Fényelektromos jelenség
A fotoelektromos hatás egy jelenség a fizikában. A hatás azon az elképzelésen alapul, hogy az elektromágneses sugárzás fotonoknak nevezett részecskék sorozatából áll. Amikor egy foton egy fémfelületen lévő elektront ér, az elektron emittálódhat. A kibocsátott elektronokat fotoelektronoknak nevezzük. A hatást Hertz-effektusnak is nevezik, mivel Heinrich Rudolf Hertz fedezte fel, de ezt az elnevezést nem gyakran használják. A fotoelektromos hatás segített a fizikusoknak megérteni a fény és az elektronok kvantumtermészetét. A hullám-részecske kettősség fogalma a fotoelektromos effektus miatt alakult ki. Albert Einstein javasolta a fotoelektromos effektus törvényeit, és 1921-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat.
Egy ábra, amely azt mutatja, hogyan bocsátódnak ki az elektronok egy fémlemezből.
Mechanizmus
Nem minden elektromágneses hullám okozza a fotoelektromos hatást, csak egy bizonyos frekvenciájú vagy annál magasabb sugárzás okozza a hatást. A szükséges minimális frekvenciát "határfrekvenciának" vagy "küszöbfrekvenciának" nevezik. A határfrekvenciát a w {\displaystyle w} munkafüggvény meghatározásához használjuk. 
, amely az az energiamennyiség, amely az elektront a fémfelülethez tartja. A munkafüggvény a fém tulajdonsága, és nem befolyásolja a beérkező sugárzás. Ha a fémfelületre olyan fényfrekvencia esik, amely nagyobb, mint a határfrekvencia, akkor a kibocsátott elektron némi mozgási energiával rendelkezik.
A fotoelektromos hatást okozó foton energiáját az E = h f = K E + w {\displaystyle E=hf=KE+w} segítségével találjuk meg. 
, ahol h {\displaystyle h}
a Planck-állandó, 6,626×10 −34J-s, f {\displaystyle f}
az elektromágneses hullám frekvenciája, K E {\displaystyle KE}
a fotoelektron kinetikus energiája és w {\displaystyle w} a fém munkafüggvénye. Ha a foton nagy energiájú, akkor Compton-szórás (~ ezer eV) vagy párképződés (~ millió eV) következhet be.
A fény intenzitása önmagában nem okozza az elektronok kilökődését. Erre csak a határfrekvenciájú vagy annál magasabb fény képes. A fény intenzitásának növelése azonban növeli a kibocsátott elektronok számát, amennyiben a frekvencia a határfrekvencia felett van.
Történelem
Heinrich Hertz 1887-ben végezte el a fotoelektromos hatás első megfigyelését. Arról számolt be, hogy a szikra könnyebben ugrik két töltött gömb között, ha fény világít rájuk. A Hertz által megfigyelt hatás megismerése érdekében további tanulmányokat végeztek. 1902-ben Philipp Lenard kimutatta, hogy a fotoelektron mozgási energiája nem függ a fény intenzitásától. Einstein azonban csak 1905-ben terjesztett elő egy elméletet, amely teljes mértékben megmagyarázta a hatást. Az elmélet szerint az elektromágneses sugárzás fotonoknak nevezett részecskék sorozatából áll. A fotonok a felületen lévő elektronokkal ütköznek és emittálódnak. Ez az elmélet szembement azzal a hiedelemmel, hogy az elektromágneses sugárzás hullám. Ezért eleinte nem ismerték el helyesnek. 1916-ban Robert Millikan közzétette a vákuumfénycsővel végzett kísérletek eredményeit. Munkája kimutatta, hogy Einstein fotoelektromos egyenlete nagyon pontosan magyarázza a viselkedést. Millikan és más tudósok azonban lassabban fogadták el Einstein fénykvantumokra vonatkozó elméletét. Maxwell elektromágneses sugárzásra vonatkozó hullámelmélete nem tudja megmagyarázni a fotoelektromos hatást és a feketetest-sugárzást. Ezeket a kvantummechanika magyarázza.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a fotoelektromos hatás?
V: A fotoelektromos hatás egy olyan jelenség a fizikában, amikor az elektromágneses sugárzás fotonoknak nevezett részecskékből áll, és amikor ezek egy fémfelületen elektronokkal találkoznak, akkor az elektron kibocsátásra kerülhet, fotoelektronokat képezve.
K: Ki fedezte fel a fotoelektromos hatást?
V: Heinrich Rudolf Hertz fedezte fel a fotoelektromos hatást.
K: Miért nevezik a fotoelektromos hatást Hertz-effektusnak is?
V: A fotoelektromos hatást Hertz-effektusnak is nevezik, mert Heinrich Rudolf Hertz fedezte fel.
K: Mi az a hullám-részecske kettősség?
V: A hullám-részecske kettősség a fotoelektromos hatás miatt kialakult fogalom, amely segített a fizikusoknak megérteni a fény és az elektronok kvantumtermészetét.
K: Ki javasolta a fotoelektromos hatás törvényeit?
V: Albert Einstein javasolta a fotoelektromos effektus törvényeit.
K: Mi volt a fotoelektromos hatás hozzájárulása a fizikához?
V: A fotoelektromos hatás segített a fizikusoknak megérteni a fény és az elektronok kvantumtermészetét, kifejlesztette a hullám-részecske dualitás fogalmát, és hozzájárult a fotoelektromos hatás törvényeihez, amelyeket Albert Einstein javasolt, aki 1921-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
K: Hogyan nevezik a fotoelektromos hatás során kibocsátott elektronokat?
V: A fotoelektromos hatás során a fémfelületről kibocsátott elektronokat fotoelektronoknak nevezzük.
