A Progresszív Párt egy harmadik párt volt az Egyesült Államokban, amelyet 1912-ben alapított meg Theodore Roosevelt volt elnök, miután a Republikánus Párt elnökjelöltségének megszerzésében vereséget szenvedett a hivatalban lévő elnökkel, William Howard Taft‑val szemben. Az új párt a haladó és populista irányzatokhoz közelebb álló, előremutató reformokat hirdetett, és rövid időre jelentős politikai erőt képviselt a Progresszív Korszakban.
Program és célok
A Progresszív Párt programja a korabeli társadalmi és gazdasági problémák széles körére adott válaszokat. Főbb céljai között szerepeltek például:
- széles körű gazdasági szabályozás és az óriásvállalatok korlátozása,
- munkavállalói jogok erősítése (munkaidő‑korlátozás, munkabiztonság, munkavédelmi törekvések),
- szociális biztosítási intézkedések és munkanélküli‑segélyek bevezetésének támogatása,
- a választási rendszer demokratizálása (kezdeményezés, népszavazás, visszahívás),
- a női választójog támogatása,
- adóreformok (például progresszív jövedelemadó) és vámcsökkentés,
- a természeti erőforrások védelme és konzervációs intézkedések.
Az 1912-es elnökjelöltség és választás
Theodore Roosevelt a Progresszív Párt jelöltjeként indult az 1912-es elnökválasztáson, alelnökjelöltje Hiram Johnson volt. Roosevelt harmadik párti indulása súlyosan megosztotta a republikánus választókat; ez hozzájárult ahhoz, hogy a Demokrata Párt jelöltje, Woodrow Wilson kerüljön hatalomra. Roosevelt jelentős népszerűséget tudott felmutatni: az elnökválasztáson nagyarányú szavazatot és 88 elektori szavazatot szerzett, de ez nem volt elég a győzelemhez. A párt 1912-ben országos figyelmet kapott, és számos ismert reformert és helyi politikust vonzott.
„Bikaszarvas‑párt” elnevezés és az 1912-es merénylet
A Progresszív Pártot gyakran nevezték "bikaszarvas-pártnak", mert Roosevelt híres kijelentése után kapta ezt a becenevet: egy 1912. október 14‑i milwaukee‑i merényletkísérlet után azt mondta, hogy olyan erősnek érzi magát, mint egy bikaszarvas. A merénylet után, bár megsebesült, mégis megtartotta beszédét, ami tovább növelte a párt és Roosevelt hírnevét.
Gyors hanyatlás és örökség
Noha a Progresszív Párt 1912-ben jelentős eredményt ért el, szervezete és tagjai gyorsan elkezdtek szétszóródni. A párt csak rövid ideig tudott fennmaradni; néhány helyi és állami tisztséget elnyert ugyan a következő években, de 1916‑ra és 1918‑ra befolyása erősen visszaesett, és 1920-ra gyakorlatilag eltűnt a nemzeti politikai színtérről. Sok egykori progresszív politikus visszatért a Republikánus Pártba vagy átpártolt a Demokratákhoz.
A Progresszív Párt rövid élete ellenére fontos hatást gyakorolt az amerikai politikára: programalkotása és követelései – például a társadalombiztosítás, a munkavédelmi szabályok és a választási reformok – részben később beépültek a nemzeti politikába, és hozzájárultak a 20. századi progresszív reformok elterjedéséhez.
