A millenniumi fejlesztési célok (MDG-ek) az ENSZ által 2000-ben elfogadott nyolc átfogó célkitűzés volt, amelyek célja a globális szegénység és egyéb alapvető társadalmi, egészségügyi és környezeti problémák gyors, mérhető csökkentése volt 2015-ig. Mind a 189 ENSZ-tagállam (jelenleg 193 van) és legalább 23 nemzetközi szervezet vállalta, hogy együttműködik a célok elérésében és a szükséges források mozgósításában.
Az MDG-ek célkitűzései
- A mélyszegénység és az éhezés felszámolása
- Az általános alapfokú oktatás megvalósítása
- A nemek közötti egyenlőség előmozdítása
- A gyermekhalandóság csökkentése
- Az anyákegészségénekjavítása
- A HIV/AIDS, a malária és más betegségek elleni küzdelem érdekében
- A környezeti fenntarthatóság biztosítása.
- Globális fejlesztési partnerség kialakítása.
Minden egyes célhoz konkrét, mérhető célkitűzéseket és határidőket rendeltek (például a szélsőséges szegénység arányának felére csökkentése, az általános alapfokú iskoláztatás elérése, a gyermekhalandóság kétharmadával történő csökkentése 1990 és 2015 között). Az előrehaladás nyomon követésére különféle indikátorokat határoztak meg, és országonkénti jelentéseket készítettek.
Finanszírozás és nemzetközi intézkedések
Az előrelépés elősegítése érdekében a G8-ak pénzügyminiszterei 2005 júniusában megállapodtak abban, hogy elegendő forrást biztosítanak a Világbanknak, a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) és az Afrikai Fejlesztési Banknak (AfDB) ahhoz, hogy 40-55 milliárd dollárnyi, a szegény országok által felhalmozott adósságot elengedjenek. Ezzel lehetővé kívánták tenni számukra, hogy a felszabaduló forrásokat az egészségügyre, az oktatásra és a szegénység csökkentésére fordíthassák.
A fejlett országok MDG-khez nyújtott segélyei az időszak során általában nőttek. A hivatalos segélyek (ODA) jelentős része adósságkönnyítésre és speciális programokra ment el; a segélyforrások egy része viszont rövid távú katasztrófa-elhárításra és katonai célokra is felhasználásra került, ahelyett, hogy közvetlenül a fejlesztési célokat szolgálta volna. A fennmaradó összeg nagy részét a fejlesztés helyett természeti katasztrófák enyhítésére és katonai segélyezésre fordították.
Eredmények és korlátok
Az MDG-ek nagy előnye volt, hogy világos, mérhető célokat és globális politikai fókuszt adtak a fejlesztésnek. Több területen jelentős előrelépés történt: milliókkal kevesebb ember élt szélsőséges szegénységben, nőtt a hozzáférés az alapfokú oktatáshoz, csökkent a gyermek- és anyai halandóság, és több országban megindult a járványok elleni hatékonyabb küzdelem. Ugyanakkor az előrehaladás regionálisan és országonként nagyon egyenetlen volt: különösen a szubszaharai Afrika és egyes sérülékeny államok elmaradása jelentős problémát jelentett.
Kritikák is értek az MDG-eket: többek között azt, hogy a célok némelyike túl általános vagy nem vette figyelembe a belső egyenlőtlenségeket; hogy a finanszírozás és a kapacitás sok országban hiányos maradt; és hogy az indikátorok adathiány vagy minőségi problémák miatt nem mindig tükrözték pontosan a valós helyzetet. Ezek a tapasztalatok hozzájárultak ahhoz, hogy az MDG-eket 2015 után egy átfogóbb, 2030-ig szóló keretrendszer, a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-ek) váltsa fel, amelyek 17 célt és komplexebb, integrált megközelítést kínálnak.
Összegzés
Összességében az MDG-ek jelentős politikai és pénzügyi mobilizációt indítottak el, és számos területen mérhető javulást hoztak. Ugyanakkor a tapasztalatok rávilágítottak arra, hogy a globális célkitűzések csak akkor hoznak tartós változást, ha megfelelő finanszírozás, erős intézményi kapacitás, adatgyűjtés és a legsérülékenyebb csoportokra vonatkozó célzott intézkedések is rendelkezésre állnak. Ezek a tanulságok formálták a 2015 utáni nemzetközi fejlesztési napirendet.
