexmunka és a BDSM rossz, és a szexpozitív liberális feministák között, akik szerint ezek a dolgok lehetnek feministák. A radikális feminizmus a feminizmus második hullámához köthető. Ez az 1990-es években ért véget. Azóta a radikális feminizmus kevésbé népszerű. A feminizmus harmadik hulláma a liberális. A radikális feminizmus elindítói közül néhány nő már meghalt. A radikális feminizmusnak azonban még mindig van befolyása. 2012-ben jelent meg Julia Long könyve, az Anti-Porn: The Resurgence of Anti-Pornography Feminism (Anti-Pornó: A pornóellenes feminizmus újjáéledése).
Kritika
1979-ben A transzszexuális birodalom: Janice Raymond radikális feminista könyve: The Making of the She-Male. A könyvben Raymond azt mondta, hogy a transz nők mind "megerőszakolják a női testeket azáltal, hogy a valódi női formát egy műtárgyra redukálják, és ezt a testet kisajátítják maguknak". A RadFem2012 konferenciára nem engedték be a transznemű nőket. A radikális feministák nevezhetik magukat "transzkritikusnak" vagy "gender-kritikusnak".
A másik ok, amiért az emberek nem szeretik a radikális feminizmust, az az, hogy a radikális feministákat "férfigyűlölőknek" tartják. Ez egy Valerie Solanas nevű szerző miatt van így. Valerie Solanas 1967-ben írta a SCUMkiáltványt. A SCUM a Society for Cutting Up Men (Férfiak feldarabolásának társasága) volt. Azt írta benne, hogy a nőknek meg kell szabadulniuk a férfi nemtől. Solanas megpróbálta megölni Andy Warholt. Lelőtte Mario Amayát is.
A radikális feminizmust kritizálták, hogy szexellenes. Erre példa Andrea Dworkin munkássága. Andrea Dworkin 1987-ben jelentetett meg egy könyvet Közösülés címmel. A könyvben arról írt, hogy a heteroszexuális szex és a pornográfia elnyomja a nőket. Gyakran úgy gondolják, hogy az Intercourse azt állítja, hogy "minden heteroszexuális szex nemi erőszak", holott Andrea Dworkin nem ezt mondta. Dworkin két könyvet írt a pornográfia ellen, a Pornography - Men Possessing Women (Pornográfia - A férfiak megszállják a nőket) és a Pornography and Civil Rights (Pornográfia és polgári jogok) címűeket: A nők egyenjogúságának új napja.
A radikális feministákat kritizálták a szexmunkások, akik nem akarják elveszíteni a munkájukat. A szexmunkások nem értenek egyet a radikális feministákkal, akik azt mondják, hogy ha fizetnek a szexért, akkor az nemi erőszak. A szexmunkát ellenző radikális feministákat néha SWERF-nek (Sex Work Exclusionary Radical Feminists, Szexmunkát Kizáró Radikális Feministák) nevezik.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a radikális feminizmus?
V: A radikális feminizmus a feminizmus egy olyan fajtája, amelynek célja a patriarchátus teljes felszámolása, ahelyett, hogy azon belül egyenlőségre törekedne.
K: Kik a híres radikális feministák?
V: Néhány híres radikális feminista: Andrea Dworkin, Catharine MacKinnon, Valerie Solanas és Alice Walker.
K: Mi a patriarchátus a radikális feministák szerint?
V: A radikális feministák szerint a patriarchátus olyan társadalmi rendszer, amelyben a férfiaknak több hatalmuk van, mint a nőknek, és ezt a hatalmat a nők elnyomására használják.
K: Hogyan vélekednek a radikális feministák a BDSM-ről és a nemi szerepekről?
V: A radikális feministák a BDSM-et és a nemi szerepeket a patriarchátus részének tekintik, és úgy vélik, hogy nem kellene létezniük.
K: Mi a különbség a radikális feminizmus és a liberális feminizmus között?
V: A liberális feministák a patriarchátuson belüli egyenlőségre törekszenek, míg a radikális feministák a patriarchátus teljes eltörlésére.
K: Mit gondolnak a radikális feministák a szexuális aktusok vásárlásáról és eladásáról?
V: A radikális feministák nem hisznek a szexuális aktusok vásárlásában és eladásában, amit prostitúciónak neveznek.
K: Mit támogatnak a radikális feministák a nemi erőszakkal és a családon belüli erőszakkal kapcsolatban?
V: A radikális feministák a nemi erőszak és a családon belüli erőszak megszüntetéséért szállnak síkra.
