A hagyományos nyelvtanban a predikátum a mondat második része, az első az alany. A predikátum megadja az alanyra vonatkozó legfontosabb információt: mit tesz, mi történik vele, illetve milyen tulajdonsága van. A predikátum törzse mindig a véges (konjugált) ige, de a predikátum gyakran több elemből áll (ige + kiegészítők, tárgyak, határozók, névszói rész stb.).
A predikátum főbb típusai
- Egyszerű igei predikátum: csak a véges ige áll a predikátumban.
Példa: Táncol. — csak igei predikátum (alany általában kimarad: Pl. „(Ő) táncol.”)
- Igei predikátum tárgyrendszerrel:
- Közvetlen tárgyas (transzitív): az ige közvetlen tárgyat vonz. Pl.: Ben elolvassa a könyvet.
- Közvetett és közvetlen tárgy (ditranszitív): van a cselekvésnek közvetett címzettje és közvetlen tárgya. Pl.: Felicity adott nekem egy ajándékot.
- Prepozicionális (elöljárós) tárgy: az ige olyan kiegészítőt kíván, amelyet elöljárószó vezet. Pl.: Gondolok rád. — itt „rád” prepozicionális tárgyként viselkedik (az ige valamilyen esetet/viszonyt igényel).
- Predikátum predikatívummal (névszói vagy melléknévi állítmány):
- Névszói állítmány: az alanyt névszóként határozza meg. Pl.: Ő orvos.
- Melléknévi állítmány: az alany tulajdonságát fejezi ki. Pl.: A ház nagy.
- Predikatívum tárggyal: vannak olyan szerkezetek, ahol az alany vagy a tárgy mellett áll predikatív kifejezés: Őt választották elnöknek. — itt „elnöknek” predikatívum (kiegészítő, amely a tárgy szerepét írja le).
- Perifrázisok és többtagú predikátumok: a predikátum lehet több tagból álló igei kifejezés (segédige + főige, modális szerkezet, igekötős vagy összetett ige). Pl.: Elkezdett dolgozni., Tudok úszni. Ilyenkor a teljes igei szerkezet adja a mondat állítmányát.
- Határozói elemeket is magába foglaló predikátum: bizonyos esetekben a hely-, idő- vagy módhatározó szorosan kapcsolódik az állítmányhoz, és a mondat jelentéséhez elengedhetetlen. Pl.: A parkban találkozott vele. — a „parkban” helyhatározó, de a mondat teljes állítmánya magába foglalja a „találkozott” igét és a helymeghatározást.
Predikátum és mondatszerkezet — NP–VP vs. függőségi nézet
A hagyományos mondatszerkezeti elemzés (konstituens-grammatika) gyakran felosztja a mondatot alany (NP) és állítmány (VP) részekre: az alany egy névszói csoport (NP), az állítmány pedig az igei csoport (VP), amely magában foglalja az igét és annak kiegészítőit. Ezt szemlélteti a mellékelt ábra:
Az alany NP zölddel, a predikátum VP kékkel van jelölve.
Ugyanakkor létezik egy másik nézőpont, a függőségi struktúra nyelvtana (dependency grammar), amely a véges igét tekinti a mondatszerkezet gyökerének. Ebben a megközelítésben minden mondati elem az ige függvénye, és elutasítják a szigorú NP–VP kettéválasztást: az ige maga az elsődleges tag, és a többi elemhez való kapcsolata (függősége) írja le a szerkezetet.
Gyakorlati megjegyzések
- A predikátum főfunkciója az alanyról szóló állítás megfogalmazása.
- A magyar mondatban az ige személy- és számegyeztetése gyakran a mondat alanyának megjelölésére szolgál, így sokszor a személyes névmás el is hagyható: (Ő) táncol.
- A predikátum elemei (tárgyak, predikatívumok, határozók) különböző esetrendszert, elöljárószót vagy ragozást igényelhetnek — ez az igétől függ.
- A passzív, szenvedő szerkezeteknél, illetve a „kikapatásos” szerkezeteknél a predikátum viszonya a tárgyhoz és az alanyhoz megváltozhat (pl. „Megválasztották elnöknek” vs. „Őt választották elnöknek”).
Összefoglalva: a predikátum a mondat központi része, amely a véges igére épül és kiegészítő elemekkel (tárgyak, predikatívumok, határozók) együtt adja meg az alanyra vonatkozó teljes állítást. A szerkezet elemzésére több elméleti megközelítés létezik (konstituens vs. függőség), de gyakorlati nyelvhasználatban az ige és annak kiegészítői együtt alkotják a mondat állítmányát.