Investiture Controversy
Az Investitúciós vita, más néven a világi beiktatási vita, a középkori Európa legfontosabb konfliktusa volt a világi és vallási hatalmak között. A 11. században IV. Henrik szent római császár és VII. Gergely pápa közötti vitaként kezdődött. A kérdés az volt, hogy ki ellenőrizze a püspöki kinevezéseket (investitúra).
A vita hosszú évekig tartó keserűséghez és közel ötven évig tartó polgárháborúhoz vezetett Németországban. Ez a háború a nagy hercegek és apátok diadalával, végül pedig a német birodalom széthullásával ért véget.
VII. Gergely és IV. Henrik közötti vita
Amikor 1073-ban VII. Gergelyt, egy reformista szerzetest pápává választották, megkezdődött a császár és a pápa közötti vita.
A német papság felsőbb köreiben Gergelynek sok ellensége volt. Ezért Henrik király kijelentette, hogy Gergely nem pápa többé, és a rómaiaknak új pápát kell választaniuk [1]. Amikor Gergely ezt megtudta, kiátkozta IV. Henriket, kijelentette, hogy többé nem császár, és közölte az alattvalóival, hogy többé nem kell engedelmeskedniük neki, ahogyan arra felesküdtek.
A király kiátkozása mély benyomást keltett Németországban és Itáliában egyaránt. Harminc évvel korábban apja, III. Henrik három pápát is trónfosztott, de amikor IV. Henrik megpróbálta lemásolni ezt az eljárást, nem élvezte a nép támogatását. A szászok második lázadásba kezdtek, és a királyellenes párt hónapról hónapra erősödött.
Canossához
Henriket ekkorra már kiátkozták, és mivel otthon széles körű ellenállással kellett szembenéznie, amelynek Rudolf volt a vezéralakja, Henrik a déli Alpokban lévő egyik erődben találkozott a pápával. Három napon át mezítláb, zsákruhában és mezítláb a hóban jelezte bűnbánatát, ami VII. Gergely pápával való kibéküléshez vezetett.
Henrik második kiátkozása
A lázadó német nemesek ellenzéke kihasználta Henrik kiátkozását, hogy rivális királyt állítson fel, Rudolf rheinfeldeni királyt (Forchheim, 1077. március). Gergely eleinte semlegesnek tűnt, mivel a két fél (császár és lázadók) meglehetősen egyenlő erősségű volt. De végül Rudolf mellett döntött a flarchheimi győzelem után (1080. január 27.), és újra kimondta Henrik király kiátkozását és trónfosztását (1080. március 7.).
Ezt széles körben igazságtalanságnak érezték. Amikor Rudolf ugyanazon év október 16-án meghalt, az immár tapasztaltabb Henrik vette fel a harcot. 1081-ben Itáliában nyitotta meg a konfliktust Gergely ellen. Gergely ekkor már kevésbé volt erős, és tizenhárom bíboros elhagyta őt. Róma megadta magát a német királynak, és Ravennai Guibert III. Kelemen néven trónra lépett (1084. március 24-én). Henriket riválisa császárrá koronázta, míg Gergelynek magának Rómából kellett menekülnie normann "vazallusa", Robert Guiscard társaságában.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt az Investiture Controversy?
V: Az Investiture Controversy a világi és vallási hatalmak közötti konfliktus volt a középkori Európában.
K: Kik voltak az Investiture Controversy fő felei?
V: Az Investitúciós vita fő felei IV. Henrik szent római császár és VII.
K: Mi volt a vita az Investitúravita során?
V: Az Investitúciós vita arról szólt, hogy ki ellenőrizze a püspöki kinevezéseket (investitúra).
K: Milyen következményekkel járt az Investitúciós vita?
V: Az Investitúciós vita sokéves keserűséghez és közel ötven évig tartó polgárháborúhoz vezetett Németországban. Végül a nagy hercegek és apátok diadalával, és a német birodalom végső szétesésével végződött.
K: Mikor kezdődött a beiktatási vita?
V: Az Investitúravita a 11. században kezdődött.
K: Mi volt az Investitúciós vita másik neve?
V: Az Investitúciós vita másik neve a laikus investitúciós vita volt.
K: Miért volt jelentős a középkori Európában az Investiture Controversy?
V: A Investiture Controversy azért volt jelentős a középkori Európában, mert a világi és vallási hatalmak közötti küzdelmet jelentette a püspöki kinevezések ellenőrzéséért, ami abban az időben nagyra értékelt hatalmi és befolyásos pozíció volt.
